Versmaraton a magyar költészet napján

Élménybeszámoló

Április 11-én, a magyar költészet napján a Magyar Napló folyóirat- és könyvkiadó idén is megrendezte a Versmaraton című programját, ahol 12 órán át, egyórás részekben 65 költő szólalt meg és mondta el verseit. A kezdeményezés 2010-ben indult, azóta már komoly elismerést vívott ki, ma már nagy presztízst jelent szerepelni a Versmaratonon. A Magyar Napló folyóirat évente megjelenteti Az év versei című antológiát, melynek szerzői kapnak szót a rendezvény programjában. Az idei kiírásban olyan neves szerzők szerepeltek, mint Iancu Laura, Petőcz András, Farkas Wellmann Éva, Tóth Erzsébet, Izsó Zita, Z. Németh István, Bence Lajos, Oláh András, Viola Szandra, Zalán Tibor, Székelyhidi Zsolt, Halmosi Sándor, Mezey Katalin, Filip Tamás, Rónai Balázs Zoltán stb. A 65 költő között volt három kárpátaljai szerző is: Vári Fábián László, Finta Éva és a fiatalabb korosztály képviseletében Kopriva Nikolett.

Én azokat a csoportokat céloztam meg, melyekben a három kárpátaljai szerző szerepelt, Vári Fábián László például már az első órában sorra került. Ezért úgy terveztem, hogy az első csoport kezdésére, azaz 10 órára odaérek a Petőfi Irodalmi Múzeumnak otthont adó Károlyi-palotába, de az élet közbeszólt. A folyóiratunkat, a Magyar Múzsát kellett képviselnem egy másik rendezvényen. A második órára is késve érkeztem, ebben a csoportban szerepelt Kopriva Nikolett. Mielőtt a díszterembe mentem volna, előtte még néhány folyóiratot leadtam az intézet könyvtárában. Ahogy az épületbe léptem, elsőként Nemes Attilával, a Magyar Napló szerkesztőjével és Falusi Márton József Attila-díjas költővel találkoztam. Kézfogás és rövid üdvözlés után irány az emelet. Én eddig egyszer szerepeltem Az év versei című antológiában, még 2014-ben, innen is köszönöm Filip Tamásnak, az antológia akkori szerzőjének. Külön öröm a számomra, hogy két olyan verset válogatott be, melyek az Együttben jelentek meg. Akkor még az egykori Mikroszkóp Színpad adott helyszínt a Versmaratonnak. Régi szép idők; de vissza a jelenbe!

Már a lépcsőházban rengeteg ismerős arc közlekedett, néhányan már távozóban voltak. Az előcsarnokban Király Farkas és Székelyhidi Zsolt beszélgetett. A teremben már zajlott a program, óvatos léptekkel beosontam egészen az első sorig. Fejbiccentéssel üdvözöltem Nikolettet. Völgyi Tóth Zsuzsa kulturális újságíró, ennek az órának a moderátora éppen Szentmártoni Jánost kérdezte. János három cikluson át, kilenc évig vezette a Magyar Írószövetséget, 2023 óta pedig a Kulturális és Innovációs Minisztérium művészetért és közösségi művelődésért felelős helyettes államtitkára. Szóba kerültek az egymást követő emlékévek: Arany János; Petőfi Sándor; Márai Sándor; Csokonai Vitéz Mihály stb. Az eddig elért eredmények mellett szó esett a jövőbeni tervekről is.

Both Balázs arról beszélt, hogy ő nem ír szabadverseket, szigorúan ragaszkodik a kötött formákhoz. Lehet, hogy ez ma már elavult, de ő büszkén vállalja. Petőcz András elmondta, hogy idén részt vett a Költők Futása című programon, ami néhány nappal korábban volt. Nem bánta meg, egyedül ugyan nem szívesen futna, de így, társaságban külön élmény volt a számára. Mindig lenyűgöz Iancu Laura szellemisége, visszahúzódó szerénysége. Akik nem ismerik a csángó költőt, nem is sejtik, mekkora tudás és milyen lírai mélység lakozik ebben a törékeny alkatú nőben. Az idei antológia egyik vezető témája természetesen a háború volt. Sok szerző írt ezzel kapcsolatos verset, Laura kijelentette, hogy ő nem tud erről írni, mert a háborút a Sátán játékszerének tartja.

