Vasárnapi üzenet: 2024. február 18.
Találkozás ünnepe
„Most bocsátod el, Uram, szolgádat a te igéd szerint békességben, mert látták szemeim üdvösségedet.”
(Lukács 2, 29–30)
„Látták szemeim üdvösségedet” – ahányszor olvasom vagy imádkozom ezeket a szavakat, mindig magával ragad ennek a mondatnak a mélysége és a szépsége. Egészen biztosak lehetünk abban, hogy ezek a szavak nem egy idős ember érzelmes nagyotmondásai. Abban is biztosak lehetünk, hogy Simeon nemcsupán csak a prófétai jövőbelátás képességével vetíti előre az emberiség megváltását. Nem kevesebbet mond, mint hogy itt és most a karjaiban látja a megváltást.
Amikor Simeon a karjaiban tartja Jézus Krisztust, akkor nem egy spontán megfogalmazott imádságot mond, hanem Izaiás profétát idézi. Sok száz éven keresztül nagyon sokan – Keresztelő Jánossal együtt – imáikban megfogalmazták a Megváltó várásának a vágyát. Ezekben a szavakban sok-sok zsidó ember várakozása cseng össze. „Készítsétek a pusztában az Úr útját, egyengessetek ösvényt a sivatagban Istenünknek! Minden völgy emelkedjék fel, minden hegy és halom süllyedjen alá; a göröngyös legyen egyenessé, és a hegyláncok síksággá! Akkor kinyilvánul az Úr dicsősége, és meglátja minden test Isten dicsőségét.” (Izaiás 40, 3–5)
A feltétel nélküli, abszolút Istenbe vetett hit példája. Sok esetben a mi hitünk ennél gyengébb és feltételesebb. Hiszem, ha látom – mondjuk nagyon gyakran. Ha valaminek látom a gyümölcseit, csak akkor kezdem elfogadni.
A Jóisten döntése mindig tökéletes döntés. Nincs benne bizonytalanság, változékonyság. Ő mindig hűséges marad az ígéretéhez. Emberi síkon ezt csak néhány kivételes esetben tudjuk megsejteni. Olyan élethelyzetek ezek, amikor az egyszeri döntésünkben is megérezzük és megjelenítjük minden későbbi cselekedetünk és áldozathozatalunk teljes súlyát.
Amikor például gyermekünk születik, akkor már a találkozás első pillanataiban azzal a mély és határozott elfogadással tekintünk rá, amelynek a fedezetét csak a későbbi döntéseink és tetteink hordozzák. Amikor két fiatal igent mond a házasságra, akkor ebben az igenben benne lehet minden, ami később igazzá teheti ezt a döntést. Amikor egy fiatalember a papi hivatást választja, akkor a Jóisten iránti szeretetében benne foglaltatik egy élet hűsége és szolgálata.
Ezekben viszont mindig benne van a sikertelenség lehetősége is. Válhatok rossz szülővé, elronthatom a házasságomat, zátonyra futhatok a papi hivatásomban. Ami egészen biztos, hogy Isten nem hagy cserben. Ő mindig hűséges marad az ígéretéhez. Ezt érezte meg Simeon, amikor a kezében tartotta a csecsemőt, amikor felismerte benne a Megváltót. Egészen biztos volt abban, hogy elérkezett az üdvösség: „Látták szemeim üdvösségedet.”
Sokfajta bizonytalanság van az életünkben. Sok minden eltántorít és megijeszt. Milyen jó lenne Simeon szemeivel látni. Tudni azt, hogy még ha nehézséget is kell elviselnem, még ha a várakozás időszakában is vagyok, akkor, amikor megjelenik az életemben az Isten, elérkezik a megváltás is. Nem kell mást tennem, mint erre a találkozásra törekednem. Ha a Megváltó megjelenik az életemben, akkor biztos hittel mondhatom én is: „Látták szemeim üdvösségedet.”
Lődár Jenő
áldozópap
