Vasárnapi üzenet: 2024. június 16.
Pünkösd utáni negyedik vasárnap
„Amikor pedig bement Kafarnaumba, odajött hozzá egy százados és kérlelte őt: »Uram, a szolgám a házamban fekszik bénán, és rettenetesen kínlódik.« Azt mondta neki: »Megyek és meggyógyítom.« De a százados így válaszolt: »Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul a szolgám.” (Mt. 8, 5–8)
Kedves Testvérek! A mai evangélium megmutatja, hogy mi történik akkor, ha valaki tanítása szerint él és hittel ráhagyatkozik. Milyen ember a százados? Ez a százados az egyik legszimpatikusabb személy, akivel Jézus találkozott. Pogány létére istenfélő és jószívű. Határozott, erős lelkű, ezért éli meg erényként az engedelmességet. Abban a korban egy szolgát könnyen pótolhatónak tartottak – ha megbetegedett, már sorsára hagyták. Ez a százados mélyen emberszerető, számára fontos a másik személy, még ha csak a szolgája is. Ha ő nem tud segíteni rajta, keres egy nagyobb hatalmat, s mivel mély vallásos hit jellemzi, Jézushoz fordul alázattal és tapintatosan.
Napjainkban nekünk, embereknek talán sokszor nehezünkre esik, hogy Krisztussal szemtől szembe találkozzunk, és a hitben tanítványává legyünk. Az egyház elénk lépteti ezt a tisztet, ezt a férfit, akivel azonosíthatjuk magunkat. A százados a hitet is úgy fogja fel, mint engedelmességet, szemben az Isten teremtő és kérő szavával. Istennek nem kell mindent aprólékosan és ragyogóan bizonyítania, Ő a hitet is megparancsolhatja. A hit nem tárgyalások eredménye, még kevésbé kompromisszum. Ez az ember ismeri Urának hatalmát, akkor is, ha Ő nincs itt jelen. Tudja, hogy a távolból is tud hatni, és hogy közel van hozzá, ha látható jelenlétét nélkülöznie is kell. Az Isten távolléte minőségi, nem helyi távolság, nem lehet méterekkel vagy kilométerekkel mérni. A százados hite a válasz a nehézségeinkre. Azt mutatja nekünk, hogy nem az Isten távolodik el az embertől, hanem épp ellenkezőleg: az ember távolodik el tőle.
Kedves Testvérek! A megváltó Krisztus találkozott a beteg, bűnöktől sebzett, hitetlenkedése által megbénított emberiséggel, amely találkozás sokkal mélyrehatóbb, mint a testi gyógyulás. A kafarnaumi százados esetében sem az volt a nagy csoda, hogy a szolgája meggyógyult, hanem a hitvallása, amit Jézusról tett: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul a szolgám.” Az Isten nem felszínes dolgokra törekszik, Jézus a csodáival sem felszínes népszerűséget akart elérni, amilyenre oly sokszor mi, emberek törekszünk. Jézus mindig az ember lelkét, az üdvösséget tartotta szeme előtt, ezt akarta szolgálni a csodákkal. Az Isten a mindennapi, sokszor nekünk aprónak tűnő csodákkal erősíti a mi hitünket is, és vezet az üdvösség felé.
Jézus ma is másként jön el, mint sokan várják. Nem igazodik emberi szokásokhoz, elvárásokhoz. A hitünk Isten elfogadása, együttműködés akaratával, hogy Ő minden embert üdvözíteni akar.
Szűcs Ferenc
barkaszói áldozópap
