400 éve fogadták el a máramarosi református gyülekezetek a Gergely-naptárt

Közismert, hogy a keresztyén világ kétféle kalendáriumot, vagyis naptárt ismer: a Julianust, illetve a Gergelyt. Az előbbit az ortodox, a keleti, a bizánci rítusú egyházak mind a mai napig használják, a Gergely-naptárt általában ‒ kevés kivétellel ‒ a katolikusok és protestánsok használják szerte a nagyvilágban. Ez utóbbi szerint számítja a profán világ is az idő folyását.

A Gergely-naptár XIII. Gergely pápa nevét viseli, aki 1572–1585 között volt a római katolikus egyház feje. 1582. február 24-én adta ki rendeletben az új naptár bevezetését. Előtte tudósok és csillagászok bebizonyították, hogy az addig használt Julianus-naptárban hiba van. A Julianus-naptárt Julius Caesar római császár megbízásából Szoszigenész egyiptomi csillagász állította össze, és Kr. e. 45. január 1-jén került használatba. A naptár és annak egyik hónapja, a július, a császár nevét vette fel. A naptári évet 365 és ¼ napban határozták meg, ehhez minden negyedik évben egy „szökőnapot” kapcsoltak, s az az év 366 napból állt. Ez nagyjából meg is felelt a valóságnak, de a valódi napév ettől 11 perccel tért el, ami rövid idő tekintetében elhanyagolható különbség, de századok alatt a késés már több napra duzzadt. Ez az egyházi ünnepek megtartásánál, különösen a húsvétnál okozott gondot, hiszen a húsvét idejét a hold állásából számítják ki évről évre. 1582-re egy új, pontosabb naptár készült el, mely annyiban módosított az előbbin, hogy minden 100. évben beiktattak egy „szökőnapot”, hogy ezzel „behozzák” azt a késést, ami egy évszázad alatt lemaradt. 1582-ben a naptárreformot úgy oldották meg, hogy október 4-ét rögtön október 15-e követte. Azóta eltelt több mint 400 esztendő, s mostanra a régi Julianus- és a Gergely-naptár között már nem 10, hanem 13 nap a különbség.

A Gergely naptár bevezetése és annak használata nem mindenütt történt zavartalanul. Gondoljunk csak arra az ellentétre, ami a protestantizmus és a katolicizmus között feszült. Magyarországon csak 1587-ben vezették be, ezen belül is Máramaros öt koronavárosában: Huszton, Visken, Técsőn, Hosszúmezőn, Máramarosszigeten. A Pálosremetén élő reformátusok még évtizedekig a régi naptárt használták, legalábbis az ünnepek megtartásánál. Ez időben Máramaros vármegyében minden magyar ember református volt, és a fent nevezett 6 település gyülekezete képezte a Máramarosi Református Egyházmegyét. 1623-ban a debreceni zsinat külön foglalkozott a máramarosiak naptárkérdésével, de még így is 2 évbe telt, míg a kérdés megoldódott. Két zsinati küldött – Keresszegi István zilahi lelkész és iktári gr. Bethlen István, Hunyad és Máramaros vármegyék főispánja, a fejedelem Bethlen Gábor öccse – 1625. március 28–30-ra a huszti templomba egybehívta a máramarosi egyházmegye gyülekezeteinek képviselőit, ahol úrvacsorás istentisztelettel kezdődött a tanácskozásuk. Hogy kik képviselték a hat gyülekezetet, pontosan nem tudjuk, mert csak a lelkészek nevét ismerjük ebből az időből: Tornay Pásztor Ferenc huszti, Viski János 1613–1625 között volt viski lelkész, őt követte nyomban Szepsi P. Menyhért, 1625-ben Técsőn Vári Mihály volt a lelkész, Hosszúmezőn 1623-ban Legenyei János, 1627-ben pedig Kolosvári Sz. János lelkészkedett, Máramarosszigeten Kővári Nagy István a lelkész, Pálosremetén pedig 1618-ban Ilosvai Szilágyi Sámuel, majd 1627-ben Ilosvai Szilágyi István a lelkész. Abban az időben a városok elöljárói egyben a gyülekezetek elöljárói is voltak, a főbíró töltötte be a főgondnoki tisztséget is. A háromnapos tanácskozás végeztével, március 30-án Bethlen István ünnepélyesen kijelentette, hogy ezentúl Máramarosban a reformátusok is az új naptár szerint kötelesek idejüket számítani és ünnepeiket megülni. Ez annyi jelentett, hogy „a máramarosi atyafiak 1625. március 31-e helyett április 13-ára ébredtek”. A konzervatív gyülekezetek valahogy nehezen törődtek bele a változásba. Olyannyira, hogy Visken egyes családok még a következő esztendőben is a régi naptár szerint is megünnepelték a karácsonyt. „Borbély Ferenc, Ötvös János s más János nevű diákok prédikáltak az ünneplő családoknál, amiért feljelenttettek az egyházi hatóságnál, s kemény büntetés terhe alatt ígéretet tettek a hívek is és a »deákok« is, hogy ezután Visken is teljes egészében a Gergely-naptárt fogják használni.”

Ide kívánkozik az, hogy ennek a századnak valamelyik esztendejében egy szökőnap beiktatásával már nem 13, hanem 14 nappal fog lemaradni a Julianus-naptár a Gergelytől.

Józan Lajos ny. huszti lelkipásztor