Boldogulás szülőföldön (38. rész)

Kárpátaljai magyar fiatalok, avagy megmaradásunk zálogai

A nehéz időkben a magányos elvész, de a jó közösségbe tartozó megmarad – vallja ezt egy olyan kárpátaljai fiatal, aki tevékenysége során már nagyon sok buktatón ment keresztül. Emlékszem, amikor megépült Beregszász határában a Bereg Wash autómosó, mennyien álltak sorba, hogy kipróbálják az akkor a környékünkön még viszonylag nem elterjedt, új dolgot. Cikksorozatunk e heti résztvevője ennek az önkiszolgáló autómosónak a nyomán is megtapasztalta azt, hogy mennyire nehéz a kezdet kezdete, amit viszont − ha Isten megáldja − mindig csodás megtapasztalás követ, főleg úgy, hogy az embernek – a sikeres vállalkozásai mellett − a gyerekkori álmát is sikerül megvalósítania. Ezeket mind az Isten iránti engedelmesség előzi meg, a kemény munka, kitartás, állhatatosság és szorgalom. De hogy mit is jelentenek ezek a gyakorlatban, és hogyan látja egy fiatal vállalkozó Kárpátalja jelenlegi helyzetét, azt hadd mondja el az érintett maga. Jőrös Richárddal készült interjúnkat olvashatják.

– Mesélj magadról!

– Jőrös Richárdnak hívnak, 33 éves vagyok, 1990. október 23-án születtem Visken. Négyen vagyunk testvérek, én vagyok a legidősebb fiú. Tanulmányaimat a Viski Kölcsey Ferenc Középiskolában kezdtem, a 9. osztály elvégzése után pedig felvételt nyertem a Nagyberegi Református Líceumba, ott ismertem meg a feleségemet, Beregszászi Rékát. A líceum befejeztével az Ungvári Nemzeti Egyetemen tanultam tovább kereskedelem szakon. 2014-ben megnősültem, Sajánba költöztünk a feleségemmel, és ott éltünk 2018-ig. Jelenleg Mezőváriban élünk 2019-ben született kislányunkkal, Jőrös Rékával.

– Mi volt a legfőbb ok – felsorolhatsz többet is –, hogy itthon, Kárpátalján maradtál? Miért marad itthon egy kárpátaljai fiatal?

– Viszonylag jómódú kereskedőcsaládban születtem, viszont egy tipikus „parasztgyerek” vagyok. Úgy gondolom, hogy nem véletlenül rendelt minket ide az Isten, tehát ki hová született, ott kell boldogulnia. De az is elmondható, hogy egyáltalán nem egyszerű. A másik fő ok a hazaszeretet. Hazaszerető embernek tartom magam.

– Mit csinálsz? Milyen tényezők jellemzik leginkább ezt a munkát?

– 2015-ben indult az első vállalkozásunk. Mivel a feleségem gyógyszerésznek tanult, én pedig járatos vagyok a kereskedelemben, így gyógyszertárt nyitottunk. A legelsőt Mezőváriban – feleségem szülőfalujában –, másodikat Nagykomjáton (Magyarkomját, Великі Ком'яти), illetve Nagymuzsalyban, 2016-ban pedig Sajánban is beindítottunk egyet. Ezek közül jelenleg kettő működik: Sajánban, valamint Mezőváriban.

2019-ben nyílt meg az első komolyabb vállalkozásunk, az önkiszolgáló autómosó Beregszászban, a Gagarin utcában, a „mikrorajon” szélén, a Bereg Wash. Aztán 2020-ban megnyílt a második a Munkácsi utcán, a Silverlanddel (akkor még Bárvával) szemben. 2022-ben pedig a harmadikat is sikerült beindítanunk Asztélyban, a határátkelőhelynél, az OKKO benzinkúton.

– A Facebookon háziállattartással kapcsolatos bejegyzéseket is láttam az oldaladon. Ez honnan jött az életedbe?

– Az állattenyésztés egy gyerekkori álomból indult. Nem nagyon van olyan háziállat, amit én egész fiatal gyerekkoromtól kezdődően ne próbáltam volna meg szaporítani. 2019-ben Mezőváriban vásároltunk egy régi farmot, ami 25 méter széles és 80 méter hosszú területet foglal el. Azóta ezen a területen tartunk, tenyésztünk különböző háziállatokat: mangalica disznót (80–90 darab), szarvasmarhát (20-at), a juhok és a kecskék most ellenek, lovakat stb. Ezek haszonállatok, így különböző kézműves élelmiszertermékeket állítunk elő belőlük.

Nagyapám lovász volt. Régen a viski gazdák azt mondták, „amilyen a gazda, olyan a lova”. Nagyapámnak mesés lova volt. Rengeteget szekereztem vele, és nagyon megszerettem a lovakat. Innen ered a lovak tenyészete. Csak kancákat tartunk, most van két hasas kancánk és egy kanca csikóval.

– Mi a legnehezebb egy vállalkozás elindításában? Leggyakoribb akadályok?

– Elsősorban a pénz. Mert nekem ugyan csak 100 hrivnyám volt, de már 1 000 hrivnya összegre voltak terveim. Az ukrán nyelvvel nem voltak gondok, jól beszélem. Ez hatalmas plusz. Minden fiatalnak ajánlom, ha itthon szeretne vállalkozásba kezdeni, akkor kezdjen el tanulni ukránul. További akadályként álltak velem szemben a különböző engedélyek megszerzése, építkezés stb.

Amikor megszületett a kislányunk, az nagyban megváltoztatta az életemet. Meg kellett tanulnom beosztani az időmet, tehát mindennek elrendelt ideje van. Ideje van a munkának, ideje van a családnak, és ideje van Istennek. Ebben nagyon sokat tanít és formál az Úristen.

– Mikor és hogyan döntötted el, hogy vállalkozó leszel?

– Emlékszem, körülbelül 8 éves lehettem, és az egyik hozzám hasonló korú gyerekkel káposztát vettünk Visken az egyik helyen 25 kopijka/kg-ért, később egy másik helyen kitettük 50 kopijka/kg-ért árulni. A kereskedővéna valahogy mindig is hajtott. A nagyszüleim is – nagymamám oldaláról – ebben mozogtak otthon, és a szüleim is. Továbbá a barátaim is olyan családokból származtak, akiknek a szülei kereskedelemmel foglalkoztak. Már az egyetemi éveim alatt is sokat besegítettem az otthoni, a viski vállalkozásba, a műanyag- és elektronikai nagykereskedésbe.

Amikor megnősültem, kaptam egy kisebb részt a családi vállalkozásból, de nem éreztem azt teljesen sajátomnak, mert családon belül volt a főnököm. Ez nem rossz dolog, viszont mindenkit arra szeretnék buzdítani, hogy találja meg azt az utat, amit Isten neki szánt. Mert nem feltétlenül kell azzal foglalkozni a gyereknek, amiben a szülei is tevékenykedtek. Ki mire kapott talentumot.

– Milyen volt a kezdet kezdete?

– A cél mindig nagyobb volt a jövőre nézve az életemben, mint amennyi anyagiakkal rendelkeztem abban a pillanatban, vagy amire fizikailag képes voltam. Lassan, sok akadályt leküzdve, de megadta Isten, hogy sikerüljön. Azok az emberek, akik akkor nevettek rajtam, hogy mennyi pénzt fektetünk ilyen üzletbe, azok most irigykednek. Nem kell hagyni, hogy a külső tényezők és az emberek befolyásoljanak.

Nem a szülők ellen akarok beszélni, ne értsen senki félre, mert én is szülő vagyok már, és a legjobbat akarom a gyerekemnek, ahogy a mi szüleink is nekünk, de például, ha mi akkoriban a szüleimre vagy a Réka szüleire hallgatunk, akkor nekünk soha nem lett volna Beregszászban autómosónk.

– Mi a siker titka? Mikor sikeres egy vállalkozás?

– Úgy gondolom, hogy elsősorban akkor, ha az Isten megáldja. Isten mint a teremtőnk tőlünk, emberektől engedelmességet akar. Hogyha mi ezt megadjuk, és engedelmesek vagyunk Isten felé, az Ő akarata szerint élünk, akkor onnantól kezdve van esélyünk.

További fontos dologként kiemelem a szorgalmat. Én – mivel jószágot is tartunk – reggel 05.30-kor kelek fel, és azon igyekszem, hogy már napfelkeltére az állatok jóllakjanak. Nem láttam még olyan embert, aki még 9.30-kor az ágyban kávézik és sikeres. Lehet 60 évesen, de az előző 40 éve biztos nem úgy telt.

Nagyon nagy állhatatosság is szükséges. Rengetegszer elbuktam. Legtöbbször a saját hibáimból kifolyólag, mert kapkodtam. Jó időbeosztásra van szükség. Ha az ember nem kapkod, hanem megpróbálja sorba rakni a dolgait, akkor tízszer annyi ideje lesz mindenre. Viszont azt sem kell elfelejteni, hogy a család fontosabb a vállalkozásnál. Sokszor konfrontálódik a kettő, amikor például este fél tízre érek haza.

Ha vállalkozásba kezdesz, akkor lesznek munkásaid. Én olyan alkalmazottakkal vettem körül magam, akik nálam jobbak abban a tevékenységben. Például a Bereg Wash autómosóban egy olyan munkavállalóm van, aki profi szerelő, tehát mindenes. Olyan dolgokat javít meg, amit én az életben sosem fogok tudni.

