A patisszon (csillagtök) termesztése

A legtöbb tökféléhez hasonlóan a patisszont is amerikai származású növénynek tartják. Az indián bennszülött lakosság körében régóta ismert és termesztett, elsősorban Kaliforniában. Innen terjedt el fokozatosan Európa és főleg Ázsia melegebb éghajlatú országain keresztül az egész világon. Európa szinte minden országában ismerik, de csak helyenként és kis területen termesztik.

A patisszon a tökfélékhez tartozó zöldség, amely alacsony kalóriatartalma és magas víztartalma miatt kiváló választás azoknak, akik egészséges táplálkozásra törekednek. Gazdag vitaminokban és ásványi anyagokban, beleértve a C- és B-vitaminokat, valamint a káliumot, a magnéziumot és a rostokat.

Környezeti igénye

Napfényes, meleg talajokon fejlődik a legjobban, az erősen kötött, levegőtlen, vizenyős, savanyú kémhatású területeket kerüljük el az ültetésnél. Erőteljes gyökérzete miatt csapadékban szegényebb területeken is termeszthető. Öntözni alig szükséges, csupán palántázáskor, illetve száraz időben végzett magvetéskor és tartós szárazság idején kell locsolni. Inkább ritkábban, de nagyobb mennyiségű vizet érdemes kijuttatni. Melegigénye és csírázási hőmérséklete a többi tökféléhez hasonló. Magját akkor vessük el, amikor a talaj hőmérséklete már tartósan 13–14 °C vagy ennél is magasabb. A hideg talajba került magok nagyon gyengén vagy egyáltalán nem csíráznak. A tökfélékéhez hasonló a patisszon tápanyagigénye is. A talaj előkészítésekor 10 négyzetméterenként 30–40 kg szerves trágyát juttassunk ki az előző év őszén.

Termesztése

A patisszont hosszú tenyészideje miatt főnövényként ter­mesztik, ezért a trágyázást és a talaj-előkészítést ősszel végezzük. A vetés vagy ültetés előtt tavaszi munka a talaj porhanyítása, el­egyengetése. A simára művelt talajon előre kijelöljük a fészkek helyét. Helyrevetéssel vagy tápkockákban előnevelt palántákkal is szaporítható. Szabadföldbe április végétől június végéig vethetjük kb. 3-4 cm mélyre.

Palántanevelésre április közepe táján tápkockába, virágcserépbe tegyük a magokat. Két-három hét múlva előnevelt, kiültetésre kész palántákat kapunk. Kiültetés előtt edzéssel fokozatosan szoktassuk a külső környezethez a növényeket: szellőztetéssel csökkentsük a hőmérsékletet, vagy nappal helyezzük ki a palántákat a szabadba. Ültetés előtt alaposan öntözzük meg a növényeket, és ügyeljünk arra, hogy a gyökérzet ne sérüljön, a tápkockaföld széle a talajszinttel azonos magasságba kerüljön.

Ápolása

Az évközi munkák során két-háromszori kapálással tartsuk gyommentesen a területet, porhanyítsuk a talajt. Nyár vége felé a tövek annyira összeborulnak, hogy megakadályozzák a talajművelést, a gyomnövényeket ekkor kézzel húzzuk ki. Növényvédelem szempontjából minimális munkát igényel. Nyáron a lisztharmat, esetleg nagy mértékű levéltetű-fertőzés okozhat gondot. Növényvédő szert virágzás után csak a végső esetben használjunk, s akkor is csak rövid várakozási idejűt, hogy a 3-4 napos szedési ciklusokat ne zavarja.

Betakarítás

A virágzás után folyamatosan, hetente két-háromszor is szedjük (a 3–5 cm átmérőjű gyümölcsök a legalkalmasabbak savanyításra, az 5–8 cm-esek pedig rántani valók), a szedés elmaradásával a virágzás intenzitása csökken. A patisszon könnyen letörhető kézzel is, nem szükséges késsel levágni. A leszedett termésről törjük le azonnal a kocsányt és az elszáradt virágszirmot.

Tihor-Sárközi Mónika,

az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa