Magyar OlvasóKlub indult Ungváron

„Olvasás, beszélgetés, közösség. Egy új kezdeményezést szeretnék elindítani: egy magyar olvasóklub létrehozásáról lenne szó Ungváron, ahol olvasnánk, találkozhatnánk, megoszthatnánk gondolatainkat és inspirálhatnánk egymást. De szükségem van a segítségetekre. Kérlek, osszátok meg velem a véleményeteket, ez segítene létrehozni egy olyan klubot, ami hasznos és élvezetes lenne mindannyiunk számára” – az elmúlt másfél hónapban a közösségi oldalakon ilyen tartalmú bejegyzésekkel találkozhattunk, amelyeket Balogh Renáta tett közé.

A hirdetés nyomán február 2-án Ungváron megtartotta első összejövetelét a Magyar OlvasóKlub. Ennek apropóján beszélgettünk Balogh Renáta szervezővel, aki Técsőn született, magyar családban, majd a helyi magyar iskolában és a Técsői Református Líceumban tanult. Ezt követően az Ungvári Nemzeti Egyetem angol szakán szerzett diplomát, de úgy hozta a sors, hogy magyar mint idegen nyelvet tanít és Ungváron él. Magánvállalkozó, 2016-ban megalapította a Live Learn nyelviskolát, melyet azóta is sikeresen működtet. Elmondása szerint több mint 10 éve azzal foglalkozik, hogy olyan ukrán ajkúakat tanít magyarul, akiknek a felmenői magyarok, és szeretnék elsajátítani a magyar nyelvet, illetve olyanokat is, akik Magyarországon élnek, és azért tanulják a magyart, hogy jobban beilleszkedjenek az ottani közösségbe.

– Honnan jött a Magyar OlvasóKlub létrehozásának ötlete?

– 2024 őszétől a Mathias Corvinus Collegium (MCC) egyik hallgatója vagyok a Kárpátaljai Közéleti Vezetőképző (KKV) programban, melynek keretein belül mindenkinek egy projektet kell készítenie. Gondolkoztam, hogy mi legyen, és a legjobb, legkézzelfoghatóbb ötletem az olvasóklub létrehozása volt, mert még korábban úgy éreztem, hogy többet kellene olvasnom. Ukránul és magyarul is anyanyelvi szinten beszélek, de mivel az órákon egy kicsit leegyszerűsített magyar nyelvet használok, és gyakrabban kell az ukrán a közösségi médiában is, arra gondoltam, jó lenne egy kicsit szebbé, jobbá tenni, felfrissíteni a magyar nyelvhasználatomat. Ezért elkezdtem olvasni.

Amikor kitört a háború, és az ismerősök közül sokan elutaztak, akkor egyfajta közösséghiány-érzetem támadt. Úgy éreztem, hogy szükségem van valamilyen kis közösségre, hogy el tudjak menni valahova. Ungváron vagy nem láttam, vagy nem is volt sok magyar rendezvény, amelyen részt vehettem volna. Ha nem tartozol az egyetemhez vagy az iskolához, akkor ungvári magyar lakosként hova tudsz elmenni? Ilyen gondolatok fogalmazódtak meg bennem. Ukrajnában egyre népszerűbbek az olvasóklubok, és arra gondoltam, hogy lehetne egy magyar olvasóklubot szervezni, ahol találkozhatnánk, ismerkedhetnénk. Akkor az csak egy ötlet maradt. Most viszont, amikor részt veszek a KKV-programban, ez az ötlet újból felmerült, és arra gondoltam, hogy most tényleg meg lehetne valósítani. Van rá motivációm, van hozzá kedvem, elég erőm – így minden összejött. Karácsony előtt elkezdtem a szervezést, és február 2-án már megvolt az első találkozónk.

– Hogyan szervezted be az embereket, milyen platformokon szólítottad meg őket?

– Fizetett hirdetéseket állítottam össze, és a Facebookon, Instagramon beállítottam azt a közönséget, akinek ez érdekes lehet. Mert még ha ki is írom a saját Face­book-oldalamra, azt nem biztos, hogy mindenki látni fogja. Karácsony előtt indítottam el a fizetett hirdetéseket, ahol leírtam, hogy szeretnék szervezni egy olvasóklubot, és azt is, hogy ez egy magyar közösségformáló platform lenne. Felhívtam a figyelmet arra, hogy aki szeretne csatlakozni, töltse ki a kérdőívet, szeretnének-e részt venni, mit szeretnek olvasni, mit ajánlanának első könyvként, stb., vagy írjanak nekem. Így összegyűlt pár ember, néhány ismerős, és arra számítottam, hogy lesz 3–5 ember, de végül 10-en gyűltünk össze. Ez nekem nagy siker, mert nem számítottam arra, hogy ilyen sokan leszünk.

