Kárpátaljai magyar fiatalok, avagy megmaradásunk zálogai

Boldogulás szülőföldön (33. rész)

Sorozatunk e heti részében egy olyan fiatal családot ismerhetnek meg, amelyiknek a tagjai még nagyon fiatalon elhatározták, hogy lesz, ami lesz, de ők mindenképpen szeretnék megvalósítani a közös céljaikat, méghozzá itthon, Kárpátalján, és amihez Isten segítségével az idő múltával a megfelelő eszközöket és a közös nevezőt is megtalálták. A mezőgazdasággal foglalkozó család igazán szereti azt, amit csinál, hiszen láthatják a kezük munkájának a gyümölcsét a vetéstől a betakarításig, felhasználásig, értékesítésig. Stella 28, férje, Joci pedig 30 éves. Ismerjék meg őket!

– Meséljetek magatokról!

– Az életünk felét együtt éltük már meg, hiszen 15 éve vagyunk egy pár, abból 9 éve házasok, illetve két csodálatos gyermek szülei. Az Úr nagyon kegyes volt hozzánk, és ezt már egész fiatalon észrevettük, mert nagyon hamar megtaláltuk egymást, és tudtuk azt, hogy nekünk közös célunk van.

– Mi volt a legfőbb ok – felsorolhattok többet is –, hogy itthon, Kárpátalján maradtatok? Miért marad itthon egy kárpátaljai fiatal, hogyan látjátok ezt?

– Mikor összeházasodtunk, akkor még annyira nem volt általános a külföldre vándorlás, az ottani munkavállalás, de persze mi is gondolkodtunk azon, hogy mitévők is legyünk, hová induljunk, mibe fogjunk bele. Aztán az Úr adott egy irányt, kiírták az első Egán Ede kárpátaljai gazdaságfejlesztési pályázatot.

– Mikor és hogyan döntöttétek el, hogy ezzel a tevékenységgel szeretnétek foglalkozni, vállalkozásba kezdtek?

– Mivel a férjemnek már egyébként is voltak mezőgazdasági tapasztalatai, hiszen olyan családban nőtt fel, ahol már több minden adott volt ehhez a munkavégzéshez, ezért belevágtunk, megvettük az első traktorunkat, amivel a férjem megkezdte a munkálatokat.

– Milyen volt a kezdet kezdete?

– Először kukorica- és gabonafélék termesztésével próbálkoztunk, mellette tej- és hústermékek értékesítésével foglalkoztunk. Ez rengeteg fizikai munkával járt – főként a férjemnek –, sok energiát kivesz az emberből.

– Mi a siker titka? Mikor sikeres egy vállalkozás?

– Az elején a sok nélkülözés is megnehezítette a mindennapjainkat, de egy vállalkozás csak úgy lehet sikeres elsősorban, ha megtalálod hozzá a megfelelő partnert, és szembe tudsz nézni az útközben kialakult akadályokkal és hullámvölgyekkel, mélypontokkal, mert abból az élet során van bőven.

–  Mit csináltok? Milyen tényezők jellemzik leginkább ezt a tevékenységet? Milyen tapasztalatokat szereztetek már?

– Időközben nőttek a fiúk, és nekem is több időm lett, így szerettem volna a teher egy részét levenni a férjem válláról, és azon gondolkodtunk, hogy ezt hogyan is tehetnénk meg. A közös nevező a kertészkedés volt, hiszen azt mindketten szívesen csináltuk. Ekkor ismét kaptunk fentről egy „irányt”, mert lehetőség nyílt megpályázni egy fóliasátrat a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány jóvoltából. Éltünk is ezzel a lehetőséggel, és időközben az is kiderült, hogy ez az, amiben mindketten ki tudunk teljesedni. Igen sok fizikai munkával, idővel és persze befektetéssel jár egy ilyen gazdaság fenntartása, de mi ezt annyira hálás és elégedett szívvel csináljunk, hogy tudjuk, nekünk ez az utunk.

– Mit szerettek legjobban a vállalkozásotokban, tevékenységetekben?

– A legjobban azt szeretjük a vállalkozásunkban, hogy látjuk a kezünk munkáját, látjuk fejlődni a növényeket a magvetéstől a termés betakarításáig. Jelenleg a szamóca, a csemegekukorica és a dinnye kapta a főszerepet a termesztésben, hiszen mindegyiket próbáltuk már, túl vagyunk a „tanulóéven”, és készen állunk a nagyobb területen való munkálatokra is.

– Mire vagytok a legbüszkébbek?

– A tevékenységünk során azt mondhatjuk el, hogy eddig még minden akadályt sikerült legyőzni az Úr segítségével, és ebben a „nehéz világban” is olyan értékeket tudunk átadni a gyerekeinknek, amelyekkel később reményeink szerint ők is tudnak majd élni.

– Mit gondoltok, mi, kárpátaljaiak, hogyan éljük meg az életünket a szülőföldünkön vagy a „nagyvilágban” az adott körülmények függvényében?

– Ahogy elnézem a közösségi oldalakat és honfitársaink megosztásait, egy kárpátaljai bárhol a világban megállja a helyét!

– Számotokra mit/kit jelent a kereszténység? Mit jelent nektek a hit? Ki számotokra Isten? A nagytöbbség számára ki Isten?

– Számunkra Isten a mi kősziklánk, az alapja mindennek. Korábban kérdezted, hogy mi a vállalkozásunk sikerességének a titka: határozottan az Istenbe vetett hitünk és a bizalom.

– Ti milyen narratívát adnátok vagy képzeltek el ahhoz, amely által a kárpátaljai magyarság továbbra is itthon maradhat, boldogulhat, fejlődhet?

– Ebben sajnos nem túl biztatóak a kilátások, hiszen ahhoz, hogy valaki itthon tudjon maradni és a szülőföldön tudjon tervezni, ahhoz biztonságban kellene magát éreznie, viszont ez most sajnos itthon nincs így. De ha vége lesz a háborúnak, mi bízunk benne, hogy ez is megoldódik. A legfontosabb pedig, amit látni kell, hogy itthon olyan értékekbe születünk bele, amiket tanítani nem lehet!

– Milyen terveitek vannak a jövőre nézve?

– Ha a helyzet nem rosszabbodik itthon, akkor mindenképpen szeretnénk maradni és nagyobb területen dolgozni, termelni; ebben leljük örömünket, úgyhogy bízunk benne, hogy az Úr továbbra is megsegít minket és mutatja az utat, hogy merre menjünk.

Dankai Péter