Fancsikai magyarok – helyben és a határon túl

Békére várva…

Nagyszőlőstől mindössze 7 km-re esik Fancsika. A község első említése 1303-ból való, majd 1356-ban egy másik oklevélben Fanchika alakban találkozunk vele, nevét pedig valószínűleg a Hontpázmány nemzetségből származó Fancsika (Fouchka) ispán után kapta, aki a település első ismert birtokosa volt.

Az 1910-es népszámlálás szerint akkor 924, túlnyomórészt magyar lakosa volt, sőt a csehszlovák érában, majd a szovjetkorszak elején is megőrizte döntően magyar többségű jellegét. Ám a Talabor–Nagyág Vízerőmű megépítése után a duzzasztógát mögött létrejött víztározó vize által ellepett Vulsani község kitelepített, de magas összegű kártalanítást kapott lakosai Fancsikán telepedtek le, és így a falu magyar többségűből ruszin–ukrán többségűvé vált. A magyarság jelenlegi helyzetéről Bák Ferenccel, a KMKSZ Fancsikai Alapszervezetének elnökével beszélgettem el.

– Három-négy évvel ezelőtt a szomszédos Csonkás községet hozzácsatolták Fancsikához, így településünknek Csonkással együtt 2600 lakosa van, míg magát Fancsikát 2443-an lakják – tájékoztat beszélgetőtársam. – Pár idevalósi magyar is telket kapott, házat épített az ukránok lakta Csonkáson, magán Fancsikán pedig a népesség 20-30 százaléka vallja magát magyarnak, a vegyes házasságokból származó lakosokkal együtt.

– A háború kitörésekor a magyar lakosság hány százaléka menekült külföldre háborús menekültként? És a szláv lakosság hányad része távozott ugyanekkor, ugyanígy?

– A magyarok 30-40 százaléka ment a határon túlra, többségük Magyarországra, Csehországba, Németországba. Mellettük ukránok is menekültek ki, kb. ugyanekkora arányban, különböző európai országokba. Hozzánk is jöttek belső-ukrajnai menekültek, mintegy száz személy, de eddigre a többségük Kárpátalja különböző városaiba költözött át, az ottani munkalehetőségek miatt. Megjegyzem, a külföldre távozott magyarok jelzik: haza akarnak jönni, csak a béke visszatértére várnak, hogy újra itthon lehessenek.

– Hány színmagyar és hány vegyes család él Fancsikán? Az utóbbiakban a magyar vagy az ukrán nyelv dominál, s milyen szintű magyar nyelvtudással bírnak a bennük nevelkedő gyermekek?

– A magyarság kb. 20-30 százaléka él színmagyar, és mintegy 30-40 százaléka magyar–ukrán vegyes házasságban. A különböző etnikumú házastársak pedig többnyire mindkét nyelven kommunikálnak egymással. Nincs etnikumközi ellenségeskedés, régen is jól megvoltunk egymás mellett, és jelenleg is ez a helyzet. A vegyes családokban nevelkedő gyermekek magyar nyelvtudása elégséges, ráadásul a község ukrán tannyelvű iskolájában a tanulók választhatnak, hogy az angolt vagy a magyart tanulják-e idegen nyelvként, s ha a vegyes házasságokból származó gyerekek a magyart választják, akkor tovább fejlődik a magyar nyelvtudásuk. De a magyar nyelvű Szent Katalin Óvodában, valamint a magyar elemi iskolában is csiszolódik a nyelvismeretük.

– Hány gyermek zárta a most véget ért tanévet a magyar óvodában és a magyar elemi iskolában?

– Az óvodában ötvenöt, az iskolában tizennyolc, s az utóbbi tanintézetből négyen felsőbb osztályba mentek át. Jövőre, sajnos, nem lesz magyar 1. osztály, mert nincs elég gyerek a megnyitásához, de az ukrán iskola 1. osztályában is kevés tanuló lesz. Miért? Háborús menekültként sok fiatal család is külföldre távozott, emellett a háború szülte gazdasági nehézségek miatt kevés gyermeket vállalnak az itthon maradt fiatal házaspárok.

– Hány tagja van a KMKSZ-alapszervezetnek, és milyen programokat szerveznek?

– Idén 300 tagunk van. A háború kitörésekor a tagság 40 százaléka külföldre menekült. Tavaly és az idén is részt vettünk a tiszacsomai böllértalálkozón. Minden évben megrendezzük a gyermek- és családi napot, mely igen vonzó mind a gyerekek, mind a felnőttek számára, sokan vesznek rajta részt. Mikulás-napi rendezvényeket is szervezünk a magyar óvodában és az iskolában, ezekre az iskolában csak akkor nem került sor, amikor távoktatás folyt a tanintézetekben. Tavaly is osztottunk édességcsomagokat a gyerekeknek mind a Szent Katalin Óvodában, mind az elemi iskolánkban. Természetesen megkoszorúzzuk a sztálinizmus áldozatainak az emlékművét. A Covid-járvány és a háború előtt pedig honismereti kirándulásokat is szerveztünk a Nagyszőlősi Autóbuszparktól bérelt autóbuszokkal, s felkerestük a Sipot-vízesést, az Árpád-vonal bunkereit, a munkácsi és az ungvári várat, valamint a Vereckei-hágót.

 – Be tudják vonni a magyar fiatalokat a KMKSZ-alapszervezet munkájába?

 – Itt egyre kevesebb a fiatal, mert sokan már korábban is vendégmunkán voltak, de a háború kitörésekor is sok fiatal család menekült ki, és a kenyérkeresők a határon túl találtak megélhetést. Inkább csak középkorúak és idősek maradtak Fancsikán. Ám az itthon maradt magyar fiatalok részt vesznek a programjaink megszervezésében.

– Hol találnak munkát és megélhetést a fancsikai magyarok?

– Kisebb számban családi vállalkozásokban dolgoznak, szamócát és zöldségféléket termesztenek, de közülük is sokan távoztak a határon túlra mint háborús menekültek. A termés többségét a nagyszőlősi nagybani piacon értékesítik, kisebb részét pedig idén az egy-két hónappal ezelőtt újból megnyílt helyi zöldségkonzervgyárnak adják le. Itt is dolgoznak helybeli magyarok, de általánosságban véve fancsikaiak mellett Csonkáson, illetve a szomszédos Sásváron lakók is munkát találtak itt. Az itthon dolgozó helyi magyaroknál többen ingáznak munkásbuszokkal beregszászi és nagyszőlősi üzemekbe, például a beregszászi műszergyárba vagy éppen a nagyszőlősi Avtomotiv céghez. A legtöbben pedig vendégmunkásokként dolgoznak a különböző európai országokban, 40–60 százalék az arány az itthon, illetve a külföldön kenyerüket megkeresők között. Még idősebbek is a határon túl találtak munkát, több helyi idősödő magyar lakos Magyarországon dolgozik idősgondozóként.

– Végezetül: milyen tervei vannak a KMKSZ-alapszervezetnek a jövőre nézve?

– Azután lehet majd tervezni, ha véget ér a háború…

Csak remélni tudjuk, hogy mielőbb visszatér a béke.

Lajos Mihály