– Miért pont Szabó Magda Abigél című könyvére esett a választás?

– A jelentkezőkből zárt Telegram-csoportot szerveztem, és elküldtem nekik, melyik három könyvet választottam. Szempont volt, hogy elérhető legyen e-könyv vagy PDF-formátumban, és megvehető legyen Beregszászban. Ezután szavaztunk: Szabó Magda Abigél, Danielle Steel Szomszédok és Greta Garbo színésznő életrajzi könyve. A három közül Szabó Magdára esett a választás, ráadásul az egyik résztvevőnk, Heé Enikő ajánlotta is ezt a könyvet, mert párhuzamban van a mai világunkkal, amiben élünk: ott is a háború és a család áll a középpontban. Valamikor diákkoromban olvastam, de már nem emlékeztem rá, és arra gondoltam, hogy ezt talán majd újra el lehetne olvasni. Nagyon jó választásnak bizonyult, mert sikerült szépen megbeszélni.

– A résztvevők közül mindenki olvasta az Abigélt?

– Volt olyan, aki már olvasta, olyan is, aki nem, de látta filmben, és volt olyan, aki se nem látta, se nem olvasta, de belekezdett az olvasásába. A többség végigolvasta, és a fele látta filmben valamikor, valakinek pedig teljesen új volt, úgyhogy nagyon érdekes volt meghallgatni, ki hogyan tudott azonosulni a történettel.

– Korban is különbözők voltak a résztvevők és a szakmájukat, családi hátterüket tekintve is.

– Igen. Az elején ismerkedtünk, bemutatkoztunk, huszonévesek, ötven felettiek is jöttek, van közöttünk tanár, könyvtáros, de van, akinek a foglalkozása egyáltalán nem kapcsolatos az irodalommal. Ahogy a visszajelzéseikből kiderült, a többségnek hiányzik a közösség, és bár nekem is célom az olvasóklubban az olvasás, de inkább a közösségformálásra fektetünk nagyobb hangsúlyt. Az, hogy legyen egy hely, ahol össze tudnának gyűlni az ungvári magyarok az olvasás révén, de a továbbiakban valami mást is ki lehet találni mellé. Sokaknak ez hiányzik.

– Miért pont a Paperova könyves-kávézó adott otthont a találkozónak?

– Először is talán a kialakítása miatt: szép, hangulatos hely, könyvek között vagyunk. Egyben kávézó is, lehet fogyasztani valamit. Az elképzelés az volt, hogy szabadabb körülmények között beszéljük meg a könyvet, a hely ráadásul ingyenes. Tervben van, hogy a könyvtárban és a Hungarológiai Központban is tartunk találkozót. Ezeket a helyeket felkerestem, mindenkivel megismerkedtem, beszélgettünk, nagyon kedvesen fogadták a kezdeményezést, és készek részt venni benne. Viszont első színhelynek a Paperova kávézót választottam. Ők támogatják az ilyen kezdeményezéseket, angol társalgási klubot és ukrán olvasóklubot is tartanak itt. Így esett rájuk a választás, de a továbbiakban lesz más helyszín is.

– Ebből az következik, hogy lesz folytatás.

– Igen. Folyamatosan csatlakoznak a résztvevők, úgyhogy a következő alkalommal még többen leszünk. Mivel a február rövid, kiválasztottam néhány rövidebb művet leírással, majd szavaztunk. Februári könyvünk: Oscar Wilde Dorian Gray arcképe c. műve. A második klubtalálkozó időpontja március 1. vagy 2. – a pontos dátumot és helyszínt hamarosan megosztjuk. Bővebb információért csatlakozzanak közösségi oldalainkhoz. Várok mindenkit szeretettel az ungvári Magyar OlvasóKlubban. Ez egy kötetlen, barátságos esemény, ahol a közös beszélgetés, az irodalom szeretete és a közösségformálás a lényeg.

                        Rehó Viktória