A Nagyberegi Református Líceum 17 végzősének szíve fölé tűzték fel a zöld szalagot

Ünnepélyes keretek között tűzték fel az alapításának harmincadik évfordulóját ünneplő Nagyberegi Református Líceum (NbRL) 17 végzős tanulójának szíve fölé a reményt szimbolizáló zöld szalagot november 25-én a Beregszászi Művelődési Ház dísztermében.

„Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4:13) – az első mondat, mely elhangzott a szalagtűző ünnepségen, s melyből mind a tizenegyedikesek, mind a jelen lévő családtagok, rokonok, barátok, pedagógusok és vendégek erőt meríthetnek a mindennapok kihívásainak leküzdéséhez, hiszen a jelenlegi nehéz körülmények között is arra emlékeztet, hogy az Úrban reménykedve mindannyiunknak erősnek és bátor szívűnek kell lennünk. Ennek fontosságát hangsúlyozta a rendezvény kezdetén Tóth László, a Nagyberegi Református Gyülekezet lelkipásztora, az intézmény lelkész-igazgatója is, aki az alkalomra a 127. zsoltár 3–5. versszakát választotta: „Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom. Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak. Boldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg a tegzét: nem szégyenül meg, ha ellenségeivel van szóváltása a kapuban.” Isten minden ajándékának csodálatos célja van – emlékeztetett a lelkész-igazgató, hozzátéve, hogy Isten a későbbiekben is odafigyel arra, hogy az ajándék mindig megbecsült legyen, védelem alatt álljon, s „ilyenek azok a gyermekek, akikre ma tekinthetünk a színpadon” – emelte ki.

„Bizonyosak lehetünk abban, hogy a kárpátaljai magyarság a legnehezebb történelmi örökséget cipelő, a megmaradásért a legtöbbet küzdő határon túli magyar közösség. Kárpátalja mindig valaminek a széle, perifériája volt, amely viszont erősítette a szülőföldhöz, az anyanyelvhez és oktatáshoz való ragaszkodást, az itt élők közösségéhez és kultúrájához való hűségét, a megmaradásban való hitét” – fogalmazott köszöntőjében Trieb Gergely beregszászi magyar konzul. „Jelen helyzetben elsősorban azért adhatunk hálát az Istennek, hogy egyrészt jelenléti oktatásban, másrészt az ország hivatalos nyelvén túl az anyanyelvén is tanulhat az ember – sajnos manapság már ez sem mondható természetesnek” – tette hozzá a magyar diplomata, majd Albert Einsteint idézve szólt a végzősökhöz: „Tanulj a tegnapból, élj a mának és reménykedj a holnapban. A legfontosabb azonban, hogy ne hagyd abba a kérdezést.”

György András, a felvidéki Somorja város református lelkipásztora beszédében felidézte 1993-at, amikor a Nagyberegi Református Líceum alapításakor ő is tagja volt az akkor induló osztálynak. „A líceum az egyik olyan intézménye Kárpátaljának, amely az egész Kárpát-medencét okkal taníthatja hálaadásra” – szögezte le a lelkipásztor, majd az intézmény falai között töltött diákévekben egyszer hallott vers egy részletét idézve – „Apám harcot örökölt csupán, én tőle hitet a küzdéshez, s fiam győzelmet hagy maga után fiának” – kiemelte: bár jelenleg is sok dologért küzdeni kell, a kárpátaljaiak nincsenek egyedül.

Nagy Béla, a Kárpátaljai Református Egyház (KRE) világi főjegyzője, a KRE Diakóniai Osztályának vezetője levélben köszöntötte a diákokat. „Ez a pillanat olyan különleges, amit az ember életében egyszer élhet át csupán: visszatekintés a közösen eltöltött időre, amit soha nem fogtok elfelejteni. Összeköt a közös múlt, s az együtt elkezdett jövő építésének ígérete. Örömmel mondom, hogy a jó munka gyümölcsöt termő, az Úr meghallgatja imáinkat, s kellő időben megtapasztaljuk áldásait” – hangzott el Nagy Béla levelét felolvasva.

„Bármit tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek” – helyezte a tanulók szívére Pál apostol korintusiaknak írt első levelének egy igeszakaszát Ionika-Antal Viktória, a líceum oktatási igazgatója, aki a zöld szalag kapcsán elmondta: viseljék büszkén mellkasukon azt, mely Krisztus mérhetetlen szeretetét is szimbolizálja.

Köszöntőt mondott még Bella Zsanna, a Nagyberegi Kistérség Ifjúsági, Oktatási és Sportosztályának vezetője, valamint Hadnagy István, a Beregi Református Egyházmegye főgondnoka, akik sikereket kívántak a tanulóknak az előttük álló megpróbáltatások legyőzéséhez, az érettségi vizsgákhoz és a pályaválasztáshoz.

A köszöntőket követően a végzősök felvonultak a színpadra, majd nevük elhangzása után Gajdos Lívia osztályfőnök minden diákja szíve fölé feltűzte a reményt jelképező zöld szalagot, amely a felnőtté válás hivatalos kezdetének a jelképe is, és jelzi az összetartozást az osztálytársakkal, tanárokkal, az intézmény munkatársaival.

A szalagtűzés meghitt pillanatai után a tizedik évfolyam köszöntötte a szalagavatós diákokat, majd az alkalom főszereplői verses-dalos műsorukban foglalták össze a számukra meghatározó jelentőséggel bíró dolgokat: az Istenbe vetett hitet, a biztonságot nyújtó és szerető családot, a haza, a szülőföld és az otthon fontosságát, a szebb, békés és biztonságos jövő reményét, melyben kiemelkedő szerepet játszik az összetartozás is.

Az ünneplő közönség ezután a líceum néptáncosainak táncát láthatta, melyet a végzősök keringője követett.

A szalagavató ünnepség végén Tóth László lelkész-igazgató mondott záróbeszédet, melyben megköszönte a szívhez szóló műsort, s azt kívánta, hogy az abban elhangzott értékes gondolatok kísérjék mindannyiukat életük meghatározó állomásain.

lexi