24 érettségizőnek szólalt meg az utolsó csengő a Beregszászi Kossuth Lajos Líceumban

A Beregszászi Kossuth Lajos Líceumban idén 24 végzős diák búcsúzott egykori alma materétől. A Vérke-parti város egyik legnépszerűbb intézményében a hagyományoknak megfelelően tartották meg a ballagási ünnepséget.

A ballagási ünnepség alkalmával az intézmény igazgatója, Zseltvay-Vezsdel Emese köszöntve a végzősöket kiemelte: „Nagyon fontos, hogy a fiataljaink jelenléti oktatásban részesüljenek, hogy tudásukkal segíteni tudják az itthoni közösséget. A végzős diákjaink közül 22 diák választotta a továbbtanulást a középiskola után, ami számunkra jelentős eredmény és öröm.” Az igazgató beszédében hangsúlyozta, hogy a mai napon nemcsak igazgatóként, hanem édesanyaként is jelen van. „A Kossuth a fiatalok második otthona, ahol egy kicsit a diákok a tanárok gyermekeivé is válnak. Ma 24 okos, tehetsége fiatal indul útnak, de bízunk benne, hogy az intézmény mindig helyet kap majd a szívükben” ‒ zárta beszédét az intézmény vezetője.

Trieb Gergely, beregszászi magyar konzul köszöntve a végzősöket kiemelte: „A kárpátaljai magyarság súlyos történelmi örökséget cipelő és jelenleg is a legnehezebb helyzetben élő határon túli közösség. A magyar kormány igyekszik minden tőle telhetőt megtenni, hogy segítse az itt élő magyar közösséget. [….] Bár nehézségek közepette élünk, van miért hálásnak lenni: a jelenléti oktatásért, az anyanyelvi oktatásért, s hogy viszonylag békében élhetünk itt, Kárpátalján. Hála illeti a szülőket és tanárokat is, akik igyekeztek néha erőn felül is mindent megtenni azért, hogy a diákok számára elérhető legyen a jelenléti oktatás.”

Taracközi Ferenc, a beregszászi református gyülekezet vezető lelkésze a ballagó diákokhoz szólva három gondolat mentén fogalmazta meg üzenetét: identitás, önállósodás, ráébredés – mindezt a tékozló fiú példázatán keresztül. Mint fogalmazott: Minden ember a maga kezébe igyekszik venni a saját életét, és próbál a maga urává válni. […] Merjetek úgy élni, és mindenre úgy tekinteni, hogy az az Isten kezében, jelenlétében van.

Virág Szabolcs görögkatolikus áldozópap gratulált a szülőknek, tanároknak és ballagó diákoknak: „A mai napon, amikor többek szemében könnyeket látok, a búcsú könnyeit, de ezek nem a szomorúság, hanem az öröm könnyei.” Az áldozópap azt kívánta a végzősöknek, hogy legyenek szerencsések, bátrak, és találják meg azt a helyet, amit a Jóisten nekik szánt.

Orbán Erika, a 11. osztály osztályfőnöke köszöntőjében kiemelte: „A 11 év gyorsan elrepült, a kisdiákok egy pillantás alatt felcseperedtek. Eljött az a nap is, hogy számukra utoljára szólalt meg az iskola csengője, amit nagyon vártak már. De biztos vagyok benne, hogy most tudatosult benneteket, hogy vége, eltelt 11 év. [...] A szemem előtt váltatok intelligens, szép, okos felnőttekké, akikkel mindent meg lehetett beszélni. Nehéz időszakban lettetek kamaszok, amikor jött a Covid, majd a háború. Az élet néha tele van olyan helyzetekkel, amely a ti talpraesettségeteket, önállóságotokat, megbízhatóságotokat teszik próbára.”

A szülők nevében Dobsa István, a KMKSZ Ifjúsági Szervezetének elnöke, járási képviselő köszöntötte a diákokat, tanárokat. Mint mondta: „A tanári pálya igazi hivatás.” Szülőként köszönetét fejezte ki minden pedagógusnak, akik napról napra azon dolgoztak, hogy a gyerekeik jobbakká váljanak, nemcsak oktatták őket, hanem nevelték is, mindezt egy világjárvány, majd a háború közepette.

A 10. osztály nevében Mónus Petra búcsúzott a végzős hallgatóktól, ezt követően átadták az útravaló tarisznyákat a végzősöknek. A kis elsősök pedig kisebb ajándékokkal búcsúztak a nagyoktól.

A ballagó diákok nevében Vezsdel Evelin és Svetku Szintia búcsúztak az intézménytől, diáktársaktól és tanáraiktól. Ezt követően átadták a stafétabotot az őket követő 10. osztálynak.

Az esemény végén a végzősök tanáraiknak és szüleiknek virággal hálálták meg, hogy segítettek számukra eljutni idáig, majd könnyes búcsút véve elénekelték a búcsúdalt, majd pedig tarisznyájukba csomagolva az útravalókat elindultak az új élet reményei felé.

Várady Enikő