Munkácsy Mihályra emlékeztek szülővárosában

A híres festőművész születésének 181. évfordulója alkalmából a Munkácsy Mihály Magyar Házban február 27-én megemlékezésre került sor. A rendezvény társszervezője Magyarország Ungvári Főkonzulátusa volt.

Az esemény koszorúzással kezdődött. A művészetkedvelő utókor képviseletében Albertné Simon Edina, dr. Papp Ferenc és Kovács Attila konzul, Korolyova Erzsébet, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Munkácsi Alapszervezetének elnöke, valamint Tarpai József, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója helyezett el virágkosarat és koszorút Munkácsy Mihály mellszobránál.

Ezt követően a jelenlévők a rendezvényterembe vonultak, ahol Pfeifer Anita kulturális menedzser köszöntötte őket, bemutatta a vendégeket és kiemelte:

– Nagy öröm, hogy együtt tiszteleghetünk a magyar festőművészet egyik legnagyobb alakja előtt, aki tehetségével és művészetével méltán vált híressé és világhírűvé.

Tarpai József, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója elmondta: nagyon fontos, hogy vannak anyaországi társszervezetek, intézmények, amelyekkel kapcsoltban állnak, és ilyen a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum.

– Fontos számunkra, hogy lássuk, az anyaországban hogyan méltatják Munkácsy Mihályt és milyen programokat szerveznek, szeretnénk ezt mi is bemutatni a kárpátaljai magyaroknak és ukránoknak. Mindig lehet újat tanulni Munkácsy Mihályról, az életéről. Megújult a Magyar Ház, hiszen a lépcsőházban és a nagyteremben egy kiállítás tekinthető meg Munkácsy műveinek reprodukcióiból, s ez is segít abban, hogy jobban bemutassuk Munkácsy Mihályt, és megérthessék a látogatók a művészetét – jegyezte meg.

Elhangzott, milyen fontos számukra, hogy elfogadta meghívásukat dr. Boros Judit, hiszen ő az, aki az egyik legelismertebb Munkácsy Mihály-kutató. Már a háború előtt is járt itt, nagyon sok tervük volt, sajnos a háború zajlik, de az élet megy tovább.

Albertné Simon Edina konzul Bacskai József főkonzul nevében is üdvözölte a megjelenteket és megjegyezte: mindig kivételes alkalom és öröm, amikor egy magyar kárpátaljai intézményben vehetnek részt rendezvényen.

– A Munkácsy Mihály Magyar Ház pedig különösen közel áll a szívünkhöz, hiszen gazdag kulturális programjaival a kárpátaljai magyar közélet egyik megkerülhetetlen fontos szereplőjévé vált. E ház falai között nem felejtjük a kivételes festő szellemét. Munkácsy az egész világot meghódította, európai, keresztény és magyar polgár volt, aki kivételes tehetséget kapott, de soha nem tagadta meg magyarságát, azt, hogy innen, egy gyönyörű vidékről, Kárpátaljáról indult. Ereje egyebek mellett abban is rejlett, hogy műveiben is gyakran idézte meg hazáját, festményei sokszor vallanak honvágyról. Megismerése és megismertetése az utókor feladata, nekünk, diplomatáknak pedig kultúrdiplomáciai feladatunk emlékének, kultuszának az ápolása.

Különleges zenei élménnyel folytatódott a rendezvény a békéscsabai kapcsolat révén. Amikor a munkácsiak részt vettek a koszorúzási ünnepségen és előadást hallhattak a művész és felesége, Cécile kapcsolatáról, a kulturális program keretében egy zongoradarab hangzott el, amelyet egy francia zeneszerző írt a festő feleségének. A darab kottáját megkapták a múzeumtól, és Barta Ilona előadásában csendült fel a zenemű.

A rendezvény második részében dr. Boros Judit művészettörténész Miért szeretjük Munkácsy képeit? című előadását hallhatták a jelenlévők. A Magyar Nemzeti Galéria volt főmuzeológusa a több mint egyórás előadásban Munkácsy Mihály alkotásait elemezte, melyeket gyakorlatilag a festőállványról vittek el gazdag emberek, gyűjtők, annyira keresettek voltak. Az előadó kitért a művész életének különböző állomásaira, milyen változásokat vitt az életébe az Ormós Zsigmonddal való kapcsolat, a találkozások kortárs festőművészekkel, köztük Szamossy Elekkel, Szinyei Merse Pállal és Benczúr Gyulával, valamint milyen hatással voltak rá az ismert művészek, hogyan jelenik meg festményein az 1848-as forradalom, a szabadság és a kiegyezés. Szó volt a különböző városokban – Budapest, München, Párizs, Bécs, Düsseldorf – való tartózkodása során elsajátított festői technikákról, az első nagy sikeréről, a Hajnalpír/Ásító inas, majd a Siralomház (1869) című festményeiről. Az előadó kitért arra, mit jelképez az állvány mögötti kisgyermek a Műteremben című festményen, a Krisztus-trilógiára, amelyet maga Munkácsy sosem látott együtt. A kevesebb mint harminc évnyi pálya során miként hatott rá a romantika, a realizmus és a historizmus, s az 1870-es évek közepétől az élet nehézségeitől megfáradt, egyszerű emberek realista stílusú ábrázolása helyett miért inkább az előkelő városi polgárság és a főúri körök elvárásai szerint alkotott Munkács híres szülöttje.            

R. V.