A különös 3I/ATLAS objektum
Csillagközi üstökös a Tejútrendszer vastag korongjából
Mintegy 225 000 km/h-s szédítő sebességgel száguld át Naprendszerünkön a 3I/ATLAS objektum, mely hiperbolikus pályán halad, vagyis gravitációsan nem kötődik a Naphoz, más bolygórendszerből érkezett hozzánk, központi csillagunk megkerülése után pedig távozik a Naprendszerből, s továbbfolytatja útját a világegyetemben. A megfigyelések alapján üstökös – az eddig azonosított harmadik csillagközi üstökös –, bár mesterséges eredetének lehetőségét is felvetették.
Az objektumot ez év július 1-jén fedezték fel a NASA által támogatott ATLAS (Asteroid Terrestrial-impact Last Alert System) program teleszkóphálózatával. Retrográd pályán kerüli meg a Napot, ami azt jelenti, hogy ellentétes irányú pályán mozog, mint a Naprendszer égitestei, pályasíkja pedig kevesebb, mint 5 százalékkal tér el bolygónk pályasíkjától. Meglehetős közelségben robogott el a Jupiter mellett, ezt követően megközelíti a Marst, majd a Mars és a Föld pályája között haladva, október 30-a körül éri el napközelpontját. Ekkor 210 millió km-re lesz központi csillagunktól, bolygónkról nézve a Nap túloldalán, a Naptól már távolodva pedig elhalad planétánk mellett is, 240 millió km-nyire tőlünk, ami több mint másfélszerese az átlagos Nap–Föld-távolságnak (150 millió km), s megkezdi útját a külső Naprendszer, azon túl pedig a csillagközi tér felé. Avi Loeb amerikai asztrofizikus, csillagász szerint rendkívül szokatlan, ráadásul bolygókat is megközelítő röppályájának az esélye kevesebb mint 5 ezred százalék, emellett a 3I/ATLAS jelentős nem gravitációs gyorsulást mutat, vagyis mozgását nem kizárólag a Nap és a bolygók tömegvonzása határozza meg. Ezt a gyorsulást az üstökösök gázkibocsátásuk révén érik el, amikor is a Nap felé közeledve anyag tör fel a felszínükről, ám a kezdeti megfigyelések során a 3I/ATLAS esetében ilyen aktivitást nem észleltek. Az objektum szokatlan pályája és viselkedése alapján Loeb és két munkatársa július 16-án közzétett tanulmányukban úgy vélték, hogy egy idegen civilizáció kutatószondája vagy űrhajója érkezett a Naprendszerbe. Ráadásul pályájának a dőlésszöge ideális ahhoz, hogy adatokat gyűjtsön azokról a bolygókról, melyek közelében elhalad.
Tényleg mesterséges eredetű a 3I/ATLAS? Nos, az újabb megfigyelések szerint mégsem az. Az objektum körül ugyanis már észleltek egy halvány kómát, ami akkor keletkezik, amikor a napsugárzás hatására az üstökösök magjában lévő jég egy része szublimál, gázhalmazállapotba kerülve kiszabadul a magból, s jég- valamint porrészecskéket is magával sodor, így alakul ki az égitest körül egy gázból, jégszemcsékből és porból álló felhő. Tehát a közeledő űrvándor egy üstökös, ám csóvát jó ideig nem észleltek, ami meglepetésként érte a csillagászokat. Sajnos űrszondát nem tudunk küldeni a közelébe, mert – mint Mark Norris, az angliai Central Lancashire Egyetem csillagásza kifejtette – az égitest olyan gyorsan halad, hogy mai technológiánk mellett egy most indított szonda egyszerűen nem tudná utolérni. Az amerikai Hubble űrtávcső azonban jó minőségű felvételt készített róla, ami – ahogy dr. Rebecca Allen, a Swinburne Űrtechnológiai és Ipari Intézet társigazgatója rámutatott – ritka lehetőséget kínál arra, hogy elemezzük egy csillagközi üstökös méretét és kémiai összetételét. Az már most ismert, hogy míg korábban fényessége alapján 20 km-esre becsülték az átmérőjét, kiderült, hogy átmérője kevesebb mint 5,6 km, s az üstökös csóvájának a jelei is felismerhetők. Az objektum természetes eredetét elismerő Loeb viszont megjegyezte, hogy a mag előtt egy, a Nap felé tartó diffúz, de nem az üstökösök esetében szokásos formájú fénykibocsátás halad. A 3I/ATLAS-ról tehát elmondható, hogy egy szokatlanul gyors, különös pályájú és viselkedő csillagközi üstökös. De honnan érkezett a Naprendszerbe?
Matthew Hopkins, az angliai Oxfordi Egyetem csillagásza és munkatársai kutatásaik alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a 3I/ATLAS a Tejútrendszer vastag korongjából származik, mely körülveszi a Tejútrendszer vékony korongját, ahol a Nap és galaxisunk legtöbb csillaga kering a galaxis középpontja körül. Vagyis szinte biztos, hogy más helyről érkezett, mint a két korábbi, azonosítottan csillagközi üstökös, a 2017-ben felfedezett 1I’Oumuamua és a 2019-ben felfedezett 2I/Borisov. A vastag korongra jellemző, hogy idősebb csillagok találhatók benne, mint a vékony korongban, így a 3I/ATLAS is igen öreg, akár 7,6–13 milliárd éves lehet, sokkal idősebb, mint a 4,6 milliárd éves Naprendszer. Emellett a vastag korong csillagai fémekben szegényebbek, az innen származó csillagközi objektumok pedig vízben gazdagabbak, ezért várható, hogy amint a 3I/ATLAS a Mars pályáján belülre kerül, rengeteg, jéggé fagyott víz szublimálhat majd belőle, s remélhetőleg szép nagy csóvája képződik, hogy aztán, kirepülve a Naprendszerből, folytassa évmilliárdok óta tartó útját a világegyetem végtelenében.
Lajos Mihály
