Kóka Ferenc-emlékkiállítás a beregszászi konzulátuson

Szeptember 17-én kulturális eseménynek adott otthont Magyarország Beregszászi Konzulátusa: megnyílt a Kóka Ferenc (1934–1997) Munkácsy-díjas festőművész munkásságát bemutató kiállítás. A tárlat a művész születésének 90. évfordulójára szervezett megemlékezéssorozat egyik kiemelt állomása, ahol az érdeklődők eredeti alkotások mellett másolatokat is megtekinthettek.

A rendezvényt Fülöp Andrea konzul nyitotta meg, kiemelve: a jubileumi évfordulóhoz kapcsolódó programsorozat fő eseményeként a beregszászi közönség is betekintést nyerhet Kóka Ferenc gazdag és sokszínű művészetébe. A kiállítás részben eredeti, részben másolatban bemutatott alkotásokat tartalmaz, lehetőséget adva arra, hogy a kárpátaljai közösség is átélje a festő sajátos világát.

Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ideiglenes ügyvivője köszöntőjében a külképviselet kulturális szerepvállalását hangsúlyozta. Mint elmondta, a konzulátus munkatársai a diplomáciai feladatok mellett kezdettől fogva széles körű kulturális missziót teljesítenek. Évek óta rendszeresen szerveznek kiállításokat, ezzel is erősítve a kárpátaljai magyar kultúrát és művészetet. Hozzátette: a régió kis közössége ellenére számos tehetséges művésznek ad otthont, ezért különösen fontos, hogy az alkotók és a befogadók között élő szellemi kapcsolat alakuljon ki.

A kiállított műveket Molnár Valéria, a Kóka Ferenc Művészeti Alapítvány kurátora mutatta be. Nemcsak az alkotások tartalmi üzeneteit ismertette, hanem a művész pályáját is felidézte. Elmondta, hogy Kóka Ferenc a budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskolán végzett Bernáth Aurél tanítványaként. 1963 és 1966 között Derkovits-ösztöndíjas volt, majd 1973-ban Munkácsy-díjjal ismerték el tehetségét. Számos rangos hazai és nemzetközi kiállításon vett részt: 1970-ben Párizsban, 1989-ben Bázelben, 1997-ben pedig a Műcsarnokban szerepelt. Egyéni tárlatai több városban is nagy sikert arattak, mígnem tragikus baleset vetett véget pályájának. Művei ma a Magyar Nemzeti Galériában és más jelentős gyűjteményekben találhatók.

Felszólalása végén Ady Endre Intés az őrzőkhöz című versét is előadta. Zárásként kiemelte: a művészet képes kiemelni az embert a mindennapok terhei közül, és olyan szellemi magaslatokra emelni, ahol a lélek szabadon lélegezhet.

A művészetben mindig ott rejlik az a különleges erő, amely képes felemelni, összekötni és újraértelmezni a világot.                    

DA