Jóna Dávid: Értő szemnek

A képzelet néha súlyfeleslegét felejtve elrugaszkodik,

menekül a kurzusok által táplált konfliktusok elől
és hitele mázsáitól fellélegzett háza teraszán kacsacombokat grillez és padlizsánt,
közben a parazsat fotózza, örül kedvesének, gyermekeinek,
vagy örül annak az időjárásnak, amit a szomszédok épp szidnak,
örül a szónak, máskor a csendnek,
hol a folyónak, hol a hídnak.

A szép benne az, hogy néha valósággá lesz,
ilyenkor az ívek összeérnek, körbeérnek,
beteljesül a kör,
a képzelet és a valóság egymásra hatnak, hisz egymásra vannak utalva,
barátság lehet a felismeréseikből! 

Önvédelmem az írás,
néha egy-egy összekacsintás
a pályatársakkal, ha valami csoda születik, annak része lenni,
mert a képzelet, a gondolat és a nyelv együtthatása kedvelt játék,
kézműves portéka, finom holmi.

Sikátorkonoksággal oltalmazom mindazt, ami megmaradt,
hagyom, hogy átitasson, hogy érzékeimen át felszívódjon a kiválogatott világ,
gyakorlott mozdulatsorban harapjuk ki a magunkét,
boldog az velem együtt, aki valóságot rág. 

Mi már nem állunk lábujjhegyen, amit elérünk, elérünk,
a többit mögé tesszük képzelettel,
mint ahogy felfut a borostyán az omladozó falon,
elrejtve a romot, a golyónyomot, a salétromot,
s beleszeret mondjuk egy kovácsoltvas rácsba egy bérházi balkonon.

Már nem kell nekünk mindenáron,
van lezárt borítékunk bőven,
Isten szemében tükröződünk
értő szemnek észrevehetően…

Amikor a Jóna Dávid által alapított és vezetett Art’húr Irodalmi Kávéház internetes oldal szerkesztője lettem, a barátság körbeért, és beteljesült a kör. A képzelet a valóságra hatott, s mindkettőnk önvédelme az írás. Az írás, ami sok pályatársunknak terápia, másoknak kín vagy öröm, megint másoknak foszlós kenyér, zizegő bankó – de vajon az olvasóknak mindez mit jelent? Mit jelent írónak lenni? Mit jelent szerkesztőnek lenni? Nehéz munka és hálátlan feladat, amikor a szerzők a műveikkel bombáznak, és kérdőre vonnak, vonnának, hogy miért nem jelentetjük meg mindegyiket.

Jóna Dávid, a magyar költő, lapszerkesztő, főiskolai médiatanár, humorista, életfilozófus, filmrendező 1968. szeptember 9-én született Budapesten. Több mint tizenöt kötet szerzője. 1994-ben alapította meg az Art’húr nevű kulturális művészeti lapot, amely az évek során sokszor átalakult, jelenleg elektronikus formában működik. Legendás barátság fűzi Baranyi Ferenchez, Langstadler Csabához és Istenes Tiborhoz. Költői pályáján annak idején Faludy György is segítette. Termékeny szerző, versei ott vannak szinte minden jelentősebb magyar folyóiratban, humoros írásait a közösségi média felületein olvashatjuk. Az Értő szemek című verse a Confessio 2020/2 számában jelent meg.

Verseiben magával ragadja az olvasót a líra pompás világába, ugyanakkor saját maga nagyon is realista, boldog az, aki vele együtt valóságot rág. A valóság nehéz teher, sokan szabadulnának tőle, de ez az élet elengedhetetlen része. Valóság nélkül nem létezünk. Ezt vallja Dávid is, no meg azt, hogy a képzeletet nem szabad korlátozni, hagyni kell, hogy a szavak hátán szárnyaljon, de vigyázni kell nagyon, hogy a valósághoz kötő ezüstszál sosem szakadjon el!

Lengyel János