Lackfi János: ÖRÖK

A Lázervin meghalt?

Meg.

Ő írta ezt a könyvet?

Ő.

Aki könyvet ír, az mind meghal?

Meg.

És aki könyvet olvas?

Az is.

És aki nem ír és nem olvas?

Bizony az is.

Akkor nem a könyvekben van a halasztás.

Hát nem.

Csinálsz nekem egy hosszúlépést?

Az nem gyereknek való.

Mért, mi van benne?

Bor meg szóda.

És aki megissza, hosszabbat tud lépni?

Egy ideig igen.

És aztán?

Ha túl sokat iszik, egyáltalán nem tud lépni.

És ha keveset?

Akkor még ugrándozni is tud.

A Lázervin szerette a hosszúlépést?

Nem tudom, nyáron biztos, mert olyankor nagyon jól esik.

Mégis télen lépte a leghosszabbat.

Mégis.

Most már nem lehet utolérni?

Most már nem.

Akkor se, ha iszom hosszúlépést?

Akkor se.

Akkor inkább iszom rövidet.

Az végképp nem gyereknek való.

Mi való a gyereknek?

Tea meg gyümölcslé.

Akkor csinálj nekem gyümölcslépést.

Az milyen?

Gyümölcslé meg szóda.

Jó, csinálok.

Várj csak, én mégis szeretném egy kicsit utolérni a Lázervint.

Most rögtön?

Valamit meg kell beszélnem vele.

Hát nem tudom…

Tegyél még valamit a gyümölcslépésembe, akkor sikerülni fog.

És mit tegyek bele?

Öröklét.

Minden ember életében eljön az idő, amikor szembesül a halállal, szembesül a ténnyel, hogy halandók vagyunk. Még én is. Még te is, kedves olvasó. Sajnos, napjainkban Ukrajnában mindennapossá vált a halál.

Az öröklét, mint olyan, nem létezik, csak az elmúlás gondolatát feldolgozni képtelen emberi elme szüleménye.

Ugyanakkor az öröklét igenis létezik, az írók, a zenészek, a festők, a művészek az alkotásaikban élnek tovább. Gondoljunk bele, Homérosz, Platón, Shakespeare, Villon, Petőfi Sándor, Arany János, Salvador Dali, József Attila vagy Ady Endre nevét még olyan emberek is ismerik, hallották már valahol, akik sosem olvasták vagy látták az említett alkotók műveit! Tulajdonképpen minden alkotó művész a halhatatlanságra, a halálon átívelő sikerre törekszik. Ellentétben talán velem, aki megelégednék némi evilági sikerrel is, még csak világraszólónak sem kell lennie, jó lesz nekem a diszkont is.

A tréfát félretéve, ebben a versben a kortárs magyar irodalom egyik legismertebb alakja, Lackfi János állít emléket a halhatatlan Lázár Ervinnek. Lackfi a verse elején leírja, hogy aki könyvet ír, az nem hal meg. Ez így van, de csak akkor él tovább, ha azt a könyvet el is olvassák. Minél többen. Kedves kárpátaljai honfitársaim, barátaim a magyar nyelvben és irodalomban, olvassátok Lázár Ervin és Lackfi János könyveit! Olvassátok a magyar írók műveit, hogy ezáltal váljunk halhatatlanná!

Lengyel János