A Kárpátaljai Református Egyházkerület életében 2024 a megújulás éve
Világszerte, így Kárpátalján is október 31-én ünneplik a protestáns egyházak a reformáció emléknapját annak apropóján, hogy 1517-ben október utolsó napján tűzte ki Luther Márton német Ágoston-rendi szerzetes 95 tételét Németországban a wittenbergi vártemplom kapujára, amellyel a katolikus egyház megreformálása volt a célja. Az általa vezetett új irányzat lett az evangélikus, míg a Kálvin János vezette irányzat a református felekezet alapja. A Kárpátaljai Református Egyházkerület (KRE) is minden évben méltóképpen emlékezik meg a reformáció emléknapjáról, amely a világ egyik legnagyobb történelmi eseménye is volt egyben. A reformáció nagyon sokat adott az emberiségnek, amely Isten kegyelméből és ajándékaként jutott érvényre az emberek szívében, megújulást vitt az egyházi életbe, melynek központja az egyedüli élő Isten és az ő igéje. Ezzel és az idei évvel kapcsolatban osztotta meg velünk gondolatait Zán Fábián Sándor, a KRE püspöke.
– Úgy gondolom, hogy az olyan eseményeket, amelyek megváltoztatták a világot, azokat nem szabad elfelejteni. A reformáció egy olyan változást hozott az egész világ életébe, amire azt mondhatjuk visszatekintve 500 év elteltével, hogy sokkal több pozitívumot hozott, mint olyat, amiért nem lehetnénk hálásak. Nagyon hálásak vagyunk érte. A reformáció egy olyan korszakban bontakozott ki, amikor az emberi mulasztások, gyarlóságok, bűnök egyaránt elhatalmasodtak mind a társadalmi, mint az egyházi életben egyaránt. És volt valami, ami a változást elindította, mégpedig Isten igéjének a megismerése. Az előreformátorokról és a két legnagyobb reformátorról, Luther Mártonról és Kálvin Jánosról is azt tudjuk, hogy számukra is Isten igéjének, az Ószövetségnek és Újszövetségnek a tanulmányozása, egyre komolyabb megismerése hozta el azokat az indíttatásokat, amelyek általuk később bátorsággal és hittel elhozták a reformáció korszakát. Erről nagyon fontos újra és újra beszélni, megemlékezni, mert a „vissza a forráshoz” elv az egy kiemelkedő református tudás, amire ma is szükségünk van nemcsak az egyházi, hanem a társadalmi és politikai életben is. Vissza az alapszabályhoz, vissza az alkotmányhoz, vissza a Szentíráshoz.
Minden évben, amikor a reformációt megünnepeljük, visszamutatunk Istennek arra a nagy kegyelmére, amivel felfedeztette a Szentírást, és azokra az emberekre is gondolunk, akik bátrak voltak megvallani azt, amit felismertek az ige tanításának alapján.
A megújulás nagyon sok területen szükséges. Főleg egy ilyen háborús időszakban, a háború harmadik esztendejében. Úgy gondolom, az alap, hogy meg tudjunk újulni a kapcsolatainkban, mert a kapcsolatainkat ember és embertárs között, Isten és ember között teszi tönkre az, ami körülvesz bennünket, és a mi akaratunk ellenére is a tudatunkon keresztül, a szívünkbe és lelkünkbe költözik. Szintén szükséges a megújulás a párkapcsolatban, és meg kell újulnunk az Istennel való kapcsolatunkban. Szükséges a megújulás a hálaadásban, és meg kell újulnunk a könyörgésben. A reformáció havában nagyon fontos ezt újra és újra hangsúlyozni, hogy van lehetőség a megújulásra, szükséges a megújulás, és a megújulás úgy, ahogy a reformáció is, áldást hordoz. Ez most is igaz, a háború esztendejében a Kárpátalján élő közösségek, gyülekeztek, családok, személyek a megújulás révén áldást tapasztalhatnak. Én ezt nagyon fontosnak tartom, és így a 11. hónap elején azt tudom elmondani, hogy szinte minden hónapban volt egy-egy olyan alkalom, amikor a félelem, a csüggedés, az elkeseredés küszöbén Isten megérintett igéje és Szentlelke által, és újra fel tudtam egyenesedni, tovább tudtam menni azon az úton, amelyet kijelölt a számomra. Ez az én személyes megtapasztalásom, megújultam nagyon sok esetben, nagyon sok dologban, így azt kívánom, hogy a gyülekezeti tagjaink is megtapasztalják a hit megújításának csodáját a reformáció havában.
TV21 Ungvár/B. TH.
