A leander gondozása I.

A leander (Nerium oleander) egy közismert, széles körben elterjedt dísznövény, mely különleges szépségével és változatos színű virágaival hódít. Magyar neve babérrózsa, de ezt kevesen használják. Leander néven lett közismert, de latin neve után gyakran emlegetik oleandernek is. A leander népszerűségét látványos és hosszan tartó virágzása, valamint a viszonylag egyszerű gondozása magyarázza, noha némi odafigyelést mégiscsak igényel. Az alábbiakban összefoglaljuk, hogy mit kell feltétlenül tudni a leanderekről.

A mediterrán térség őshonos növénye, de ma már világszerte megtalálható a melegebb éghajlatú területeken – így nálunk is – a parkokban, kertekben. Nevelése során vegyük figyelembe, hogy a növény minden része mérgező, ezért kezeljük óvatosan, különösen, ha kisgyermekek, háziállatok vannak a közelben.

Alapvetően örökzöld cserje, amely jellemzően 2–5 méter magasra nő meg. Díszítőértéke, karcsú, felfelé törő habitusa és sűrű lombozata miatt is kiemelkedő. Levelei fényesek, sötétzöldek, hosszúkásak, ellenállók, ami egész évben dekoratív megjelenést biztosít számára.

Virágai a nyár folyamán jelennek meg többféle színben, beleértve a fehéret, a rózsaszínt, a vöröset és a sárgát, s intenzív, édes illatot árasztanak. A virágok többnyire nagyok, cső alakúak, öttagú koronával, és hosszú ideig díszítik a növényt, gyakran egészen késő őszig. A leander szára merev és elágazó, ami lehetővé teszi, hogy bokros szerkezetet alakítsunk ki. A növény alkalmazkodóképessége magas, jól tűri a szárazságot és a városi levegőszennyezést, ugyanakkor érzékeny a fagyra és a túlzottan nedves talajra.

A leander ideális választás azok számára, akik szeretik a mediterrán stílusú kerteket, és olyan dísznövényt keresnek, amely hosszan tartó és látványos virágzást kínál.

A leander fénykedvelő növény, a hőséget nagyon jól tűri, egyenesen szereti, ezért ilyen helyet keressünk a számára. Lakásban déli fekvésű ablakba tegyük. A fagyok elmúltával, ha már állandó a 10 °C körüli hőmérséklet, kivihetjük a szabadba. Eleinte tartsuk félárnyékos helyen, és fokozatosan szoktassuk a tűző naphoz. Tavasszal és ősszel mérsékelten öntözzük, nyáron bőségesen, télen pedig minimálisan. A tápanyagot, trágyát, tápoldatozást meghálálja.

A leander vízigénye

A leander öntözése fontos, mivel nagyon vízigényes növény. Tavasszal és ősszel még elég mérsékelten öntözni, csak ne hagyjuk kiszáradni. Ilyenkor reggelente öntözzük, mert estére még lehűl a levegő, és megfázhat a növény. Nyáron viszont akár naponta kétszer is öntözhetjük a leandert, ha pedig igényli, akkor többször is. A legjobb, ha estefelé jól megöntözzük, és hagyjuk, hogy reggelre felszívja a vizet, de ha reggel már száraz földjének a teteje, akkor ne sajnáljunk adni még egy kis vizet neki. Ilyenkor öntsük tele a tálkáját vízzel, így remélhetőleg estig – a következő locsolásig – elég lesz neki, és biztosan jól fogja viselni a melegen tűző napot is. Nyáron figyeljünk arra is, hogy ha a leandert napközben is locsolni kell, a földje fel tud forrósodni a nagy melegben. Ezért jobb, ha locsolása langyosabb vízzel történik, de semmiképpen sem hideggel, mert ettől besárgulhatnak és lehullhatnak az alsó levelei. Télen éppen csak annyi vizet kapjon, hogy a földje ki ne száradjon.

A leander tápanyagigénye

A leander bizonyosan meghálálja, ha a tavaszi átültetéskor igazi marhatrágyával dúsítjuk a földjét, de ez nem mindenki számára elérhető. Ilyenkor marad a tápoldatozás, amire persze akkor is szükség van, ha kevertünk marhatrágyát a földjébe. Hetente egyszer javasolt tápoldatozni. A víz és tápoldat arányát mindig tartsuk be. Létezik kimondottan leanderek számára készített tápoldat is. Természetesen ez lenne a legjobb, de ha van már otthon virágzó növényeknek szánt tápoldat, az is megteszi. Tavasszal, az átültetés után egy-két hónappal érdemes elkezdeni a tápoldatozást, és egészen kora őszig ajánlott folytatni, ősszel viszont ritkábban kapjon tápanyagot a leander. Legalább egy hónappal azelőtt, hogy eltennénk a növényeket télire, hagyjuk el a tápoldatot. A telelés ideje alatt egyáltalán ne tápoldatozzunk. Ha nincs marhatrágya, ajánljuk még az Osmocote műtrágyát. Ez a nedvesség hatására fokozatosan bomlik le és engedi ki magából a tápanyagot. Leanderhez 6 hónap alatt lebomlót érdemes vásárolni. Legjobb átültetéskor a földbe keverni, de ha nem ültetjük át a növényt, akkor legalább egy réteg földet szedjünk le róla, és szórjuk meg a földet a cserépben a műtrágyával, majd fedjük vissza. (Folytatjuk.)

Nadimova Erzsébet,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa