Kopriva Attila kiállítása az ungvári főkonzulátuson

„Sötétség a világosságban”

Magyarország Ungvári Főkonzulátusa 2024. október 1-től ad otthont Kopriva Attila munkácsi festőművész egyéni tárlatának. A kiállított 13 festmény az orosz‒ukrán háború borzalmas eseményeire reflektál, betekintést enged a sötétség és a fény harcába. Festménysorozata középpontjában személyes elmélkedésein keresztül az Ukrajnában zajló háborús bűnök elkövetése, az átélt fájdalmak, az instabilitás áll. A kiállítás ünnepélyes megnyitóján a kárpátaljai művészeti élet és a közélet számos jeles képviselője megjelent a képzőművészet iránt érdeklődő közönség mellett.

Bacskai József ungvári magyar főkonzul köszöntötte a tárlatmegnyitón megjelent népes közönséget, rámutatva: „Folytatjuk azt a hagyományt és kulturális diplomáciai tevékenységet, amellyel bemutatkozási lehetőséget kívánunk biztosítani a kárpátaljai művészek számára.” A főkonzul a kiállító művészről és a kiállításról elmondta: „Kopriva Attilát nem kell bemutatni a kárpátaljai közönségnek. Nemcsak kitűnő és Ukrajna határain kívül is jól ismert festőművész, művészettörténész, pedagógus, hanem egyben kultúra- és művészetszervező, művészetpártoló közéleti személyiség, aki a kárpátaljai magyar és ukrán közösség elismert és megbecsült tagja. A művész korábbi alkotásain egy színes és végtelenül gazdag világ tárul elénk, amelyből árad a szülőföld, Kárpátalja, az itt élő emberek szeretete. A főkonzulátuson ma megnyíló tárlata azonban más hangulatában, témájában egyaránt, hiszen a művészetére is kihatnak a háború borzalmai. A most bemutatásra kerülő festményei az orosz–ukrán háború fájdalmas eseményeire reflektálnak, betekintést engednek a sötétség és a fény harcába. Festménysorozata középpontjában személyes elmélkedésén keresztül az Ukrajnában zajló háborús bűnök elkövetése, az átélt fájdalmak, az instabilitás áll” – mutatott rá Bacskai József.

Az ungvári magyar főkonzul biztosította hallgatóságát arról, hogy a magyar nép azt szeretné, hogy az igazságos béke minél előbb visszatérjen a térségbe. Elmondta, hogy hosszú szünet után idén újraindult a magas szintű párbeszéd Ukrajna és Magyarország legfelsőbb vezetése között, amely közelebb visz bennünket egymás jobb megértéséhez.

Andrij Seketa, a Kárpátaljai Megyei Tanács első elnökhelyettese megköszönte a magyar főkonzulátus munkatársainak, hogy hivatali feladataik mellett mára hagyományt teremtve igyekeznek bemutatkozási lehetőséget biztosítani kárpátaljai művészek számára, ezzel is javítva a két ország kapcsolatait.

Jevhen Tiscsuk, a megyei katonai közigazgatás kulturális osztályának vezetője elismerően szólt Kopriva Attiláról mint emberről, mint pedagógusról, tanárról és mint művészről. A kiállítás kapcsán elmondta, nem reprodukciót lát, hanem átalakulást, színekben, kompozíció tekintetében, ábrázolásmódban, amelyeket a művész által megélt érzelmek ihlettek. A műveket megtekintők számára javasolta az alapos szemlélődést, a gondolkodást, majd a gondolatok kicserélését.

Méltatta még a kiállító művész munkásságát és a kiállításon látható műveket Mihajlo Himics, a Kárpátaljai Művészeti Akadémia rektora, Borisz Kuzma, az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség Kárpátaljai Megyei Szervezetének elnöke és Erfán Ferenc, a Boksay József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeum igazgatója is.

Maga az alkotó, Kopriva Attila megköszönte a lehetőséget, hogy kiállíthat az ungvári főkonzulátuson, valamint a Magyar Művészeti Akadémia támogatását és azt, hogy kiadhattak egy katalógust a kijevi magyar nagykövetség segítségével. Elmondta, hogy a kiállított művek a háború kitörése óta készültek, a kiállításon 13 kép látható, de valójában 21 képből áll ez a sorozat. „Mindenki átérzi a mostani helyzetet, tragédiát. Ez egy reflexió. A képek az én érzéseimet mutatják, ilyen lecsupaszított formában próbálom bemutatni a gondolataimat, amikor elgondolkodom azon, hogy mi is történik körülöttünk valójában” – fogalmazott Kopriva Attila, aki elárulta, hogy a képsorozat forrása egy idősebb festőművész, Sepa Antal gondolata volt, aki amikor megkérdezték az orosz–ukrán háború kitöréséről, csak annyit mondott: „A sötétség a világosságban ragadt.”

Badó Zsolt