Jelenleg a gyógyszertárunkban egy olyan precíz lány dolgozik, amilyen precíz én soha nem leszek. A farmunkon egy olyan lovász fiú van, aki Magyarországon is dolgozott már disznófarmon, illetve lovászként és juhászként is tevékenykedett. Tehát most én tanulok tőle.

Szóval ne kóklerekkel vegyük magunkat körbe.

– Történt-e a munkád során valamilyen különleges eset vagy helyzet?

– Voltak olyan dolgok, amikért hetekig kellett volna, hogy teperjek. Imádkoztam – viszonylag sokáig –, és olyan emberekkel hozott össze az Isten, hogy az említett dolgok pár perc alatt megoldódtak. Számos ilyen extrém, számomra különleges eset volt, amikor az Isten elrendezte a dolgokat.

– Te mint fiatal vállalkozó hogyan látod, milyen lehetőségekbe kell kapaszkodni itthon, Kárpátalján egy pályakezdőnek, vállalkozónak?

– Nagyon sokat szoktam beszélgetni Magyarországon élő üzletemberekkel, nagygazdákkal, akik valóban hatalmas állománnyal bírnak. Amikor ők elmesélik a saját helyzetüket – miért mennyit fizetnek stb. –, én pedig vázolom nekik az enyémet, hogy nálunk mi a helyzet, akkor mindig azt mondják, hogy „ti álltok háborúban, és nálatok könnyebb pénzt keresni”. Ha szabad így fogalmaznom, akkor mi még megmaradtunk a „lehetőségek országának”.

Én nem támogatom azt a „beidegződést” – lehet ezért majd sokan megköveznek –, hogy most itthon nehéz vagy kicsit nehezebb, meg „nagyon szorul a hurok”, ezért itthon hagyva csapot-papot, dédmamát, dédapát, nagymamát, nagyapát, anyát, apát, macskát, kutyát elmennek, és egy másik országban, nem a szülőföldjükön próbálnak meg vállalkozásba kezdeni. Sajnos az a tapasztalatom, hogy 10 emberből 9-nek nem sikerül vállalkozást indítania külföldön. Én ezt senkinek sem javaslom. Itthon kell gondolkodni, itthon kell kapaszkodni. Főleg azok maradtak most itthon, akik mezőgazdasággal foglalkoznak. Megemelem a kalapom minden mezőgazdász előtt, aki mert befektetni x összeget 100 hektár termőföldbe 2023 őszén és 2024 tavaszán. Nagyon tisztelem őket. Viszont olyanok is vannak, akik belebuktak a mezőgazdaságba a közelmúltban.

Az egészségügy is egy olyan szféra szerintem, amelyben érdemes itthon vállalkozást indítani. Egy újdonság ebben az ágazatban tuti, hogy sikeres lenne. Az élelmiszeriparban a natúr és házi, kézműves termékekre is van igény. Ezekben lehet gondolkodni, de még sok más mindenben is.

Továbbá olyan dolgokban kell vállalkozni, ami nálunk, Ukrajnában nincs jelen. Akik most külföldön vannak, nézzenek ki maguknak valami okos dolgot.

– Hogyan tud talpon maradni Kárpátalján most egy vállalkozó?

– Én úgy tudok, hogy reggel 05.30-tól este 22.00-ig talpon vagyok, iparkodom. Soha nem arról szólt a vállalkozók, a kereskedők, az állattenyésztők vagy a mezőgazdászok élete, hogy hátradőlnek a fotelbe, vagy későn kelnek, és már este fél ötkor meccset néznek a televízióban. Dolgozni kell, mindenki iparkodjon mindenben, amiben csak tud.

A másik nagyon fontos dolog, sőt kulcsa a kárpátaljai vállalkozók talpon maradásának – különös tekintettel a jelenlegi helyzetre, illetve az én esetemben biztos – a munkavállalók önállósága. A két autómosómban volt olyan, hogy egyszerre 6 ember dolgozott, 24 órás műszakban, most pedig egy emberem van, aki győzi csinálni, és soha nem volt ilyen rend és fegyelem. A nehéz időkben, ha a nehéz munkát elvégezzük, akkor utána mindig a megújulás következik. A Kárpátaljai Református Egyházban is a 2023-as év a reménység éve volt, a 2024-es pedig a megújulás éve.

