Ha provokál a rendőr

„Furcsa történetet hallottam az ismerősömtől. Amikor a rendőrök megállították ittas vezetésért, azt mondták neki, hogy elég, ha maga megy be másnap a klinikára elvégezni az ittassági tesztet, amit aztán bemutathat a bíróságon. Utóbb mégis az került be a rendőrségi jegyzőkönyvbe (amelyet persze nem olvasott el figyelmesen, mielőtt aláírta volna), hogy megtagadta a vizsgálatot. Az ismerősöm állítja, hogy félrevezették. Lehetséges ez? És ha igen, be lehet bizonyítani?”

– A bírósági gyakorlatból, sajtóhírekből ítélve valóban előfordult már, hogy az intézkedő rendőr mintegy az eljárás alá vont járművezetőre bízta, aláveti-e magát a kórházi ittassági vizsgálatnak. Ugyanakkor az Adminisztratív jogsértési törvénykönyv (Кодекс України про адміністративні правопорушення – a továbbiakban: Ajtk.) 130. cikkelyének első bekezdése egyaránt felelősségre vonást helyez kilátásba az ittas vezetésért és az ittassági vizsgálat megtagadásáért.

Ennek a történetnek többféle változatáról lehet olvasni, hallani. Például a rendőrök győzködték a járművezetőt, hogy jobban jár, ha nem engedi elvégezni a vizsgálatot, mert biztosak benne, hogy az kimutatja az ittasságát. Valójában azonban a rend őrei nem jósok, hanem tisztviselők, azaz nem feladatuk megelőlegezni, mi lesz a vizsgálat eredménye, s ebből vonni le következtetéseket.

Előfordulhatott, hogy a rend­őrök azt mondták a vezetőnek, jogában áll hozzájárulni az ittassági vizsgálat elvégzéséhez, vagy megtagadni azt, holott a sofőrnek valójában nincs joga megtagadni a kórházban elvégzendő vizsgálatot, amennyiben felfedezhetők rajta az ittasság jelei.

A rendőrök kilátásba helyezhették, hogy amennyiben vállalja a kórházi vizsgálatot, elveszik a gépkocsiját, és azt a zárt rendőrségi parkolóban helyezik el, mivel nem maradhat azon a helyen, ahol leállították, s azt sem engedhetik, hogy az ittas személy ismét a volán mögé üljön. Holott a törvény nem jogosítja fel a rendőröket az ittas vezető járművének lefoglalására, hanem át kell adniuk a gépkocsi irányítását az ittas vezetéssel gyanúsított személy által megnevezett másik személynek.

Ezenkívül a rendőrök megpróbálhatták meggyőzni a vezetőt, hogy jobb lesz neki, ha lemond az ittassági vizsgálatról a jelenlétükben, hiszen később önállóan is áteshet a teszten a szakorvosnál, ami gyorsabb és kényelmesebb is. Valójában az eljárás értelmében a vezetőnek kötelezően a rendőrök jelenlétében kell átesnie a vizsgálaton az erre kijelölt egészségügyi intézményben.

A fentebb leírt magatartás bizonyos esetekben és körülmények között provokációnak is minősülhet. Az Emberi Jogok Európai Bírósága például (rendőrségi) provokáció alatt az olyan eseteket érti, amikor az érintett tisztségviselők, akik vagy biztonsági szervek alkalmazottai, vagy a nevükben eljáró személyek, nem korlátozzák cselekedeteiket a bűnügy kivizsgálására, hanem befolyásolják az alanyt azzal a céllal, hogy olyan bűncselekmény elkövetésére ösztönözzék, amelyet egyébként nem követett volna el, annak érdekében, hogy lehetővé váljon a bűncselekmény felderítése, azaz bizonyítékok beszerzése és büntetőeljárás megindítása (lásd: Ramanauskas v. Lithuania Judgment of 5 February 2008!).

Esetünkben a rendőrök fentebb vázolt eljárása arra késztethette a járművezetőt, hogy megtagadja az ittassági vizsgálat elvégzését, azaz szabálysértést kövessen el. Holott rendőri beavatkozás hiányában a sofőr magatartása ettől eltérő is lehetett volna, alávethette volna magát az ittassági vizsgálatnak. Tehát előfordulhatott, hogy a rendőrök magatartása vezetett jogsértés elkövetéséhez, azaz provokálták a gépkocsivezetőt.

Ami a következményeket illeti, Ukrajna Alkotmányának 19. cikkelye kimondja, hogy az állami hatóságok és a helyi önkormányzati szervek, tisztségviselőik csak Ukrajna Alkotmánya és törvényei alapján, hatáskörük keretein belül és a törvények által előírt módon kötelesek eljárni.

A nemzeti rendőrségről szóló törvény (Закон України «Про Національну поліцію») 3. cikkelyének 1. pontja szerint a rendőrség tevékenysége során Ukrajna Alkotmánya, Ukrajna nemzetközi szerződései, valamint a jelen és Ukrajna egyéb törvényei, az elnök, a parlament, a kormány rendeletei stb. az irányadók. Ez azt jelenti, hogy a rendőrök feladataik ellátása során kizárólag a hatályos jogszabályok normái szerint járhatnak el, és nem térhetnek el azoktól, olyan cselekményeket hajtva végre, amelyekről a jogszabályok nem rendelkeznek.

Ugyanakkor Ukrajna Alkotmányának 62. cikkelye értelmében a vád nem alapulhat jogellenesen szerzett bizonyítékokon vagy feltételezéseken, a személy bűnösségét pedig a törvényben meghatározott eljárás szerint kell bizonyítani. Azaz a járművezető elleni szabálysértési eljárást az Ajtk. 130. cikkelye alapján nem lehet a rendőrök jogellenes cselekményére alapozni.

Ilyenkor, ha az ügyvéd bizonyítani tudja (például tanúvallomásokkal) a rendőrök szabálytalan magatartását, a bíróságnak le kell zárnia az eljárást. Volt már rá példa, hogy a bíróság a gépkocsivezető javára döntött.

hk