A munkavállalók fegyelmezéséről
„Betanított munkás vagyok egy üzemben. Az üzemvezető meg a mérnök folyton szapulnak minket, dolgozókat, a legkisebb vétségért repül a bírság. Van valamilyen törvény arra, hogy ki, mikor, minek az alapján és mennyire büntetheti a dolgozót?”
– A Munkatörvénykönyv (Кодекс законів про працю України – a továbbiakban: Mtk.) 139. cikkelye úgy fogalmaz, hogy a dolgozó kötelességei közé tartozik becsületesen és lelkiismeretesen dolgozni, idejében és pontosan végrehajtani a munkaadó vagy az általa megbízott szerv rendelkezéseit, betartani a munka- és a technológiai fegyelmet, a munkavédelmi normatív dokumentumok követelményeit, óvni a munkaadó tulajdonát.
Az Mtk. 140. cikkelye szerint a vállalkozásoknál, intézményeknél, szervezeteknél a munkafegyelmet a normális, magas termelékenységű munkavégzéshez szükséges szervezeti és gazdasági feltételek megteremtésével, a tudatos munkavégzés, a meggyőzés, a nevelés, a lelkiismeretes munkára ösztönzés módszereivel biztosítják. Szükség esetén fegyelmi intézkedéseket alkalmaznak a nem lelkiismeretes munkavállalókkal szemben.
A 142. cikkelyből kitűnik, hogy a vállalkozásoknál, intézményeknél, szervezeteknél a munkarendet a belső munkarendi szabályok határozzák meg, amelyeket a dolgozó kollektíva a munkáltató és a szakszervezeti alapszervezet választott testülete (szakszervezeti képviselő) előterjesztése alapján hagy jóvá. Ez a szabályzat rendszerint egy típustervezet alapján készül. Ugyanakkor a cikkely második bekezdése szerint a gazdaság bizonyos ágazataiban a munkavállalók egyes csoportjaira vonatkozóan fegyelmi statútumok és szabályzatok vannak érvényben.
Az Mtk. 147. cikkelyének első bekezdése értelmében csak a következő két szankció egyike alkalmazható a munkafegyelem megsértése esetén a munkavállalóval szemben: megrovás vagy elbocsátás. A második bekezdés szerint viszont a törvények, fegyelmi statútumok és szabályzatok más fegyelmi szankciókat is előírhatnak bizonyos munkavállalói kategóriák esetében.
Az Mtk. 147-1-es cikkelyéből megtudjuk, hogy a fegyelmi szankciókat az a szerv jogosult alkalmazni, amelyet felhatalmaztak a munkavállaló alkalmazására (a tisztségre való megválasztására, jóváhagyására és kinevezésére). A cikkely második bekezdése szerint azokkal a munkavállalókkal szemben, akik alapszabályok, rendeletek és egyéb fegyelemről rendelkező dokumentumok alapján tartoznak felelősséggel, a jelen cikkely első részében említett szervek felettes szervei is alkalmazhatnak fegyelmi szankciókat.
Ide tartozik még, hogy a választott tisztséget betöltő munkavállalót csak az őt megválasztó testület határozatával és csak törvényben meghatározott okból lehet elbocsátani.
Az Mtk. 148. cikkelye értelmében a fegyelmi szankciót a munkáltató a vétség felfedezése után haladéktalanul, de legkésőbb a felfedezés napjától számított egy hónapon belül alkalmazhatja, nem számítva a munkavállaló átmeneti munkaképtelensége vagy szabadságolása miatti távollétének idejét. Fegyelmi szankció a vétség elkövetésétől számított hat hónapon túl nem szabható ki.
Végül érdemes megjegyezni, hogy a fegyelmi szankciók alkalmazása előtt a munkáltatónak írásbeli magyarázatot kell kérnie a munkafegyelmet megszegő alkalmazottól.
A szankciót végzésben (rendelkezésben) kell bejelenteni, és a munkavállalónak az aláírásával kell megerősítenie, hogy ismertették vele a dokumentumot.
A tulajdonosnak jogában áll fegyelmi szankció alkalmazása helyett a munkafegyelem megsértésével kapcsolatos kérdést a munkahelyi kollektíva elé terjeszteni kivizsgálásra. A munkaköri kötelesség többszöri nem megfelelő teljesítése esetén a munkavállaló elbocsátható az Mtk. 40. cikkelye alapján, vagyis a munkáltató kezdeményezésére.
hk
