Az első emberelőd, aki elhagyta Afrikát

Legkorábbi európai leleteit Királyházánál tárták fel

Jáva szigetén 1891-ben, Németországban, Heidelberg mellett 1908-ban, Peking közelében pedig 1927-ben előemberi leletekre bukkantak. Kezdetben külön fajoktól származóknak vélték őket, így a jávaiakat Pithecanthropus erectus (jávai előember), a németországiakat Homo heidelbergensis (heidelbergi ember), a távol-keletieket pedig Shinantropus pekinensis (pekingi előember) néven rendszerezték. 1962-ben viszont – a leletek nagy fokú hasonlósága miatt – egyazon fajba, a Homo erectus (felegyenesedett ember) fajba sorolták őket, s ez volt az első előember, aki elhagyta az afrikai ősbölcsőt.

Eddig feltárt legrégebbi, dél-afrikai csontmaradványai alapján mintegy kétmillió évvel ezelőtt jelent meg, s az emberi nem (Homo) első képviselőjétől, a 3,5–1,8 millió éve élt Homo rudolfensistől származott le a Homo ergaster átmeneti formán keresztül, bár az utóbbit több kutató a Homo erectus korai változatának tartja. A korai Homo ergasterek agya mintegy 900 köbcentimétert tett ki, a Homo erectus késői, 500 ezer éve élt képviselői viszont már 1 100 köbcentiméteres aggyal rendelkeztek, ami csaknem elérte a mai emberek agyméretét (1 300–1 400 köbcentiméter). Mint neve is jelzi, a Homo erectus felegyenesedve járt. Feje még igencsak elütött a miénktől hosszú, lapos agykoponyájával, csapott homlokával, a szemek fölött erősen kiálló összefüggő homlokereszével. Ám az arckoponyája elég egyenes volt, fejtől lefelé pedig nagyon hasonlított hozzánk, 185 cm magas, izmos, atlétikus termettel, hosszú lábakkal, karcsú csípővel rendelkezett. Nagyon hamar kirajzottak Afrikából, 1,2–1,1 millió éve már Délnyugat-Európában is megjelentek. Cseppkő alakú marokköveket készítettek pattintással, s már vadászni is tudtak kisebb állatokra. A mintegy 700–800 ezer éve megjelent heidelbergi embertől viszont – melynek kapcsán immár megoszlanak a vélemények, hogy a Homo erectus egyik válfaja vagy leszármazottja volt – két, szerencsés módon megmaradt, hegyezett végű fadárda is fennmaradt, melyek a kísérletek szerint hajítólándzsának is alkalmasak voltak, s nagyobb állatokat is elejthettek velük. S könnyen lehetséges, hogy a „tiszta” Homo erectusoknak is voltak már ilyenforma lándzsáik. Megjegyzendő, hogy a heidelbergi ember 780 ezer éve nemcsak Európa, hanem Afrika területén is igen elterjedt. A vadászat mellett pedig a Homo erectusok ehető növényeket gyűjtögettek.

Mintegy százfős csoportokat alkottak, s félig letelepedett életmódot folytattak, hosszabb-rövidebb időre megmaradva egy-egy telephelyen. Ezt bizonyítja, hogy ekkor jelentek meg az emberbolhák, melyek nem a gazdaélőlényen, hanem a fekhelyeiken rakják le a petéiket. Nincs rá egyértelmű bizonyíték, de valószínű, hogy már ismerte a tüzet, talán már 1,4 millió, megalapozottabb vélemények szerint pedig 700 ezer éve. A tűz használata számos előnnyel járt. Védelmet nyújtott a ragadozók ellen, lehetővé tette a hidegebb területek benépesítését, jobban emészthetővé tette a főtt vagy sült táplálékot, és fejlesztette a szociális érzéket, a tábortűz mellett ugyanis beszélgetni is lehetett. A megkövesedett koponyák vizsgálata szerint ugyanis a Homo erectus már valamilyen szinten tudott beszélni. Az észak-spanyolországi Atapuerca település mellett fekvő, a különböző források szerint „tiszta” Homo erectusok vagy heidelbergi emberek által 200–300 ezer éve lakott barlangban pedig 35–50 egyedtől származó csontleletegyüttest tártak fel, s itt már a temetkezés is feltehető.

De milyen útvonalon jutottak el a Homo erectusok Európába? Észak-Spanyolországban és Dél-Franciaországban 1,2–1,1 millió éves leleteik kerültek elő a földből, s felmerült, hogy esetleg a Gibraltári-szoroson keltek át, ám semmi sem támasztja alá, hogy lettek volna primitív csónakjaik vagy tutajaik, ráadásul a szorosban erős a sodrás is. Aztán a Kaukázus főgerincétől délre 1,85–1,78 millió éves leleteik kerültek elő, így a délről vagy délkeletről áramlottak be. Útjuk közbeeső pontja pedig Királyháza környéke volt. Itt már az 1974-ben feltárták kőszerszámaikat, idén tavasszal pedig a Roman Garba, a Prágai Régészeti Intézet és a Cseh Nukleáris Fizikai Intézet kormeghatározással foglalkozó régésze által vezetett nemzetközi kutatócsapat radioaktív izotópos kormeghatározással megállapította a korukat, s kiderült, hogy mintegy 1,4 millió évesek, s Garba szerint ez az eredmény megerősíti, hogy a Homo erectusok délről vagy keletről jutottak el Nyugat-Európába. Lehetséges útvonal volt a Közel-Kelet–Kis-Ázsia–Boszporusz–Balkán út vagy a Közel-Kelet–Kaukázus–Ukrajna–Kárpátok útvonal. (A keskeny Boszporuszt akár át is úszhatták.) Garba és munkatársai most azt szeretnék megállapítani, hogy a Duna mentén vagy a Kárpátok hágóin át jutottak-e el a Kárpát-medencébe. Egyik itteni képviselőjük a Vértesszőlősön feltárt – mintegy 350 ezer éve élt – Homo erectus seu sapiens paleohungaricus, becenevén Samu, mivel Sámuel névnapon találtak rá. Faji besorolása viszont vitatott: vagy „tiszta” Homo erectus, vagy heidelbergi ember lehetett.

S mikor tűnt le a Homo erectus az élet színpadáról? Afrikában már félmillió éve, Kínában pedig 400 ezer éve kihalt. Európában – amennyiben az atapuercai barlangot „tiszta” Homo erectusok lakták, illetve ha a heidelbergi ember valóban csak a válfaja volt – egy ideig együtt élt a 400 ezer éve megjelent Neander-völgyi emberrel. Ugyanezt erősíti meg a vértesszőlősi lelet is. Emellett Jáván is sokáig fennmaradt. Az 1990-es években a Solo folyó völgyében, a ngandongi lelőhelyen talált egyes Homo erectus-csontokat 35–50 ezer vagy 27–53 ezer éveseknek datálták. A New York-i Egyetem antropológusa, Susan Antón és az indonéziai Gadjah Mada Egyetem antropológusa, Etty Indriati vezette nemzetközi kutatócsoport viszont 2019-ben kétféle radioaktív izotópos kormeghatározási módszerrel kiderítette, hogy maximum 550, minimum 143 ezer éve tűnt el. Eltűnésükben szerepet játszhatott az a tény, hogy nem tudták fejleszteni eszközeiket, Indonéziában pedig az is, hogy nem tudtak alkalmazkodni a környezeti változásokhoz, ahhoz, hogy a szavannát felváltotta az esőerdő. Amennyiben pedig a fent említett csontok 143 évesekre való datálása a helytálló, akkor elmondhatjuk, hogy Jáván maradtak fenn az utolsó Homo erectusok.

Lajos Mihály