Az erdő lassan, de biztosan nyomul rá az úttestre

A vállalkozók nem találnak bozótirtó munkást

A gépjárművezetők számára fontos, hogy jó rálátásuk nyíljon az útra, s ebben ne zavarja őket az útvonalra egyik vagy mindkét oldalon rányomakodó sűrű, magas bozót sem. Ám a tiszakeresztúri letérőtől Tiszakeresztúron, Puskinón és Salánkon keresztül Komjátra vezető úton haladva mégis újra és újra szembesülnek ezzel a közlekedésbiztonságot veszélyeztető problémával.

Már a letérőtől kezdődően a települések közötti szakaszok nagy részén bozót szegélyezi az utat, helyenként egészen annak széléig, az igazán kritikus rész pedig Puskino és Salánk között található, konkrétan ott, ahol az erdőbe vágva húzódik az úttest. Itt a járművek mintha egy szűk alagútban haladnának, melynek az évszakoktól függően zöld, zöld-sárga, helyenként kissé piros vagy éppen szürke „fala” az áthatolhatatlan erdőszéli bozót, ami még a kanyarokban is egészen az útburkolatig nyomakodik, tovább növelve a balesetveszélyt. Plusz több helyütt a fák koronái is összeérnek az út fölött, fokozva az „alagúthatást”. Még jó, hogy az utóbbi években nem esett hó, nem rakódott s fagyott rá vastagon az ágakra, mert azok letörése és az úttestre zuhanása nagyon komoly balesetveszélyt jelentene…

– Az út megyei alárendeltségű, így a Kárpátaljai Megyei Közútkezelő Vállalatnak kellene a bozótirtással is foglalkoznia, ahol pedig a magasfeszültségű vezeték húzódik az úttest fölött, a Nagyszőlősi Villanytelepnek kellene megtisztítania a terepet – fejti ki Albók Ödön, a Tiszaújlaki kistérség polgármester-helyettese. – Tavaly viszont szőlősvégardói vállalkozók fordultak hozzánk, engedélyt kérve a bozót kivágására, amit meg is adtunk nekik, s az általuk felfogadott munkásokkal – akiknek 600‒700 hrivnya körüli napidíjat fizettek – 900 méter hosszan, az úttest két oldalától számítva 500-500 méter szélességben kiirtották a bozótot. Úgy egy hónapig tartott a munka. Idén is tervezték a tereprendezést, de nem találtak munkásokat…

Amúgy, mint beszélgetőtársamtól megtudtam, a vállalkozók a kistérség egész területén vállalnák a bozótirtást, így a Puskinótól Verbőc felé vezető út elején, ahol a Puskinói Általános Iskola mellett nyomakodott rá az erdő az úttestre, továbbá a Salánk–Feketepatak útvonal, illetve az összes többi út mentén, ahol csak bozót övezi az utakat, sőt még a mezei vízelvezető csatornák partjait is megtisztítanák a bokroktól. A munkálatok elvégzése három évet venne igénybe, de elvégeznék – ha találnának rájuk munkásokat, csak éppen senki sem jelentkezik, hogy felvegyék őket munkába.

Így csak abban reménykedhetünk, hogy a rendkívül hűvös őszt nem követi kemény tél, s hófúvások, hótakaró, jégbordák sem teszik még jobban próbára a legtöbb jármű által bejárt és bozótossal igencsak benőtt tiszakeresztúri letérő – Komját útvonalon közlekedő sofőrök gépjárművezetői ügyességét, összpontosító képességét. Plusz nem szakad le egyetlen faág sem az úttestre, még kockázatosabbá téve a közlekedést. Jövőre pedig csak találnak már a vállalkozók munkásokat, hogy eltüntessék a zöld vagy pirossal fűszerezett zöldessárga, vagy szürke alagutat a Puskino–Salánk út erdővel övezett szakaszáról, majd belevágjanak a nagyszabású tereprendezésbe a Tiszaújlaki kistérség területén.

Lajos Mihály