21 végzős búcsúzott a Nagyberegi Református Líceumtól

„Ezen a napon egy korszak lezárul számotokra. Kikerültök a líceum biztonságot nyújtó falai közül. Tudnotok kell, nem véletlen az, hogy titeket Isten ebbe az iskolába vezérelt, és nem véletlen az sem, hogy a líceum után ki melyik egyetemre fog elkerülni. Hiszen Isten mindig gondot visel rólunk és azt teszi, ami számunkra a legjobb. Ezzel a tudattal ballagjatok el és ezt mindig tartsátok szem előtt” – ezzel a szívhez szóló és biztató gondolatsorral vette kezdetét a Nagyberegi Református Líceum ballagási ünnepsége. Az intézmény 30. kibocsátásának ballagására a község református templomában került sor május 31-én.

Az ünnepség elején Tóth László esperes, a líceum lelkész-igazgatója Isten igéjét hirdette az ünneplő diákok, a szülők, a családtagok és a vendégek között a Zsoltárok könyve 25. részének 4. verséből vett igeszakasszal: „Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem!”

„Ezek a szép és irodalmi szempontból is rendezett sorok nagyon mély üzenetet hordoznak, mert az ihletet a legtisztább, legtökéletesebb, legnagyobb személy adja, akihez a zsoltár írójának az élete köthető volt. Isten volt az, akire nézve Dávid leírja ezeket a sorokat. Itt ma nem az a kérdés, hogy mit gondolt a költő vagy az író, hanem az, hogy mit üzen ezeken a szavakon keresztül Isten” – mutatott rá Tóth László lelkész-igazgató, majd a végzősökhöz szólva hangsúlyozta: „Ha Isten útjain járna az emberiség, akkor ezek az utak egymáshoz is közelebb vezetnék az embereket, de az a temérdek nyomorúság és bűn, egymás elleni vétek, háborúskodás, ellentétek, egyet nem értés, a megegyezésre, megbékélésre való képtelenség azt mutatja, hogy mindenki a saját útját járja és azt tartja helyesnek. Van olyan köztetek, aki már ezt átélte és nap mint nap Isten utat mutat neki, tanítja és vezeti az ösvényen, amin járnia kell, de van köztetek még olyan, aki a saját útját járja. Mi itt igyekeztünk az Úr útja felé vezetni benneteket, osztályfőnökötök, tanáraitok, nevelőitek és jómagam is ezért dolgoztunk, imádkoztunk értetek, s ha kellett, akkor szigorral, ha kellett, akkor megbocsájtással, de mindent azért tettünk, hogy az Úr útját megismerhessétek és a Szentlélek által újjászült élettel az Úr útjain járva ballagjatok tovább a líceum falai közül. Adja meg ezt nektek a kegyelmes és igaz Isten, hogy megismerjétek Fiát, az Úr Jézus Krisztust úgy, hogy nem haboztok feladni minden addigi utat azért, hogy Ővele járhassatok!”

Balogh György beregszászi magyar konzul köszöntőjében Zrínyi Ilona 1692-ben az akkor 12 éves fiának, Rákóczi Ferencnek – akit a munkácsi vár ostroma után soha többé nem láthatott – írt levelét olvasta fel, majd leszögezte: azoknál a gondolatoknál, amit a fejedelemasszony leírt, semmi más nem nyújthat tartalmasabb útravalót azon fiatalok számára, akik a ballagást követően életüknek új szakaszába lépnek. „Minden táj, régió kap a történelem során legalább egy olyan vezetőt, fejedelmet, uralkodót, akinek szellemisége meghatározó lesz a táj minden későbbi korában élő közösség számára. Ennek a tájnak, Kárpátaljának van egy fejedelemasszonya. Aki ide köthető. Ám tudjuk, hogy az olyan világító, útmutató személyiségek esetében, mint amilyen Zrínyi Ilona volt, nemcsak a fejedelemasszony köthető Kárpátaljához, hanem ennek a tájnak mindenkori népe is élő kötelékkel kötődik hozzá. Önöket is köti és kötelezi a példa, és önöknek is szól az anyai szív intelme és áldása. Köszönjék meg, és az önök nevében én is köszönöm tanáraiknak és szüleiknek, hogy elkísérték, oktatták, tanították és Zrínyi Ilona intelmeinek szellemében nevelték önöket a lehető legnehezebb körülmények között is. Ezt, kérem, soha ne feledjék. Így éljenek, így tanuljanak, dolgozzanak, és ezt adják át majd saját családjuknak is” – fogalmazott a diplomata.

