Ányos Pál: Gróf Zrínyi Miklósról

Ellenség csontyai közt gázolt vérében,
Nyugszik Zrínyi Miklós dicsőség ölében.
Elesett! de fején maradt borostyánnya,
Nem lehetett ekként Szulimán zsákmánnya,
Magyar! e sír felett ne hullass könyveket,
Mert a könyv nem illett bajnoki szíveket.
Tapsolj, s kevélykedgyél illyen vitézedben,
Pompa gyanánt hordozd nagy nevét mellyedben.
Zrínyi! édes hazánk címeres fajzása!
Nyugodgy! terjedjen rád az egek áldása.
Majd, ha a trombita rettentő hangjára
Mindegyikünk testét felvészi magára,
Elődbe sietünk, s ölelünk tégedet:
Megháláljuk akkor nemes estedet.

1782

Fajszi Ányos Pál István pálos szerzetes, tanár, író, költő, a magyar szentimentalizmus kiemelkedő alakja Esztergárban született 1756. december 28-án és Veszprémben halt meg 1784. szeptember 5-én. A kárpátaljai átlagolvasó talán kevésbé ismeri ezt a tudós magyar atyafit, ezért röviden ismertetem az életrajzát. Nemesi család szülötte, Komáromban, Győrben, Veszprémben és Pápán tanult. 1772-ben csatlakozott a pálos szerzetesrendhez, ekkor vette fel a Pál nevet. 1776-ban avatták bölcsészdoktorrá a nagyszombati egyetemen. Később Budán tanult tovább, ekkor már ismert költő volt, jó barátságot ápolt Bessenyei Györggyel. Később a Tudós Társaság titkárává választották. 1780-ban szentelték pappá. 1782 és ’84 között a székesfehérvári gimnáziumban tanított. 28 esztendősen hunyt el, a veszprémi római katolikus ferences templom kriptájában nyugszik. Egyes vélemények szerint gyomorrákja lehetett.

Életében csak kevés munkája jelent meg nyomtatásban. Fontos műve a Kalapos király című verses röpirat, amely II. József ténykedését bírálja. Korának népszerű műve volt, amely kifejezte a magyar nemesség aggodalmát az agresszív németesítéssel szemben. A röpiratnak hála, Józsefen rajta is maradt a kalapos király elnevezés.

A Zrínyi család fontos és jelentős szerepet játszott a magyar történelemben, számos kiemelkedő tagja szolgálta a nemzetet és az országot. Zrínyi Ilona mellett kiemelkedik a két Miklós, a XVI. századi hadvezér és a XVII. századi gróf, aki szintén jelentős katona volt. Előbbi Szigetvár védelmében áldozta életét a hazáért. Kései leszármazottja, a szintén hadvezér gróf Zrínyi Miklós a Szigeti veszedelem című művében emlékezett meg alakjáról. Ányos Pál az utóbbiról írta a versét, kidomborítva a gróf önfeláldozó dicsőségét, a török ellen vívott áldozatos védelmi harcát. Mint tudjuk, ifj. Zrínyi Miklós számos csatát vívott meg, ahol sokszor került életveszélybe, de a sors gonosz fintora miatt életét egy bősz vadkan vette el egy vadászaton. Egy újabb tragikus élet a magyar történelemben.

Ányos Pál a maga korában jelentős költő, jó költő volt. Korai halála ellenére figyelemre méltó életművet hagyott maga után, ennek ellenére mégsem kapta meg az őt megillető helyett a magyar irodalomban.

Az Arcanumban olvastam róla: „Költészete eltelik szomorúsággal, a lélek fájdalmainak olyan árnyalataival, amely példátlan az egész kor hazai költészetében. Kazinczy és köre már programszerűen érzelmes, irodalmi jogokat követel a divatos szentimentalizmusnak, de Ányos mélyebb, közvetlenebb, gazdagabb lelki életű, mint a programszerű szentimentálisok. Kazinczy köréből talán csak az egy Dayka Gábor közelíti meg a személyes bánatoknak ezt a költészetté varázslását. Ányosban azonban több a lázadozás, világnézete közelebb ál) a franciásokéhoz, mint a németesekéhez.”

Kedves olvasóink, a szíves figyelmükbe ajánlom Ányos Pál verseit, amelyek egy letűnt, de a magyarság szempontjából fényes korszakot idéznek meg!

Lengyel János