A hagyományőrzés is kiemelt feladat

A Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet a fiatalokért

A református és a római katolikus egyház mellett a görögkatolikus egyház is sokat foglalkozik az ifjúsággal, a görögkatolikus vallású kárpátaljai magyar fiatalokat pedig a Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet (GISZ) fogja össze. Milyen programokat szervez, milyen kihívásokkal néz szembe, s miként sikerül elérnie céljait? Ezekkel a kérdésekkel fordult lapunk munkatársa Lődár Jenő atyához, a GISZ elnökéhez.

– Jelenleg hány fiatalt és mely korosztályokba tartozókat fog össze a Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet? Mit tapasztal, a tagság száma nő, csökken vagy egy szinten mozog? – indítom a beszélgetést.

– Az aktív fiatalok száma folyamatosan változik. Sajnos, sok olyan külső hatás éri az itt élő fiatalokat, ami napról napra új kihívások elé állítja őket. Ezek hatását is nehéz beépíteni a terveinkbe, mert nem látjuk előre ezeket a folyamatokat. A leginkább agilis mag 15‒20 fő, tágabb értelemben 50‒60 ügyes fiatal, akik legalább évi egy-két program lebonyolításában segítenek. Lehetséges, hogy csak érzelmi azonosulás, de szerintem ide tartoznak azok is, akik a jelen helyzet miatt nem tudnak hazajönni. Nem szakadt meg a kapcsolat. Amiben tudnak, segítik a munkánkat. A legtágabb értelemben pedig hozzánk tartozik minden fiatal, akik számára megszervezzük a programjainkat. A járvány és háború előtt két- és háromezer között volt azok száma, akik valamilyen formában részt vettek az eseményeinken, és örömmel tölt el minket, hogy a mostani korlátozott keretek között is több mint ezer fiatalt érint a tevékenységünk.

Azt tapasztalom, hogy az átlagkorosztály egyre lefelé halad. Most a legaktívabb korosztályunk a tinédzserek csoportja, jelenleg velük dolgozunk, velük tervezünk. Váratlanul sok értéket és mélységet találtunk bennük. Jó érzés arra gondolni, hogy van egy generáció, melyre érdemes várni, még akkor is, ha csak egy részük marad velünk. Egyébként 2011-től vezetem a szervezetet, s nem feladatot, hanem lehetőséget látok benne. Jézus mondja: „Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem juttok be a mennyek országába.” Azóta próbálok tanulni abból a hitből, amit a legfiatalabbak hordoznak. S meddig, tudom/szeretném a fiatalokat szolgálni? Amíg vannak elképzeléseim és terveim, ameddig tudom, mit szeretnék, és hasznos vagyok a fiatalok számára.

– A programjaik – lelkigyakorlatok, sportnap, ikonfestő tábor, Biblia-napok, családi nap, ifjúsági találkozók, Szent Margit-program – jelenleg, a háború kitörése óta is megrendezésre kerülnek?

– A háborúra való tekintettel azokat a programokat, amelyek középpontjában a hangos mulatság szerepel, nem szervezzük meg. Inkább a kisebb közösségekben megélt és lelki tartalmat hordozó csoportokra figyelünk. Mára már – a jótékonysági bál kivételével – semmi akadálya, hogy visszatérjünk a régi kerékvágásba. Ami inkább akadály volt, az azoknak a fiataloknak az elvesztése, akikkel lehet tervezni és szervezni. Hála a Jó Istennek, a felnövekvő generációban sok olyan fiatalt találtunk, akikre lehet építeni.

– Kérem, mutassa be a programokat: pontosan miről szólnak, hol rendezik meg azokat, és kb. hány fiatal vesz rajtuk részt? Vannak-e más rendezvényeik is, és egyházközségi szinten is szerveznek-e ifjúsági programokat?