Nagy Béla, a Kárpátaljai Református Egyház (KRE) Diakóniai Osztálya vezetőjének üdvözlő levelét Tóth László lelkész-igazgató tolmácsolta a jelenlévők felé. Nagy Béla levelében arra kérte a ballagókat, hogy tekintsenek vissza az iskolában töltött időkre, őrizzék meg egymást szívükben, csakis alázatos szívvel, Istenbe vetett igaz hittel induljanak el az úton, soha ne engedjék el Isten kezét, és vezessék őket Pál apostol korinthusiakhoz írt első levele 16. részéből a 13–14. versek szavai: „Vigyázzatok, tartsatok ki állhatatosan a hitben, viselkedjetek bátran, legyetek erősek. Minden dolgotokat intézzétek szeretettel.”

A felnőtté válás nem egyik napról a másikra történik, de ez a nap – a ballagás napja – fontos állomás benne – emlékeztette a diákokat ünnepi beszédében Fodor Gyula, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tudományos és minőségbiztosításért felelős rektorhelyettese. „A világ, amely rátok vár, néha bonyolult és kiszámíthatatlan. De ne feledjétek: minden tudás, minden tapasztalat, amit itt szereztetek, erőt és biztonságot ad majd. És talán még ennél is fontosabb az emberség, az együttérzés, a tisztelet, amit tanáraitoktól, osztálytársaitoktól kaptatok – ezek azok, amelyek a valódi útravalót jelentik számotokra. Kívánom nektek, hogy merjetek álmodni, de ne féljetek cselekedni. Legyetek bátrak, de alázatosak is. Keressétek az utatokat, de soha ne felejtsétek el, honnan indultatok” – tűzte a végzősök szívére Fodor Gyula, kiemelve: az iskola búcsút int, de az itt szerzett emlékek, a tanítások és az élmények örökké bennük élnek.

Danku Gábor, a KRE főgondnoka hálát adott Istennek a tanárokért, a szülőkért és mindazokért, akik itthon maradtak és tovább végzik munkájukat szülőföldjükön. „Füttyentek nekik, és összegyűjtöm őket, mert megszabadítom őket, és meg­sokasodnak, mint régen. Bár szétszórtam őket a népek közé, messze földön is emlegetnek engem, életben maradnak, és visszatérnek fiaikkal együtt.” (Zakariás 10, 8–9) – idézte a Bibliából a jelenlegi rendkívül nehéz időszakra reflektálva Danku Gábor egy szebb, békés és biztonságos jövő beköszöntekor a most otthonaiktól távol tartózkodók hazatérésének reményét táplálva.

„Kívánom Istentől és imádkozom azért, hogy egyengesse az utatokat, amelyet hiszem, hogy Ő megírt az Ő örök könyvében, s az a ti javatokra van megírva” – szólt a ballagókhoz Pándy-Szekeres Anna, a KRE iskolaügyi tanácsosa, így folytatva: „Keressétek az Urat, akárhová kerültök, a Biblia legyen napi olvasmányotok, az imádság ne maradjon el a szátokról és a szívetekből, Isten vezessen az utatokon, s mindig érezzétek és tudjátok, hogy Nagybereg és Kárpátalja visszavár!”

A lélekemelő köszöntőket követően a 10. osztály búcsúzott el ballagó diáktársaiktól, majd a nap főszereplői sorakoztak fel egymás mellé, s a Nagyberegi Református Líceum diákjaiként az útravaló tarisznya, a reményt jelző zöld szalag és az érettséget szimbolizáló piros szalag birtokában utoljára hallgatták meg osztályuk névsorát és a szívükre helyezett igét.

Ezután a staféta átadására került sor, melyet a végzősök nevében Martin Petra és Neubauer Ferenc Konrád adott át a tizedikes Molnár Szintiának és Cibla Tibornak. Ezzel a jelképes cselekedettel a ballagók szimbolikusan üzennek az őket követő tanulóknak, hogy ezentúl komoly feladatok, új kihívások és sorsfordító döntések meghozatala vár majd rájuk a felnőtté válás kapuját átlépve, s a következő tanévben nekik kell példaképpé válniuk a diákság szemében.

A ballagó diákok ezután verses-zenés-énekes búcsúműsor keretében tettek bizonyságot Istenbe vetett hitükről, őszinte gondolatokkal fogalmazták meg, mit jelent számukra a remény, a szeretet, a szerető és gondviselő család, szüleik, tanáraik gondoskodó munkája, a barátság, az iskola, a haza és az otthon. Elköszöntek iskolájuktól, megköszönték szeretteik és tanáraik támogatását, törődését és mindazt, amit az elmúlt évek során az intézményben kaptak.

Ünnepi beszédében Ionika-Antal Viktória, a Nagyberegi Református Líceum oktatási igazgatója „kivételes helyzetként” írta le, amikor valaki Isten áldásával megy el valahonnan – s ez igaz az intézmény mindenkori végzőseire is. Az igazgatónő felhívta a figyelmet arra, hogy mindig meg kell élni a jelent, s ott kell hálásnak lenni abban a pillanatban, amit Isten ad, majd útravalóul a következő igét helyezte a diákok lelkére: „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.” (Ézsaiás 41, 10)

Szívhez szóló és személyes hangvételű beszéddel búcsúzott osztályától Tar Tímea, aki felelevenítette a közös élményeket és az együtt megélt pillanatokat, s megköszönte a bizalmat, a szeretetet. „Soha ne felejtsétek el, hogy értékesek vagytok, az Úr csodálatos alkotásai – így tekintsetek magatokra és ehhez méltóan éljetek” – mondta az osztályfőnök.

A szülők nevében Csok Márta mondott köszönetet a tanároknak, a nevelőknek, a kollégium minden dolgozójának, akik éveken át kísérték gyermekeiket az úton. Kiemelte a líceum adta lehetőségeket is, hiszen az iskola falai között nemcsak tanórák zajlottak, hanem valódi életformáló találkozások, mély beszélgetések, lelkileg gazdagító alkalmak, melyek maradandó nyomot hagynak az itt tanulókban.

A ballagási ünnepség végén Tóth László lelkész-igazgató Gulácsy Lajos Ösztöndíjat adott át Irzsik Vanessza, Csok Petra Zsófia, Martin Petra és Neubauer Ferenc Konrád részére. A Gulácsy Lajos Ösztöndíjat a felvidéki Kárpátalja Nincs Egyedül program keretében hívták életre a líceum egykori diákja György András lelkipásztor közbenjárására, aki szívügyének tartja az intézmény tanulóinak segítését és a tehetséggondozást. A Pozsonyi Református Egyházmegye által támogatott ösztöndíjprogram elsősorban felvidéki magyar gyülekezeti tagok adományaiból tevődik össze és kizárólag a Nagyberegi Református Líceumban működik. A program célja, hogy a legjobb tanulmányi eredményt elért 4 végzős tanuló számára a felvételire való felkészüléshez az adott tanuló által választott tantárgyból többletórát, rendszeres egyéni konzultációt biztosítson, valamint hozzájáruljon a felvételi jelentkezés és a felsőoktatási tanulmányok induló költségeihez.

CsA