Vasárnapi üzenet: 2025. március 30.
„Ezután egy példázatot mondott nekik: »Volt egy gazdag ember, akinek a birtoka bőséges termést hozott. Azon töprengett, hová tegye a sok termést, mert nem volt elég nagy raktára. Végül így határozott: Lebontom a raktáraimat, és nagyobbakat építek a sok gabona, meg a többi termény számára. Akkor majd így szólok a lelkemhez: Látod, lelkem, sok évre elegendő vagyonod és gazdagságod van! Egyél-igyál hát, és élvezd az életet!« De Isten megszólította: »Milyen ostoba vagy! Még ma éjjel elkérik tőled a lelkedet. Kié lesz akkor, amit összegyűjtöttél?«”
Lukács 12, 16–20
Jézus a bolond gazdag példázatával a telhetetlenség/kapzsiság nyomorúságának a kezelését mutatja be. E példázatnál a problematikát nem az mutatja, amiről szó van, hanem az, amiről nincs (pedig ott lenne a helye, illetve e hiányterekben van a mondanivaló is). A gazdag, aki áldottan hálátlan ember. A gazdagság az áldott állapot jele. Itt ez az alapállapot. Aztán az áldás még halmozódik: a földje bő termést hoz. De ezen állapot és folyamat felé nincsenek okok: miért is van ez az alap- és ráadásáldás – hogy lett gazdag, és miért hoz most is bő és nem szűk termést a földje? Hiány: alapokként nincs megemlítve az ember munkája, bölcsessége, öröksége stb. Sőt, a gazdag ember és az egyszerre előálló bő termés között semmilyen kapcsolatot nem mutat a szöveg, csak azt, hogy a földje teremte, de a termésnél nincs megemlítve a gazdag ember személyének semmilyen megnyilvánulása. Furcsa, hogy a gazdag ember nem is számított erre a bő termésre, amit mutat, hogy az aratásnál nincs kellő mennyiségű tároló területe (tehát ez a mennyiség meglepetés volt a számára). Megdöbbentő, hogy a gazdag számára, ez az ok és magyarázat nélküli alap- és ráadásáldás nem figyelemre méltó: a maga gazdag és gazdagodó körülményeit teljesen természetesnek tekinti. Természetellenes, ha magától értetődőnek tekintjük a napi felébredést, az élelmet, a ruházatot, a családot, a házat, az egyházat stb., és nem vagyunk ezekért (is) hálásak.
Ez a gazdag a termés örömét, illetve a termés sorsáról való döntést nem osztja meg másokkal (még a legközelebbi családtagokkal sem: „így gondolkodott magában”. Mert akinek nincs kapcsolata Istennel, annak az embertársaival sincs kiegyensúlyozott kapcsolata. Aki hálás az Istennek, és tapasztalja, hogy kegyelemből él, csak az tud másoknak is nagyvonalúan kegyelmet adni, és a kapcsolataiban is megelégedett lenni. Nem kérdezi meg (sem magától, főleg nem másoktól), hogy vajon nincs-e valami különös célja ennek a váratlanul tapasztalt gazdagságon felüli különösen bő aratásnak? Mert a gazdagság adott, de ez a termés most különös. De hiába érzi a helyzet különlegességét, nem tud kilépni az eddigi gazdagságkezélési sémából. Nem jut eszébe az eddigiekhez képest más: adakozás és továbbadás. A kapzsiság tipikus képlete: csak kapni, de soha nem adni; csak halmozni, de soha nem áldozni; csak tartani, de soha nem engedni. S nem tudja meg sem ragadni az Isten ösztönző áldásainak lehetőségét. Csak a maga tanácsa számít, és a maga kéjelgését keresi – „ezt mondom a lelkemnek: …pihenj, egyél, igyál, vigadozzál!” Hol vannak a családtagjai, barátai, szerettei? Nem akarja az ételét, italát, vígságát velük megosztani? Az áldásból még őket is kihagyja? Az Isten lehetőségeinek elmulasztásával, az állapotaink (minden tekintetben) megrögzülnek (pl.: a magányos még magányosabb lesz, a sötét még sötétebb lesz, a kibírhatatlan még kibírhatatlanabb lesz, a keserű még keserűbb lesz, a megoldhatatlan még megoldhatatlanabb lesz, stb.).
Isten megszólal. Ez önmaga is kegyelem. Mert az áldott ember eddig semmilyen nyitottságot nem tanúsított az áldója felé. Ha Isten szól, akármi is legyen a tartalom, az már kegyelem. Figyelmeztetés: „Bolond, még az éjjel elkérik a lelkedet.” De még nappal van. Éjszakáig meg lehet változni. Van lehetőség megtérni, mert a megtérést a Szentlélek egy szempillantás alatt is eszközölheti. A történet nem jut el az éjszakáig. Nyitott végű. Mert mi fejezhetjük be, a magunk életét abba behelyezve.
Radvánszky Ferenc
református lelkipásztor (szerk.: Tóth János)
