Kárpátaljai ifjúsági találkozó Budapesten

Budapesten, a nyüzsgő fővárosi lét közepette is akad egy hely, ahol otthonra találhatnak azok a fiatalok, akik szívükben még mindig Kárpátaljához kötődnek. Egy különleges, alulról szerveződő ifjúsági közösség formálódik már két éve, amely nemcsak a közös gyökerek miatt összetartó, hanem mert lelki és emberi értelemben is valódi találkozásoknak ad teret. Az alkalom megálmodójával és szervezőjével, Dobán Viviennel beszélgettünk.

A közösség elindítását egy egyszerű, mégis mély vágy hívta életre: megélni valami olyat, ami otthonos, ami emlékeztet arra a légkörre, amit az otthoni gyülekezeti alkalmak jelentettek. A szervező – a péterfalvai származású fiatal – elmondta: „Nem találtam meg Magyarországon azt a közösségi közeget, amit otthon jelentett az ifi, így jött az ötlet, hogy szervezzünk egy sajátot” – kezdi beszélgetésünket Vivien.

Az első alkalmak a Mathias Corvinus Collegium (MCC) épületében kaptak helyet, de volt már találkozó a Margitszigeten vagy a Ráday Felsőoktatási Diákotthonban is. Bár a közösség bázisa Budapest, a résztvevők gyakran az ország különböző pontjairól érkeznek, és ami még fontosabb: nemcsak kárpátaljai fiatalokat vonz, hanem nyitott mindenki felé, függetlenül attól, hogy külhoni-e vagy sem.

A találkozók programja mindig változatos, de mégis van egy állandó íve: éneklés, imádság, áhítat és közös beszélgetés. Az áhítatok gyakran interaktívak, nyitott beszélgetéssé alakulnak, és nem ritka az imaséta sem. A programot kötetlen együttlét, társasjáték, szeretetvendégség zárja. „Van egy kis mag, akik mindig ott vannak, és ez az, ami motivál engem is. Mert az ő visszajelzéseikből érzem, hogy van értelme, hogy ez egy áldott alkalom” – mondja a szervező, hozzátéve, hogy a legnagyobb létszám eddig 17 fő volt, de 10 fő az a biztos csoport, akik minden alkalmon részt vesznek.

Az ilyen találkozásoknak különleges erejük van: „Csak az, hogy elkezdünk beszélgetni, már egy más világ. Mert tudod, hogy a másik érti, amit mondasz – akár a tájszólásodat is –, és nem kell magyarázkodnod.” A bemutatkozások során sokszor derül ki, hogy a résztvevők ugyanarról a vidékről származnak – Péterfalva, Dercen, Munkács –, s ezek a közös pontok mélyebb összetartozást eredményeznek még akkor is, ha a hétköznapokban egymástól távol, a nagyvárosban élnek.

Ez a közösség nemcsak egy program vagy találkozóhely: identitáserősítő, lelki otthon, barátságok színtere. Olyan tér, ahol egy „Kis-Magyarországon belüli Kárpátalja” születik újra – hétről hétre, emberről emberre.

Lőrinc Ingrid