A frankok felemelkedése

Az első nagy középkori nyugati birodalom

A germán frankok a Kr. u. V. század végén ragadták el a halódó Nyugat-római Birodalomtól a nagyrészt a mai Franciaországra kiterjedő Gallia tartományt, s alapították meg ott saját királyságukat. Ez viszont később részekre bomlott, s a 700-as évek elején senki sem gondolta volna, hogy a 700–800-as évek fordulójára az Atlanti-óceántól a Dunántúlig, az Északi-tengertől Dél-Itáliáig terpeszkedő roppant birodalommá növi ki magát. Pedig ez történt…

Első uralkodóházuk, a Meroving-dinasztia utolsó királyai a VIII. sz. elején már csak névleg uralkodtak a Loire-tól északra fekvő Neustrián és Austrasián, a Loire és a Pireneusok között elterülő Aquitánián pedig még így sem. A részországok között háborúk dúltak, a részországokon belül pedig a birtokokért zajlottak a küzdelmek, hol fegyveres erővel, hol okirat-hamisításokkal s egyéb csalásokkal. És nem csak a főúri nemzetségek között. A teljesen elvilágiasodott galliai egyház főpapjai is hasonló módokon igyekeztek gyarapítani uradalmaikat. Nagy szükség volt már a rendteremtésre, s ekkor jelent meg a színen Martell Károly, aki csak királyi udvarnagy volt, de lényegében uralkodóként lépett fel. Újraegyesítette Neustriát és Austrasiát, majd az aquitaniakkal szövetségben 733-ban Poitiers-nál ő aratott fényes diadalt a Pireneusokon átkelő mórok fölött, megmentve Nyugat-Európát a moszlim áradattól és az iszlámosítástól.  Az egyház ráncba szedését is ő kezdte meg, birtokokat kobzott el a mohón vagyont gyűjtő egyházi személyektől, s azokat osztotta szét hívei közt. De okult a Merovingok lehanyatlásából, akik úgy vesztették el hatalmukat, hogy addig osztogatták birtokaikat, míg nekik maguknak szinte semmijük sem maradt. Ő beneficiumokként, vagyis javadalmakként, de nem örökös tulajdonokként adta jó embereinek az uradalmakat, melyekért azok hűbéri szolgálattal tartoztak: haderővel, elsősorban nehézlovasokkal kellett hadba szállniuk az udvarnagy hívására. Lovasaik pedig már kengyellel is rendelkeztek: a nyugati népek közül elsőkként a frankok vették át az avaroktól a kengyel használatát. Martell uralma alá hajtotta a bajorokat és a szintén a mai Németország területén élő alemannokat (egységes német nép akkor még nem létezett, csak különböző germán népek lakták a Germániának nevezett földet). Alacsony termete miatt Kis Pippinnek nevezett fia pedig pápai engedéllyel letaszította trónjáról az utolsó – tehetségtelen – Meroving királyt, s ő lépett a helyére. Majd átkelt az Alpokon, több területet elfoglalt az Itáliába befészkelt germán longobárdoktól, mely földeket hálából átadta az egyházfőnek. Míg az Angliából áthajózott Bonifác bencés szerzetes-főpappal együtt folytatta a galliai egyház megtisztítását.

768-ban bekövetkezett elhunyta után fiára, Nagy Károlyra szállt a korona, aki uralma negyvenhat esztendeje alatt ötvenhárom hadjáratott vezetett. Tehette, hiszen a nagyapai, apai alapokra építkezve hatalmas és ütőképes hadsereget épített ki. Először Dél-Galliát csatolta vissza a Frank Királysághoz, 774-ben pedig döntő vereséget mért a pápákat 200 éve fenyegető longobárdokra, birodalmához csatolta az Észak-Itáliában fekvő Longobárd Királyságot, később pedig egy dél-itáliai longobárd herceg uralmát is megdöntötte. A Pireneusokon is átkelt, határőrgrófságot szervezve a mórok ellenében. Legtöbb hadjáratát viszont a frankok ősellenségei, a keresztyén hittérítésnek makacsul ellenálló, hittérítő papokat is megölő pogány szászok ellen vezette, s csak harminchárom év újra és újra fellángoló harcai révén tudta megtörni hatalmukat. Egyúttal egész Germániát is uralma alá vetette, ahol így kibontakozhatott a hittérítés, mivel addig a keresztyénség felvételére hajló fejedelmek félszemmel mindig a frankokra, egyúttal viszont a szászokra is tekintgettek. A testvérharcokba bonyolódott avarok hatalmát viszont már az uralkodó fiai semmisítették meg a 790-es években, de csak az Avar Kaganátus központját, a Dunántúlt kapcsolták birodalmukhoz. A Duna partján pedig ők építették fel Osterrignumot – frankul: keleti erődítményt –, melyből Esztergom lett. 800 karácsonyán aztán a pápa római császárrá koronázta Nagy Károlyt, aki hosszú évszázadok után viselhette újból ezt a címet.

Az uralkodó azonban nemcsak hadakozott, a művelődésért is sokat tett. Maga köré gyűjtötte az akkori Nyugat sok kiváló szellemű férfiját, Angliától Itáliáig, iskolát alapított aacheni palotájában, emellett iskolákat hozatott létre szerte a birodalom püspökségeiben, kolostoraiban is. Ugyanezeken a helyeken szorgalmasan másolták a könyveket, külföldről hozatottakat is, és nemcsak egyházi műveket, hanem ókori római, görög szerzők alkotásait is. Igazi szellemi értékmegőrző munka folyt, s Nagy Károly udvarában találták fel a latin kisbetűket, melyeket mi is használunk.

A Frank Birodalom aztán részekre szakadt, a Keleti Frank Királyságból jött létre Németország, a Nyugati Frank Királyságból Franciaország. Az utóbbiban a frankok összeolvadtak az elrómaiasodott gallokkal, a frank nyelv viszont máig is él: ez a belgiumi flamand nyelv.

Lajos Mihály