Kárpátaljaiak zarándokoltak Máriapócsra a békéért
Július 18–20. között zajlott idén a kárpátaljai magyarok zarándokútja Máriapócsra. Ez alkalommal közel 200-an tették meg a távot a beregsurányi határátkelőtől a nemzeti kegyhelyhez. A zarándoklat célja a személyes kéréseken, felajánlásokon és hálaadásokon túl a békéért való könyörgés volt – immár harmadszor. A vasárnapi főpásztori liturgia mellett megrendezték a kárpátaljai görögkatolikusok találkozóját, amelyen a zarándokcsoportokkal és külön érkezettekkel együtt összesen 1000 kárpátaljai görögkatolikus hívő vett részt.
A sokéves múlttal rendelkező zarándoklat péntek hajnalban vette kezdetét, ahol első nap 30 kilométert tettek meg a résztvevők. Vásárosnaményban álltak meg pihenni, majd a Nyírmadai Görögkatolikus Egyházközség szállásolta el földijeinket, s várták vacsorával a megfáradt zarándokokat. A második napon több mint 20 kilométert megtéve Ófehértó felől érkeztek meg Máriapócsra. A település határában dr. Mosolygó Péter kegyhelyigazgató, Pindzsu István, a Családvár Zarándokház igazgatója, valamint Szocska A. Ábel megyéspüspök fogadták őket, utóbbi pedig köszöntő szavakkal is üdvözölte a zarándokokat a település előtti utolsó keresztnél.
A zarándoklat főszervezője, Csirpák József salánki áldozópap hetilapunknak adott nyilatkozatában elmondta: „Minden évben vannak különleges pillanatok, de az idei zarándoklat indulása különösen megérintett bennünket. Amikor kiértünk a határra, előtte esett. Aztán ahogy haladtunk az úton, vagy előttünk, vagy utánunk esett az eső, de minket sehol nem ért el. Úgy éreztük, mintha Isten áldása kísérne bennünket. Mintha maga a Jóisten is velünk zarándokolna. És ez az érzés végigkísérte az egész utat. A zarándoklatnak mindig van célja. Az elmúlt három évben a békéért imádkoztunk – különösen most, a háborús helyzetben ez válik egyre sürgetőbbé. De mindannyian hoztuk a magunk lelki szándékát, kéréseit, terheit, amelyeket imádságban az Úr elé vittünk. A gyaloglás során az embernek van ideje elcsendesedni, átgondolni az életét, letisztulnak benne a hétköznapok zűrzavaros gondolatai, és csak a legfontosabb dolgokra tud koncentrálni: az Istennel való kapcsolatára. A máriapócsi kegyhely különleges szerepet tölt be a magyar görögkatolikus hívők életében. Több mint 300 évvel ezelőtt a Mária-ikon könnyezni kezdett, és ez a csoda máig meghatározza ennek a helynek a szellemiségét. Számtalan gyógyulás, lelki megújulás történt már itt – sokan úgy térnek ide vissza, mint ahogy az ember az édesanyjához tér haza. Elhozza bánatát, örömét, háláját, és azt kéri Máriától, hogy imádsággal járjon közben érte Fiánál, Jézus Krisztusnál.”
A nemzeti kegyhelyre érkezés után szombat este akathisztosz és virrasztás szertartásába kapcsolódhattak be a zarándokok. Majd vasárnap Szocska A. Ábel megyéspüspök tartott liturgiát.
Csirpák József atya beszámolójában elmondta: „A Máriapócsi Zarándokház vezetősége idén is kivételesen szívélyesen fogadott bennünket. Ez a hely nemcsak egy kegyhely, hanem lelki menedék is, ahol a közösségi élmény és az imádság ereje különösen mély hatást gyakorol az emberre. A vasárnapi prédikáció különösen mély üzenetet hordozott: arra hívta fel a figyelmünket, hogy ahogyan Jézus, Mária és a szentek sem éltek könnyű, háborúktól és megpróbáltatásoktól mentes életet, nekünk is fel kell ismernünk, hogy a szenvedések közepette sem vagyunk egyedül. Bármilyen nehéz is a helyzetünk – akár otthon, Kárpátalján –, ha Isten velünk van, minden lehetséges.”
A közel 200 fős zarándokcsoporthoz vasárnap csatlakozott Kárpátaljáról 150 görögkatolikus hívő szervezett busszal érkezve, továbbá számos kárpátaljai és családja is érkezett a liturgiára. Ezáltal összesen 1000 főt számlált a kárpátaljai görögkatolikusok találkozója. Csirpák József atya aláhúzta ezzel kapcsolatban: „A gyalogos zarándokok mellett sokan busszal érkeztek, így a máriapócsi kegyhely valóban megtelt élettel, imával, találkozásokkal. A zarándoklat üzenete számunkra az volt: nem vagyunk egyedül. Isten velünk van, hordozza terheinket, és ha bízunk benne, akkor még a legnehezebb körülmények között is találunk békét. Ez a hit és remény kísérjen bennünket továbbra is, Kárpátalján és mindenhol a világban.”
LI