– Minden olyan rendezvényt felkarolunk, ami a fiatalok életterében van. Minden, ami lelki, szellemi, kulturális és szociális megerősítést ad, és az életkörülményeinket is javítja. A legfontosabb munka az egyházközségekben történik. Az elsődleges kötelékek azok, amelyek a legközvetlenebb kapcsolatainkban és közösségeinkben találhatók meg. A GISZ ezekre a közösségekre épít. Elsősorban a lelki feltöltődést szeretnénk biztosítani a fiatalok számára. Számban itt vagyunk a legkevesebben, de a legnagyobb dolgok itt történnek, a lelkek mélyén, az Isten szerető tekintetében. Ugyanakkor a szociális és kulturális kapcsolódásaink egy fontos alapot képeznek. Ezeket összességében a nyári táborok során tudjuk megélni, ahol a szórakozás és a jókedv mellett fontos identitásmegerősítés is zajlik. Külön büszkék vagyunk a Szent Margit-programunkra, melynek keretében a gyerekeket összehozzuk a jó szándékú támogatókkal, s már több mint 1 000 családnak tudtunk támogatást nyújtani. Itt nagyon szép és fontos kapcsolatok is születtek.

– Vannak nemzetközi kapcsolataik is, külföldi görögkatolikus ifjúsági szervezetekkel? Ha igen, tartanak-e közös programokat, részt vesznek-e egymás rendezvényein? Az ifjúsági találkozóikon megjelennek külföldi görögkatolikus fiatalok is?

– Több külföldi szervezettel is szoros kapcsolatban állunk, igyekszünk minden olyan fórumon részt venni, ahol tudjuk képviselni az érdekeinket, s így sok ifjúsági találkozóra kapunk meghívást. Az utóbbi időben – a felénk irányuló figyelmességnek is köszönhetően – alig tudunk eleget tenni ezeknek a meghívásoknak. Folyamatos kapcsolatban vagyunk azokkal is, akik most nem tudnak hazajönni. Számukra még több lehetőséget találunk.

– A háború kitörésekor egy jelentős menekülthullám hagyta el Kárpátalját. A magyar görögkatolikus háborús menekültek között sok fiatal is külföldre távozott?

– Igen, és minden téren érezzük ennek a következményeit. A háború kitörése után nagyon sok feladat maradt gazdátlanul, ezért újra kellett gondolnunk a feladatok értékrendjét. Megfogalmaztuk a fontossági sorrendünket. A következő lépésként megkerestük azokat az új embereket, akikkel együtt tudunk dolgozni. Számomra nagy felfedezés, hogy nagyon sok értékes ember van a környezetünkben.

– Miként látja, milyen arányban tudnak szülőföldjükön maradva, illetve vendégmunkásként dolgozva boldogulni a kárpátaljai magyar görögkatolikus fiatalok? Mennyire nehéz itthon boldogulnia egy fiatalnak, és meddig van ráutalva a szülei támogatására?

– Minden eset más és más. Pontos számokat nem tudok adni, de egyaránt tudok jó és rossz példát is felhozni a boldogulásra. Nagyon összetett kérdés, hol tudunk megélni, hol találjuk meg a számításainkat. Fontos, hogy nincsenek általános utak. Minden életút egyedi. Azt is tapasztaltam: egyszerre több jó döntés is létezik arra nézvést, hogy boldog életet éljünk. A Jóisten nem szűkmarkú. Fontos, hogy tudjunk vele azonosulni. Inkább azt hiszem, hogy vannak nehézségek, amelyek megakadályozzák ezt a boldog állapotot. Itt kell okosnak lenni. El kell rajta gondolkodni: mi az eredete a problémának, bennem vagy rajtam kívül van? Meg tudom változtatni, vagy tanuljam meg elfogadni? Sok esetben mindegy, hogy a határ melyik oldalán vagyok. Ugyanakkor másoknál a szülőföld egyenlő a teljes és boldog élettel. Ezeket mind tiszteletben kell tartanunk.

– A halloween-mánia és egyéb negatív tendenciák mennyire gyűrűztek be hozzánk a határokon túlról, és mit tesznek a terjedésük ellen?

– Új keletű szokások vagy mániák oda férkőznek be, ahol üresség van. Ha megismerjük és megtartjuk a szokásainkat, illetve a hagyományainkat, akkor ott nem lesz tere másnak. A mi görögkatolikus egyházunk nagyon gazdag a hagyományok terén. Ezeket előtérbe helyezve megvédjük magunkat az üres és divatos gondolatoktól. A hagyományőrzés kiemelt feladata a szervezetünknek.

– Milyen rendezvényekre lehet számítani a közeljövőben?

– Maradéktalanul meg tudjuk valósítani a jövő évi terveinket, csak a hangsúly változik a tinédzser korúak irányába. Ez a korosztály a legaktívabb a programjainkon. Egyvalami nem változik: a középpontba mindig a Gondviselő Isten kerül…           

Lajos Mihály