A sütőtök termesztése

A sütőtök Amerikából származik, ahol az őslakosok körében a kukorica és a bab mellett a legfontosabb tápláléknak számított. Kiemelkedő mennyiségben található benne A-, B₁-, B₂-, B₃-, B₆-, C- és E-vitamin. Tartalmaz még számos ásványi anyagot és nyomelemet. Magas kalcium-, nátrium-, magnézium-, vas-, cink-, foszfor-, réz-, szelén- és mangántartalma is figyelemre méltó. Nálunk a sütőtök az ősz egyik legkedveltebb eledele, amely nemcsak levesként vagy sütve finom, de remek pürét, kekszet és süteményeket készíthetünk belőle. Az alábbiakban a sütőtök termesztését ismertetjük.

A sütőtök igényei

A sütőtök a tökfélék családjára jellemzően meleg- és fényigényes növény, ezért a kert déli, délkeleti részében termesszük, ahol sok napsütés éri. Termeszthetjük szabadföldön, magaságyásban, sőt nagy méretű cserepekben akár a teraszon is. A sütőtök a talaj típusára nem érzékeny, de a kötött, savanyú talajt nem kedveli.

Ültetés

A sütőtököt palántázással vagy helyrevetéssel termeszthetjük. A palántanevelés megegyezik a dinnyeféléknél alkalmazottal. Mivel a magok csírázásához minimum 12 °C szükséges, és a sütőtök igen fagyérzékeny, a szabadföldi termesztéssel április közepéig, végéig várnunk kell. A palántázáshoz a sütőtökmagokat már márciustól vethetjük laza, porhanyós talajba. A sütőtök számára úgynevezett ültetőfészkeket készítsünk. A 40–50 cm átmérőjű fészkeket egymástól 1–1,5 méterre alakítsuk ki, mert a sütőtök helyigénye igen nagy. A vetőmagokat 5 cm mélyre vessük, egy helyre 3-4 db mag kerüljön. A sütőtökpalánták április végén, május elején kerülhetnek állandó helyükre. A kikelt, három-négy leveles növényeket úgy ültessük el, hogy egy-egy ültetőfészekbe egy vagy két növény kerüljön.

Ápolási munkák

Az ápolási munkák része a terület gyommentesen tartása. A sütőtökfajták érzékenyek a gyomirtó szerekre, ezért körültekintően kell alkalmaznunk az engedélyezett hatóanyagú vegyszereket. Vetés után alkalmazhatók az S-metola­klór (Dual Gold) és a pendimetalin (Stomp) hatóanyagú készítmények, melyek használata során bemosó csapadék szükséges.

A méhek nélkülözhetetlenek a beporzáshoz, ezért legyünk erre is figyelemmel, ha rovarölő szereket használunk a kártevők ellen, vagy gombaölő szereket a gombák ellen. Amennyiben a vegyszerek használata elengedhetetlen, csak késő délután vagy kora este alkalmazzuk azokat, miután a virágok szirmai már bezáródtak.

A növények folyamatos öntözést igényelnek. Kora reggel és a nagyon meleg napokon késő délután is öntözzünk, különösen terméskötődés idején. Kerüljük a lombozat és a termés locsolását, ugyanis a túlzott nedvesség a gombabetegségek elszaporodását idézheti elő.

A tökfélék nagy tápanyag­igényűek, növekedésükhöz termékeny talajra van szükségük, ezért célszerű ültetés előtt szerves trágyát keverni a földbe. Nitrogén műtrágyát csak a tenyészidőszak elején javasolt kiszórni, amikor az indák 30–50 cm hosszúak. A műtrágya későbbi kijuttatása hosszabbítja a tenyészidőt, s ezzel rontja a minőséget.

Betakarítás

Legjobb, ha akkor takarítjuk be a termést, amikor már teljesen érett, és nem korábban. Így tartható el a tök a legjobban. A termést napos, száraz napon kell betakarítani, miután a növények kissé elszáradtak már, és a termésük héja kemény. Az érett tök héja homogén, és a szára megkeményedik. Ne tépjük, hanem óvatosan vágjuk le a tököt egy éles késsel vagy metszőollóval a szárról, a vágás ne legyen túl közel a tökhöz. Hagyjunk meg egy néhány centiméteres szárat, ami növelheti a tök tárolási idejét. A betakarított termést száraz, hűvös, levegőjárta helyen tároljuk.

Tihor-Sárközi Mónika,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa