Vasárnapi üzenet: 2025. május 25.

Az adakozás természete

„Hírt adunk nektek, testvéreim, Istennek arról a kegyelméről, amelyet Makedónia gyülekezeteinek adott. Mert a nyomorúság sok próbája között bőséges az ő örömük, és nagy szegénységükből a tisztaszívűség gazdagsága lett. Tanúskodom arról, hogy erejük szerint, sőt erejükön felül is önként adakoztak, és erősen sürgetve kérték tőlünk, hogy a szentek iránti szolgálatban adakozással részt vehessenek. És nemcsak azt tették, amit reméltünk, hanem először önmagukat adták az Úrnak, és aztán nekünk, az Isten akaratából. […] Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét: hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.”

          2 Kor. 8, 1–5, 9

Kr. u. 47-ben nagy aszály volt Jeruzsálem környékén, ezért a jeruzsálemi keresztyénség is éhínségtől szenved. Pál ezt a helyzetet mint diakóniai felszólítást értelmezi, ezért a frissen alakult (nem is zsidó, hanem főleg pogány) gyülekezetekben gyűjtést szervez a jeruzsálemi keresztyének számára. Makedónia egy különösen szegény terület volt, és senki nem várta, hogy innen is adományok menjenek Jeruzsálem felé. De amikor a makedónok hallották az adománygyűjtés hírét, akkor abból ők sem akartak kimaradni, mert a testvériségüket és a testvériségért való felelősségüket ők is meg akarták élni. Aztán mindenkit meglepő adománymennyiség gyűlt össze Makedóniából. Pál e szövegrészben ezt a jelenséget magyarázza és értelmezi, illetve állítja példaként. 

Kegyelem, hogy adakozhattak. A kegyelem reakciója: a hála mint az adakozó lelkület alapja. Csak hálából és önként lehet jól adakozni, hogy Isten megadta a megélhetésünkhöz szükséges javakat, és másoknak nincs ennyi sem.

Öröm, amely bőséges. Nem anyagi örömeik voltak, hanem a tisztaság elérése volt az öröm. Ez a klasszikus öröm, melyet a katharoszból (tiszta) jövő katarzis kifejezés mutat. Próbáljuk ki a tisztaszívűség szabadságának örömét. Ez a szabadság öröme, amikor a szív, az emberi motivációs központ szabad minden ferdeségtől és tehertől. Sikerélményük az volt, hogy az anyagi szegénységet képesek voltak másként értelmezni, mint a világ. A velünk történő dolgok nem véletlenek. A szentségünket s így a javunkat szolgálják. Tudjuk-e így értelmezni? Ez a „legyen meg a Te akaratod” őszintesége, az isteni akarat felvállalása és az abban adott mindenkori hála. Mert az a reményünk, hogy Istennek (mint Atyának) van akarata a mi életünkben is. S ez az akarat biztos, hogy jó a mi számunkra is. Az esélyünk, hogy ennek az akaratnak megadjuk magunkat, ami egy folyamat.

Isten gondoskodik arról, hogy kihez kell eljusson az adakozás tanítása. Itt Pál tanúskodott a makedónok mellett. „Dicsérjen meg téged más, és ne a te szád”. Higgyük el, hogy Isten nem felejti el az adományainkat (még csak egy pohár vizet sem), és gondoskodik arról, hogy az adományozás bizonyságtételét mások is lássák. Pl. Egy nyolcvan éven túli férfi mondta el, hogy őt az anyja példája miként tanította adakozni. A háború utáni időben nőtt fel. Öten voltak testvérek, ő a legkisebb. Az apja a lágerben, az anyja a „kötőjéből” tartotta az öt gyereket. De az út túloldalán volt egy náluk is „gyengébben élő” család. Ott hét gyerek volt. S az anyja egy „literes bádogban” (kezével mutatja a formáját) mindig átküldött valamit nekik (hol krumplilevest, hol csak darát). Mert a szegénységükből még a szomszédnak is jutott. Isten gondoskodott arról, hogy az anya adakozását ez a kicsi gyerek lássa és továbbvigye.

Az önkéntesség mint alap előbb az erejükhöz mért szinten volt, majd az adakozás menetében az erejük szintjét meghaladta. Kérdés: miért nem csak az adakozás végső formájáról számol be (az erejükön felüli mértékről)? Mert az adakozásban való fejlődés is az adakozás része: az adakozás menete közben még átértelmezni az adakozást, és azt megtoldani. Mint amikor a kevesebb helyett menet közben végiggondolom, hogy milyen a másik szüksége, és még megtoldom. Ez a fejlődés, az Isten áldásai előtt nyit teret.

Másrészt a kibontakoztató küldetésük területét ismerték fel a felmutatott adakozásban (ennek van értelme). Mint egy jó befektetés, melybe ha belekezdenek, annál előbb lesz gyümölcse. Mert a „szentek felé való szolgálat” (nem egy „kútba dobott” cselekedet) Istennek tetsző, és az Ő jutalmazását jelenti.

                        Radvánszky Ferenc
református lelkipásztor (szerk.: Tóth János)