Vasárnapi üzenet: 2024. augusztus 18.

Ezen a vasárnapon a Római Katolikus Egyház János evangéliumának a hatodik fejezetéből az 50–59-es verseket olvassa. „Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem valóságos étel, és az én vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne” (János 6, 53–55).

Jézus hallgatósága számára ezek a mondatok érthetetlenek, szó szerint értik, és azt gondolják, hogy Jézus arra biztatja őket, hogy majd az Ő testét kell enni és az Ő vérét inni. Annyira megbotránkoznak, hogy a tanítványok közül nagyon sokan otthagyják Jézust. Jézus meg is kérdezi az apostoloktól, a tizenkettőtől: „Talán ti is el akartok menni? Simon Péter válaszol: »Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi a tieid. Mi hittünk és megismertük, hogy te vagy az Isten Szentje«” (Jn. 6, 68–69).

Ezekből a mondatokból látszik, hogy az apostolok sem értik Jézus tanítását, de tudják, hogy amit Jézus mond, az jó, és majd később értik meg. Valójában Jézusnak ez a tanítása majd az utolsó vacsorán válik a számukra érthetővé, amikor Jézus a kenyérre mondja ki, hogy „ez az én testem”, és a borra, hogy „ez az én vérem”. Valószínű, hogy még ekkor sem értik teljesen, hanem majd csak a feltámadás után, amikor teljesítik Jézus parancsát, amit az utolsó vacsorán mond, hogy „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”.

Amikor olvassuk a Bibliát, akkor nagyon sokszor átsüt rajta az a vágya az Istennek, hogy közel akar lenni hozzánk. Ez látszik a Biblia első lapjától az utolsóig. A csúcsát akkor éri el ez a vágya az Istennek, amikor eljön közénk mint Isten fia. Amikor elmélkedünk a kenyér és a bor színe alatt jelen lévő Jézusról, akkor ezt a vágyát látjuk Istennek, hogy itt akar maradni velünk, hogy találkozhassunk vele. Valahányszor magunkhoz vesszük, akkor ez számunkra találkozás Istennel. Kevesen találkoznak Jézussal a kenyér és a bor színe alatt, ha megnéznénk a számokat, akkor a töredék része a világnak, aki így veszi magához Jézust. A Bibliában azt látjuk, hogy nagyon sokszor találkozhat az ember Istennel más formában is: imádságban, felebaráti szeretetben, ahol ketten vagy hárman összejönnek Jézus nevében, Ő ott van köztük. Át kell éreznünk Istennek ezt a vágyát, hogy akar velünk találkozni, mint a Szentlélek templomában, bennünk akar élni, rajtunk keresztül akar jót tenni. Kezeinkkel, lábainkkal, szemeinkkel, füleinkkel jelen akar lenni a világban a testvéreink számára.

Pogány István
munkácsi plébános