Vasárnapi üzenet: 2024. június 23.

Ézsaiás 38, 9–20

Kr. e. kb. 700 évvel ezelőtti ez a történet. Júdeában Ezékiás a király. Ekkor különösen szorult helyzetbe került az amúgy is kettészakadt ország: Asszíria (az akkori aktuális felemelkedő hatalom) hódító útjában volt. Az asszír hadsereg ostromra készülve körbezárta Jeruzsálemet, s közben az asszír király megalázó ultimátumokkal próbálja megtörni a jeruzsálemiek ellenállását. Ráadásul Ezékiás király súlyosan megbetegszik. Ekkor a közelben lévő Ézsaiás próféta félelmetes feladatot kap Istentől: fel kell szólítani a beteg királyt a végrendelkezésre, mert meg fog halni. Ézsaiás engedelmeskedik, és az üzenetet átadja a címzettnek. A király összeroppan: a betegágyán fekve a fal felé fordul – jelezvén, hogy egyedül akar lenni, és ekkor Ézsaiás kimegy a királyi szobából – és sírva imádkozik. Isten meghallgatja az imádságot, és a palotát épp elhagyni készülő Ézsaiásnak ismét szól, hogy mégis megkönyörül a királyon, akit meggyógyít, és még tizenöt évvel meghosszabbítja életét, sőt az asszíroktól is megszabadítja. Ézsaiás nagy örömmel viszi vissza a jó hírt a királynak. A fenti igeszakaszban található imádság Ezékiás zsoltára.

Ezékiás imádsága későbbi leírás, mely Ezékiás visszaemlékező bizonyságtétele. E bizonyságtétel sokak számára lett erősítő áldássá. Tudatos végiggondolása az állapotnak. Nem elfogadás és beletörődés, hanem felismerés, tudatosítás. A halál félelmetessége, a megfosztottság (személyes évektől és lehetőségektől, isteni és emberi kapcsolatoktól) érzése jelenik meg. A legnehezebb a halálban a szakítás. 

A király ki van szolgáltatva Istennek, mert Isten az Úr mind az élet, mind a halál felett.  Ezékiás arra utal, hogy ő a bűneit (nem tudjuk, milyeneket) nem egyenlítette ki Isten mércéje szerint, vagyis nem felelt meg Isten elvárásának. Ez figyelmeztetés is, mert Isten mindenkit lecserélhet (akármilyen győzelmek vannak a háta mögött), ha nem felel meg az Ő mércéjének, és nem hiteles a bizonyságtétele. Isten „a kövekből is tud fiakat teremteni”. Aki jó a háború és krízis átvészelésében, az nem biztos, hogy jó a béke megtartásában és építésében. A béke tevékenységeihez kell a nagyobb erő és a hitelesebb élet. Isten késszé akarta tenni Ezékiást a békére is. Tehát ez az „összecsúszás” (ostrom, betegség, halálhír) egy erősen kényszerítő lehetőség volt számára, hogy Isten munkálkodhasson benne. A felismerések célja, hogy Isten számára formálható állapotba kerüljön, a népe számára elérhető és isteni üzenetet közvetítő lehessen (hogy elérje a reá bízottakat).

Az isteni meghallgatás okaként csak a könyörgés és keserves sírás, nem pedig a király sorolt érdemei vannak említve, amikor Isten Ézsaiásnak a visszatérés okát mutatja. Ott van új kezdet, ahol bűnbánattal és hálával kimondják: „Legyen meg a Te akaratod.” Csak Isten a szabadulás, a megtartás és az erő forrása. Nem lehet semmit tenni Isten akaratán kívül. Ez egy tananyag volt Ezékiásnak. Ezt az Istentől való élő függést kellett megtanulnia, hogy hatékony és hiteles bizonyságtévő legyen. 

Azért élünk meg szabadításélményeket, hogy azok a jövőt nyissák meg és stabilizálják. Ezért mondjuk el az utódainknak, hogy miként gyógyított meg, szabadított meg, tartott meg Isten; és miként menekült meg a családunk, de maradtunk együtt és jöttünk ki egy mélységből. Ezek a történetek tesznek közösségé, egyedivé és erőssé. A szabadításról való bizonyságtétel teszi teljessé Isten szabadító munkáját.

Radvánszky Ferenc
református lelkipásztor (szerk.: Tóth János)