Munkács legendás orvosa

Olvasói levél

Minden közösségben büszkén őrzik településük egy-egy neves szülöttjének, lakójának emlékét. Munkácson többek között ilyen nevezetes személyiség dr. Wittenberger Miklós, a sokak életét megmentő sebész főorvos, számos gyógyászati eszköz feltalálója, egykori képviselő, akinek születése 115. évfordulója alkalmából, október 11-én emléktáblát avat a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Munkácsi Alapszervezete. Írásunkból olvasóink megismerhetik a legendás orvos életútját.

Wittenberger Miklós 1909. október 11-én született Szolyván egy hatgyermekes család 5. gyermekeként. Édesapja, Wittenberger Manó György a kisváros postahivatalának vezetője volt. Édesanyja, Holénia Irén a gyermekek nevelésével és a háztartással volt elfoglalva, de időnként a postán is besegített.

Miklós 1917-től a helyi elemi iskolában tanult, 1919-től a Munkácsi Fiú Reálgimnáziumban, majd a Prágai Károly Egyetem orvosi karára nyert felvételt. 1934. december 14-én kapta meg diplomáját és a doktori címet. Visszatért szülőföldjére, s Aknaszlatinán, a szülészeten volt gyakornok. 1939. január 1. és 1944. szeptember 1. között a Munkácsi Dohánygyár rendelőjének orvosa volt. Katona nem volt betegsége (tbc) miatt. 1944 őszétől 4 hónapig egy munkaszázadban szolgált orvosként.

A szovjet hadsereg bejövetele után előbb Volócon, 1945. február 15-étől Munkácson volt körzeti orvos, az év júliusától a sebészeti rendelő vezetőjének nevezték ki a Munkácsi Városi Járóbeteg-rendelőbe és fél állásban a városi kórház sebészeti osztályára. Egy ideig vezette a szülészeti-nőgyógyászati osztályt, állandó készenléti (urgens) sebész volt. Az akkori időkben Munkácson dr. Fedinec Sándor volt a vezető sebész, volt kitől tanulnia a fiatal orvosoknak. 1948-ban A bátor munkáért („За доблесну працю”) érdemrenddel tüntették ki.

Folyamatosan tanult, képezte magát, sokszor vett részt tanfolyamokon, többek között mellkasi sebészetből Moszkvában, Kijevben. Külföldre akkor még nem lehetett utazni. Rengeteget olvasott, tanulmányozta a szakirodalmat, a műtéti eljárásokat, komoly könyvtára volt magyar nyelven is, és állandóan műtött. 1950-től kialakítottak egy tüdősebészeti részleget, ahol főként a tbc-s betegeket műtötte, többek között a saját húgát is, aki később nyugdíjas koráig a tüdőgondozóban dolgozott mint ápolónő.

1952-ben dr. Fedinec végleg átköltözik Ungvárra, az Ungvári Állami Egyetemen sebészetet oktat, s mint tudjuk, ismert professzor lett, akinek emlékét Ungvár hűen őrzi. Munkácson dr. Wittenberger lett a vezető sebész főorvos. Majdnem mindennap műtött, sokszor szabadnapokon is, rengeteg nagy és kisebb – főleg hasüregi – műtétet végzett. Sok daganatos beteget operált. Abban az időben még nem volt kemoterápia, radioterápia, sokszor a sebész beavatkozása menthette meg a beteg életét. Jó kapcsolata volt a később megnyitott onkológiai osztállyal, Odosevszkaja Zsuzsanna, Jaszineckaja Tetjana doktorokkal, segítette, tanította őket is. A szülészet is ismert szakterület volt számára (császármetszés, nőgyógyászati műtétek, Wertheim). Hosszú évekig hívták segítségül a komplikált esetekhez. Ő végezte a legelső szívműtéteket Munkácson. Több mint 30 000 operáció van a „számláján”, pontos számot nem sikerült megállapítani.

Dr. Wittenberger vezette be a szubdurális érzéstelenítést is a munkácsi kórházban. Mindig kísérletezett, új eljárásokat keresett. Sikerült megterveznie és létrehoznia egy, a tüdőn végzett műtéteknél a hörgő összevarrására használt műszert, egy másik a gyomorresectiónál a csonk elvarrását és az anasztomózis formálását könnyítette meg. A műszerek kivitelezése egy Jaros nevű ismert aranykezű munkácsi szakember műve.

1955-ben Wittenberger doktor megkapta a Kiválóegészségügyi szakember („Відмінник охорони здоров’я”) érmet. Más elismeréseket is kapott. Egy időben a városi tanács képviselője is volt.

A tudományos címek nem érdekelték. Nem szerette a papírmunkát, az utazgatásokat. Volt egy jó ismerőse, Jaroszlav Petrovics Kulik (1928–2007) Blagovescsenszkből, akivel több évig tartották a kapcsolatot. Mindkettőjüket a szívsebészet érdekelte. Kulik többször is járt a vidékünkön, szeretett Wittenbergeréknél vendégeskedni, és a sebészet mellett Kárpátalja szépségeit élvezni. Ő később szívsebész professzor lett.

Wittenberger doktor is szerette a természetet. Rengeteget kirándultak, sátoroztak, télen síeltek a hegyekben. Teniszezett, úszott, sétált, de szívesen zongorázott is. A természet szeretetét még gyermekkorából hozta. 3 fiú és 3 lány volt a családban. Édesanyjuk 1930-ban, korán halt meg. Mind a három fiú a prágai egyetemen szerzett diplomát (villamosmérnök, erdőmérnök, orvos). A lányok tanítóképzőt végeztek. A második világháború után a határok elválasztották a testvéreket. Irén Szatmárnémetiben, Romániában élt családjával, Sára Nyíregyházán, János Kassán, de mindig megvolt köztük a kapcsolat, leveleztek. Miklós, Béla és Márta Munkácson maradt. Nagyon összetartottak. Ahogy csak meglett az első lehetőség, hogy utazzanak, meglátogatták egymást.

Kubinyi Katalin volt Wittenberger doktor felesége. Négy lányuk közül a legfiatalabb, Éva orvos lett. Az ungvári egyetemen végzett, sajnos korán meghalt. Katalin és Mária zenészek, Budapesten élnek, Katalin a konzervatórium tanára. 5 unokája lett, orvos még nincs köztük.

A poliklinikával szemben volt a családi házuk. Már évek óta a doktor nevét viseli a kis utca. Mindig nagyon vendégszerető, nyitott volt az otthonuk. Ünnepeken, születésnapokon itt jöttek össze a családok, vagy egy kis szalonnasütésre az anyósék kertjében, ahol most Matl Péter szobrászművész lakik és alkot.  

Dr. Wittenberger a tudását szívesen adta át fiatalabb kollégáinak. Itt Povcs Andrij, Bihari Omeljan, Babilja Vaszil sebészeket említhetjük először. Sokat tanult tőle unokahúga, Wittenberger Irén onkológus sebész is, Himinec György traumatológus, Kusnyir Mihajlo, Roszul Mihajlo urológusok, köszönettel és tisztelettel gondoltak rá mindig.

Sokan mondogatták, hogy Wittenberger doktor a fél Munkácsot ismerte, őt – az egész Munkács, de valójában még sok-sok ember Kárpátalja-szerte. Sokan hálásak neki a megmentett életükért, egészségükért. Még ma is élnek egyesek a volt páciensei közül vagy azok rokonai.

1997. augusztus 31-én halt meg otthonában, 88 éves korában. Sírja a munkácsi központi temetőben van. Őrizzük meg ennek a nem mindennapi embernek az emlékét!

Dr. Wittenberger Irén