Vallom, hogy akik a jelenlegi nehéz időket itthon bárhogyan is, de túlélik – nem kell, hogy milliomosok legyenek, hanem legyen mindig békesség és kenyér a házban –, azok megerősödve fogják tudni folytatni életüket a szülőföldön. Ebben teljesen biztos vagyok. Azok az alkalmazottak is, akik itthon maradtak, és most küszködnek – főleg az építőiparban dolgozók, legyen az mester vagy kisegítő –, ha véget ér a háború, és béke lesz, beindul itthon az élet, értük sorba fognak állni a munkáltatók.

Úgy látom, hogy nem mindenkinél állt meg a pénzkeresés, viszont a pénzköltés mindenkinél megállt. Akinél a pénzkeresés ment tovább, de a költekezés megállt, annak van pénze, és ezt a pénzt továbbra is itthon akarja elkölteni: vállalkozásokat bővíteni, új gépeket, felszereléseket venni, különböző dolgokba befektetni.

 – Mi hozhat a kárpátaljai fiatalok életébe változást? Hogyan lehet egy kárpátaljai fiatal itthon sikeres?

– Pozitív hozzáállásra van szükség. Nem láttam még olyan sikeres embert, aki azt mondta volna, hogy én most ebbe a dologba befektetek ugyan, de nem lesz sikeres, nem lesz eredményes. Ilyen hozzáállással soha nem fog sikerülni. De ha én azt mondom magamnak, hogy én most ebbe az üzletbe befektetek, keményen dolgozok – a kemény és szorgalmas munkát Isten megáldja –, pozitívan állok hozzá, akkor az sikeres lesz.

– A tevékenységed során mire vagy a legbüszkébb?

– A farmunkra! Például ma is született két kisbárány, örömömben felkiáltottam. Ez nekem akkora boldogságot jelent, egy álmom vált valóra ezzel a farmmal. Amikor a feleségem mindennap kijön a 4 éves kislányunkkal, hogy ő is barátkozzon az állatokkal, akkor látja, hogy ismét született egy bárány, aztán másik nap még egy, és lát engem tevékenykedni köztük, akkor rácsap a fejére és azt mondja: „Mint egy gyerek a játszótéren.” Jelen pillanatban erre vagyok a legbüszkébb, hogy én ezt kitartóan tudom csinálni.

– A kialakult körülmények tekintetében mi az, amivel a legtöbbet tudunk tenni a környezetünkért, embertársainkért, önmagunkért?

– Olyan időket élünk, amikor a magányos farkas meghal, elpusztul, viszont a falka megmarad. Minden vállalkozónak és mindenkinek, aki itthon maradt, azt tudom ajánlani, hogy keressen magának közösséget. Nem egy pletykás vagy egy szórakozóhelyen a pohár és az üveg mellett eltöltött estékre gondolok, hanem egy olyan közösségre, ahol fejlődni tud. Én is nemsokára megyek egy bibliaórára – már jó ideje ide járok –, ahol keresztény fiatalokkal, vállalkozókkal is találkozok. Egymástól nagyon sokat tudunk tanulni a hitéletben és az üzleti életben egyaránt. Mindenki elmondja, hogy mi volt a héten, mit tapasztalt. Tanulnunk kell egymástól.

– Milyen tanácsokkal látnád el a fiatalokat? Milyen megoldásokat válasszanak, illetve mit tegyenek, és mit ne? Mire figyeljenek nagyon?

– Mindenkit buzdítani szeretnék, hogy merjenek vállalkozni, mindenki a saját talentuma szerint. Viszont mindennel előre kell kalkulálni. Továbbá legyenek türelmesek. Ne ugorjanak bele olyan dolgokba, amik hirtelen jönnek. Én erre nagyon sokszor ráfáztam, a türelmetlenségre és a kapkodásra. Ha már eldöntötték, hogy mit csinálnak, akkor állhatatosság, kitartás, szorgalom és kemény munka szükséges, ezek nélkül biztosan nem fog menni. Nekem volt olyan vállalkozásom két évig, hogy az alkalmazottam többet keresett, mint én, pedig enyém volt a tőke. Emellett, ha van valakinek van egy jó ötlete, azt ne kürtölje szét, amíg nincsenek meg a megvalósításához szükséges feltételei, mert akinek van egy kis esze, az hamarabb megvalósítja.

– Milyen terveid vannak a jövőt illetően?

– Elsősorban az itthon maradásra koncentrálva szeretnénk beköltözni egy saját házba. Ez az első, hogy meglegyen a családi fészek. A vállalkozásokkal kapcsolatban vannak fejlesztési terveim, az autómosóval és az állatfarmmal kapcsolatban is, viszont még mindig a várakozási fázisban vagyunk. Fiatal, 33 éves férfi vagyok, nem akarok holnapután már milliomos lenni, most sok tervem van, és nagyon sokat szeretnék fejleszteni, fejlődni. Olyan dolgot szeretnék teremteni, ami megmarad utánam.

Dankai Péter