Kezdetben így volt ezzel Kopriva Nikolett is. Ő ugyan Munkácson született, de régóta elhagyta szülőföldjét, jelenleg a férjével Sepsiszentgyörgyön élnek. Már ez is érdekes életút, a kisebbségi létből, az anyaországon át egy másfajta, de nem kevésbé kemény kisebbségi létezésbe. Ez kísértetiesen hasonlít Füzesi Magda József Attila-díjas költő életútjához, aki Nagyberegről indulva, Budapestet érintve kötött ki Kolozsváron. Nikolett elmondta, hogy kezdetben nem írt a háborúról, ez akkor változott meg, amikor hazalátogatott Munkácsra. Megdöbbentette mindaz, amit otthon tapasztalt, a légiriadók, az áramkimaradások, a fűtetlen lakások, a félelem, a halál szaga. Mára már több, az Ukrajnában folyó háborúval foglalkozó verset írt. Úgy érzi, hogy már csak származásából fakadóan sem maradhat néma.

Jász Attila elmondta, hogy őt is megérintette a háború, hiszen a híradásokból naponta ömlik ránk a szörnyűség. Völgyi Tóth Zsuzsa felváltva kérdezte a szerzőket, a mikrofon többször is visszatért egy-egy íróhoz. Mindenki felolvasta az általa kiválasztott művét. Hamar elszaladt az a bizonyos óra. Amikor Zsuzsa elköszönt a vendégeitől, a következő csoport tagjai, rövid technikai szünet után, birtokba vehették a pódiumot. Ilyenkor a levonuló szerzők átmennek egy másik terembe, ahol a Kossuth Rádió munkatársai rögzítik, ahogy felolvassák az antológiában megjelent verseiket.

A következő Liptay Katalin volt, aki Fecske Csabával, Fenyvesi Ottóval, Győri Lászlóval, Ladik Katalinnal és Serfőző Simonnal beszélgetett. A névsort böngészve örömmel állapítottam meg, hogy a beválogatott irodalmárok között jó néhányan a folyóiratunkban is publikálnak, a már említett Finta Éva és Kopriva Nikolett mellett Payer Imre, Fecske Csaba, Z. Németh István, Oláh András és Viola Szandra.

Szándékomban állt megvásárolni az antológiát, pontosabban antológiákat, hiszen a novelláknak és az esszéknek is évente megjelenik egy-egy válogatása. Közben megszólított Bence Lajos, Szlovéniában élő József Attila-díjas költő. Nagyon régen találkoztunk, pedig volt idő, amikor rendszeresen összefutottunk a Borköltők Társasága című rendezvénysorozat keretében. Ahogy elbúcsúztam Lajostól, újabb ismerős szerzőket pillantottam meg. A forgatagba keveredve egyszer csak a palota felújított kertjében találtam magam. Egyetemi éveim alatt sokat tanultam itt, két percre van az ELTE BTK Múzeum körúti épületegyüttesétől.

Azt terveztem, hogy 16 órára visszatérek a PIM-be, mivel akkor következett Finta Éva József Attila-díjas költő. Viszont át kellett utaznom Budára, ahol a Magyar Múzsa ügyében volt megbeszélésem. No meg ott volt a Posztolj egy verset! meg a Hagyj el egy verset a városban! című kezdeményezés. A megbeszélés sajnos elhúzódott, ezért már nem értem vissza, az internet segítségével gratuláltam Évának. Az antológiákat pedig majd megvásárolom a Magyar Napló könyvesboltjában.

Mindent egybevéve, tartalmas volt az idei magyar költészet napja! Jövőre újra, ugyanitt, veletek, velük, önökkel! Addig is a Múzsa legyen veletek!   

Lengyel János