Boksay József Szűzanya a gyermekkel és a tanítvánnyal című festményének története
Elvesztett Ungvár
Ugye, egyetértenek: nem mindenki dicsekedhet azzal, hogy az Istenszülő képét az édesanyjáról festették meg, hogy ezt a festményt a híres művész, Boksay József alkotta, és hogy ez a kép szabadon megtekinthető Ungváron a görögkatolikus székesegyházban. Az ungvári Fizer Mária viszont nap mint nap láthatja édesanyját Szűz Mária képében Boksay József festményén, ha ellátogat a székesegyházba. A templomban mindig ugyanabban a padban ül a mellékoltár közelében, ahonnan jól látható az édesanyja arca. Most az Egy festmény története elnevezésű projektben pontosan erről, a Szűzanya a gyermekkel és a tanítvánnyal című alkotásról lesz szó.
Érdemes messziről kezdeni, megemlítve Ivancsó Elek görögkatolikus papot, aki 1922-ben érkezett családjával az akkor Csehszlovákiához tartozó Ungvárra. A papi szolgálatot ötvözte az ungvári gimnázium tanári állásával, ahol egykor maga is tanult. 22 éven keresztül tanított földrajzot és világtörténelmet, jelentős nyomot hagyva ezzel a gimnázium történetében. Ivancsó Elek családja az 1920-as évek közepétől a Bazilovics utcában, egy akkoriban beépített új villanegyedben élt. Szomszédjuk volt a már elismert művész, Boksay József és családja, akiknek szintén ebben az utcában volt házuk. A családok jól ismerték egymást, gyerekeik együtt játszottak (később rokoni kapcsolatba is kerültek).
Az 1930-as évek Boksay József számára olyan időszak volt, amikor aktívan együttműködött a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegyével: templomokban festett, oltárképeket készített, stb. A művész a Szent Kereszt Felmagasztalása görögkatolikus székesegyházban is dolgozott, többek között ő készítette a központi mennyezeti kompozíciót. Alkotásai azonban a mellékoltárokon is szerepelnek. Így a jobb oldalon napjainkban is látható kompozíciók közül a legfiatalabb Boksay József Szűzanya a gyermekkel és a tanítvánnyal című festménye, amely az 1930-as évek elején készült.
Mihajlo Primics műértő elmondta, hogy korábban hagyomány volt nemcsak a főoltáron, hanem a mellékoltárokon is misézni. A jobb oldali oltárt a diákokénak tekintették, mellette tartották az úgynevezett diákmisét, amelyen a helyi oktatási intézmények diákjai vettek részt. Így nem meglepő, hogy Boksay József az oltárhoz készült kompozícióban egy fiatal diákot ábrázolt, aki a Szűz mellett térdel. A pedánsan öltözött és fésült fiatalember ruhájában semmi jele sincs annak, hogy valamelyik konkrét helyi oktatási intézményhez tartozna – minden diákot szimbolizál, aki a hitben támaszt és vigaszt keres. Az oktatás és a szellemiség kapcsolata Boksay József számos művében jelen van, és ebben újra megalkotta ezt a gondolatot.
Boksay József az Istenszülő képmására is egy diáklányt választott: az ungvári görögkatolikus tanítóképző diákját, Ivancsó Máriát, jó barátja, Ivancsó Elek gimnáziumi tanár lányát. Általánosságban elmondható, hogy a művész gyakran ábrázolt valós személyeket a vásznain, így gyönyörű felesége, Margarita arca többször is megjelent az Istenanya képein, s gyakran festette meg gyermekeit is. Ezúttal Ivancsó Mária Annát, a kedves tekintetű, gyengéd, szőke lányt kérte fel, hogy pózoljon a fiatal Istenanya képéhez. Természetesen nem az volt a feladata, hogy portrépontosságot közvetítsen Ivancsó Mária megjelenésében, ezért úgy tűnhet, hogy a vásznon és a fényképen látható Mária két különböző személy. A modell lánya, Fizer Mária azonban azt mondja, hogy ebben az arcban félreérthetetlenül felismeri édesanyját, a művész nagyon pontosan érzékeltette gyönyörű kezeit is.
„Gyerekkorunktól fogva tudtuk, hogy anyánkat ábrázolja ez a mű – mondja Mária néni. – Nem is emlékszem, ki és mikor mesélt erről először, de mindig tudtam róla. Amikor Boksay József megfestette anyámat, még szeminarista volt. Édesanyám közvetlenül a tanulmányai befejezése után, 1934-ben feleségül ment a görögkatolikus szemináriumot végzett Bacsinszky Dánielhez, az édesapámhoz (egyébként az esküvőjüket ebben a székesegyházban tartották, de nem tudom, ott volt-e már Boksay munkája abban az időben). A szüleim nagyon szerették egymást, 34 évig voltak házasok, de együtt kevesebbet éltek, mert apám 6 évet táborokban töltött.”
