Dobsa István: „A fiataloké a jövő”

A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Ifjúsági Szervezete (KMKSZ ISZ) a háború kitörése után kétfrontos harcra szánta el magát: az itthoni fiatalság képviselete mellett az anyaországban élő kárpátaljai magyar fiatalok számára is szerveztek programokat Budapesten. Az elmúlt évről, a dupla teherviselésről és a jövőbeli tervekről beszéltünk Dobsa Istvánnal, a szervezet elnökével.

– A háború kitörése óta eltelt már majdnem két év. Hogyan befolyásolta ez az ifjúsági szervezet munkáját?

– Ahogy az élet szinte minden terét, úgy az ifjúsági szervezet munkáját is nagyban befolyásolta a háború. Lényegében újra kellett gondolnunk a működésünket. Kisebb szünet után azonban úgy döntöttünk, hogy megosztva próbáljuk folytatni az eddigi tevékenységünket: összefogjuk az anyaországban és természetesen az itthon tartózkodó kárpátaljai fiatalokat.

– Mivel készültetek itthon az elmúlt évben a fiatalok számára?

– A háborús körülményeket szem előtt tartva sajnos az online platformokra korlátozódtak a lehetőségeink. A húsvéti ünnepkörben rajzpályázatot hirdettünk a kisebb gyerekek számára. A Petőfi 200 emlékévhez igazodva 2023 tavaszán egy esszépályázatot hirdettünk, melyre 24 beérkezett pályamunka közül 4 díjazottnál hirdettünk eredményt. Júliusban honismereti kirándulást szerveztünk: Munkács és Beregszentmiklós környékének megismerése során a fiatalok közössége is tovább erősödhetett. A nyár végén fotópályázatot hirdettünk Együtt a Kárpátok alatt: békés pillanatok és közösségi kapcsolatok címmel. Közel 300 pályamunka érkezett be, melyek közül a legjobb 5 munkát díjaztuk.

– Magyarországon is megvetettétek a lábatokat.

– A kialakult helyzet megkövetelte, hogy a jelenleg Magyarországon tartózkodó fiatalok számára is próbáljuk megteremteni a találkozás lehetőségét, ezzel erősítve az otthonuktól távol élő fiatalok közösségét. Ebben több partnerre is számíthattunk, de közülük szeretném kiemelni a Határtalanul a Magyar Fiatalokért csapatát és annak vezetőjét, Bagi Barnát. Velük közösen szerveztük például a tavaly februári jótékonysági gálaestünket, ahol közel 1,3 millió forintot gyűjtöttünk a KMKSZ által útjára indított, kárpátaljai szépkorú rászorulók egészségügyi támogatására irányuló program számára. A második gálaestre tavaly decemberben került sor, ahol több mint 2 millió forintot sikerült gyűjtenünk. Ezt a hatalmas pénzadományt a Munkácsi Megyei Gyermekkórház javára ajánlottuk fel. Mindezek mellett két alkalommal szerveztünk kispályás labdarúgótornát, melyen első alkalommal 15, a második alkalommal pedig 9 csapat küzdött meg egymással. A sport­eseményeken is lehetőség volt adományozni, így közel 300 ezer forint gyűlt össze, melyet két kárpátaljai család egészségügyi támogatására ajánlottak fel a fiatalok. Ezek mellett havonta szerveztünk dicsőítő ifjúsági délutánokat, kvízesteket és társasjáték-délutánokat is. Fontos megjegyezni, hogy tavaly ősszel immár a hatodik évfolyammal indulhatott el a Kárpátaljai Közéleti Vezetőképző, melynek mi is társszervezői vagyunk a Mathias Corvinus Collegium és Bocskor Andrea EP-képviselő mellett. 

– Mik a tervek a jövőre nézve? Meddig működhet az itthoni és a magyarországi kapcsolattartás a fiatalokkal?

– Hála Istennek, az aktivistáink és az elnökségi tagjaink kiveszik a részüket a munkából, így fenn tudjuk tartani a megosztott (itthoni és anyaországi) működésünket. Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek, aki időt, erőt és energiát nem sajnálva nap mint nap dolgozik azért, hogy a fiatalok tudjanak találkozni, és közösségi élményekben legyen részük. A már bevált munkát igyekszünk addig végezni, amíg szükséges, de azért remélem, hogy idén újra ott folytathatjuk majd a munkát, ahol a háború előtt abbahagytuk: itthon, békében.

– Mit üzensz a kárpátaljai magyar fiataloknak?

– Akik a szülőföldön maradtak, elsősorban azt, hogy vigyázzanak magukra. Akik most valahol a nagyvilágban próbálják megvetni a lábaikat, azoknak pedig azt, hogy keressék meg egymást, alkossanak közösséget, és soha ne felejtsék el, hogy honnan indultak. Végezetül pedig arra kérek minden határon túl tartózkodó fiatalt, hogy ne zárják be teljesen a szülőföldhöz hazavezető út ajtaját, hisz a fiataloké a jövő. Békés, reményteljes új esztendőt kívánok mindenkinek!

SD