Istenes Tibor: Álommező

Holnap történt, mikor elképzeltük, hogy lesz idő.

Csak néztünk a semminek látszó lehetőségeken,

Levitált bennünk a múltunkból fakadó fiktív jelen, a most álmodott jövő.

Vakított a fény, árnyéktalanul hasított a mindenségből való részekre szakadások felismerése,

Tagolt tudatokra hasadt a tény.

Élek vájódtak az észlelések hideg fémhálóira,

Egyénre szakadt az egységes releváció,

Véges lett az örök, örökkévalóvá vált az agónia.

Megmártóztunk szellemünkkel az anyagban,

Formát öntött ránk a tér,

Társakat találtunk az édes kábulatban,

Képeket a kimondott, összecsengő szép szavakban.

Holnap történt, mikor elképzeltük, hogy lesz idő.

Ma pedig színes képeket hímzett ránk,

Az átfogó, mindent láttató álommező.

Istenes Tibor költő, író, nemzeti érzelmű gondolkodó magyar ember. Budapesten él és remél, küzd a léttel, a létért, önmagáért, a családjáért. Szerkesztőtársam a nagy múltú Art'húr Irodalmi Kávéház című internetes kulturális magazinnál. Rovatának címe: Art'húr Morzsák. Többször publikált a Magyar Múzsában is.

Nagy sportrajongó, főként a foci van a fókuszában. Mindketten a Fradi-tábort erősítjük. Ő az a megengedő szurkoló, aki még a csapat legrosszabb szereplése esetén is talál valamilyen mentséget. Ellentétben velem. Voltak emiatt már nagy vitáink is. A legelveszettebb helyzetben is bizakodik, csakúgy, mint a kőkemény valóságban, a mindennapok taposómalmában.

Istenes ember. Mostanában gyakrabban beszélünk, sajnos csak a közösségi médiában. Sosincs ideje, már az irodalmi rendezvényeken sem látjuk. Tibor párja a közelmúltban súlyosan megbetegedett. Lassú a felépülés, a visszatérés a korábbi életéhez. Azóta Tibor, miközben a feleségét ápolja, megszállottként dolgozik, két állásban, hogy megteremtse a létezésükhöz szükséges anyagi biztonságot.

Bizakodó ember, csendben és rendben teszi a dolgát. Számára a bizalom kötelesség. Szerencsére az irodalom, a költészet megmaradt neki. Ha ritkábban is, de rendre jelentkezik új versekkel. A verseiben adja ki magából mindazt, ami ha bent maradna, biztosan meggátolná, hogy az lehessen, aki valójában.

Az Álommező című versét még 2023-ban írta, a közösségi fiókjáról szedtem le. Úgy vélem, ez a vers jól jellemzi Tibort, a tépelődő embert, aki látja, megtapasztalja a nehézségeket, ugyanakkor nem hajlandó tudomásul venni, nem hajlandó elismerni, hogy lehetne jobb is. Emberibb, élhetőbb. Tibor az az ember, aki nem csak vágyja a jót, tesz is érte!

Lengyel János