Igen, az a kedves mosolyú fiatal lány, akit Boksay József a mellékoltáron ábrázolt, még nem tudta, mennyi mindent kell átélnie, milyen nehéz és szegényes lesz az élete a jövőben. Minden nagyszerűen indult: először a fiatal Bacsinszky házaspár Vezérszállás (Pidpolozzja) faluba költözött, ahol Dániel a templomban szolgált, Mária pedig tanítónőként kezdett dolgozni. 1939-ben Dánielt Munkácsra helyezték át, Mária pedig mindennap kerékpárral ment Klacsanó (Kljacsanovo) faluba, ahol az új munkahelye volt. Valószínűleg ezek voltak a legboldogabb éveik – a produktív munka és a problémamentes szülői lét ideje.
Ki tudja, hogyan alakult volna az életük, ha Munkácson maradtak volna. De Bacsinszky Dániel sorsa és Ungváron a Ceholnai utcában található templom gyülekezeti lelkészévé való kinevezése 1945-ben visszahozta a családot a megyeszékhelyre. Mária tanítónő lett a 2. számú iskolában, de csak rövid ideig dolgozott ott, mert papfeleségként elbocsátották. Ezt egy szörnyű baleset előzte meg, amelyet a szovjet különleges szolgálatok rendeztek meg Romzsa Tódor püspök megölésére. 1947-ben, a munkácsi járási Lóka (Lavki) településről hazafelé tartva – ahol a püspök és Bacsinszky Dániel a templom felszentelésén voltak –, egy teherautó szándékosan behajtott a lovas kocsijukba. A megsebesült papokat a munkácsi kórházba szállították, ahol ugyanabban a kórteremben helyezték el őket. Bacsinszky Dániel lábai összezúzódtak, koponyatörést szenvedett, bordái törtek össze, és egyéb sérülései is voltak. Néha magához tért, de nem tudta megakadályozni, hogy Romzsa Tódort egy ápolónőnek álcázott ügynök meggyilkolja, aki éppen a kórteremben adott be halálos injekciót a püspöknek. A leszármazottjai a mai napig épp azt a tényt tartják annak az oknak, amiért Bacsinszky Dániel büntetőügyét hosszú ideig, egészen a 2000-es évek elejéig titkosították, hogy tanúja volt a gyilkosságnak (még ha eszméletlen állapotban is).
Az éppen csak lábadozó rokkant papot 1949-ben letartóztatták. Felesége, Mária 7 hónapig nem tudta, hol van férje, és csak Kliment Vorosilov népbiztosnak írt levele után kapott választ, hogy Bacsinszky Dánielt bebörtönözték (mint kiderült, Kijevből a Kirov megyei Gulágra, az Urál vidékére vitték). A szegény asszony, a még nagyon fiatal, 34 éves Bacsinszky Mária megértette, hogy még sokáig nem fogja látni férjét, ezért egyedül kellett rendeznie életét, és egyedül kellett gondoskodnia négy gyermekéről. Mivel elbocsátották az iskolából, takarítónőként, ruhatárosként dolgozott, végül a vegytisztító üzemben helyezkedett el, ahol tífuszt kapott. A magas láz miatt Mária félrebeszélt és hánykolódott az ágyban, a kórházban az édesanyja éjjel-nappal vigyázott rá. Fizer Mária még ma is emlékszik arra, hogyan vitte ki az orvos a gyerekeket a folyosóra, és őszintén elmondta nekik, hogy az anyjuk meghalhat, de ha egy hétig kibírja, túléli.
Bacsinszky Mária túlélte, és várta, hogy férje visszatérjen a táborból. Végül 1955-ben jött haza, beteg és gyenge volt. A család továbbra is szegényesen élt, mert tagjai nehezen találtak munkát. Titokban és nagy kockázatot vállalva Bacsinszky Dániel atya folytatta a papi szolgálatot.
Arról a festményről, amelyen Boksay József (egyébként akkor már Mária rokona, mert testvére, Elek feleségül vette a legidősebb Boksay lányt, Katalint) az Istenanya képében ábrázolta Máriát, akkoriban valahogy mindenki megfeledkezett. Valószínűleg azért, mert nem jártak a székesegyházba, amely akkoriban ortodox templom volt. Csak jóval később, amikor a templomot visszakapták a görögkatolikusok, láthatták Bacsinszky Mária gyermekei a miséken újra édesanyjuk képét, amelyet Boksay József alkotott. Akkor már sem Bacsinszky Mária, sem férje, Dániel atya nem voltak az élők között. A nehéz sorstól meggyötörten, még egészen fiatalon haltak meg: Bacsinszky Dániel 57 évesen 1968-ban, felesége, Mária pedig 13 évvel később.
Jusson eszükbe ez a történet, amikor legközelebb az ungvári görögkatolikus székesegyházban járnak. Nézzék meg alaposan az Istenszülő gyönyörű arcát a jobb oldali oltáron, nézzenek a kedves szemébe. Hiszen ez több mint egy festmény, mögötte egy valós személy, egy erős nő, Bacsinszky (Ivancsó) Mária háború utáni tragédiája húzódik meg.
Tetyana Literáti: Pro Zahid/Rehó Viktória
