Szórványközösség Terebesfejérpatakon

A Rahói járásban fekvő község első írásos említése 1615-ből származik. 1861-ben vasgyárat létesítettek a faluban, majd ennek helyén később üveggyárat alapítottak, mely 1926-ig üzemelt. Ezek, valamint a helyi fűrészüzemek hatására magyar és német családok telepedtek meg itt. Az 1910-es népszámlálás szerint akkor 2251 lakosa volt Terebesfejérpataknak, köztük 1316 (58,5 százalék) ruszin, 611 (27,1 százalék) magyar és 217 (9,6 százalék) német. A 2001-es népszámlálás adatai szerint viszont már csak 84 magyar élt a településen. De milyen ma a helyzet?

– Községünk lakossága jelenleg mintegy 4000 főt számlál. A KMKSZ-alapszervezet 1990-ben alakult meg, s jelenleg 50 tagunk van – indítja beszélgetésünket Vadas Mária, az alapszervezet elnöke. – Az itteni munkalehetőségek hiánya miatt már korábban külföldi vendégmunkára, többnyire Szlovákiába utaztak ki a férjek és apák, a háborús helyzet következtében pedig az utóbbi években családtagjaik is követték őket, s a gyermekeik is külföldi iskolákban tanulnak.

– Vannak-e színmagyar családok, és mennyire értik, beszélik a magyar nyelvet a vegyes házasságokban élő gyerekek?

– Két színmagyar család él a faluban, de rajtuk kívül a magyar nyelv használata kiszorult a mindennapi életből, a magyarok többsége is ukránul beszél, a vegyes házasságokban a magyar házasfelek sem használják a nyelvünket, s a gyerekeikhez is ukránul szólnak, így a gyerekek sem beszélnek magyarul, tisztelet a kivételnek (1-2 családnak). Ahol pedig magyar nagyszülők is élnek a vegyes házasságokban, ott is 50-50 százalékban szólnak magyarul a nagyszülők az unokáikhoz.

– Miként lehet ilyen helyzetben megőrizni a magyarságot?

– Közösségünk egyik fő összetartó ereje a római katolikus egyházközség a vasárnapi iskolával, mely utóbbiba jelenleg 20 gyerek jár, részben magyar, illetve ukrán családokból (a színmagyar családokban felnevelkedett gyerekek mára már fiatal felnőttek), ott magyarul tanulnak, meg is értik a magyar szót, de a magyar beszéd nem nagyon megy nekik, mivel otthon nem használják a nyelvünket. A vasárnapi iskolán kívül újabban magyar óvoda is működik a falunkban, mely a P. Frangepán Katalin Gimnázium bázisóvoda-hálózatához tartozik. Most 32 gyerekkel foglalkoznak magyarul, de ott is inkább csak értik a nyelvünket, nem tudnak folyékonyan beszélni magyarul. Azért mind a vasárnapi iskola, mind a magyar óvoda hasznos, mert összetartó erejük van, megismertetik a gyerekekkel, hová tartoznak, s valamennyire el is sajátítják a nyelvünket, nélkülük kihalna itt a magyar nyelv. Ugyanez érvényes az óvodában működő Tulipán Tanodára, ahová jelenleg 15 gyerek jár, akikkel megismertetik a kultúránkat, magyar mondókákra, magyar néptáncokra, magyar versikékre tanítják meg őket. A részben magyar gyerekek emellett részt vesznek azokon a járási rendezvényeken Rahón, ahol összegyűlnek a járási magyar iskolákba, óvodákba járó gyermekek. A magyarországi Erzsébet-táborokba pedig tavaly 3, idén 2 helyi gyerek jutott el, ahol fejlesztették magyar nyelvismeretüket, ők is megértették, mit kérdeznek tőlük, és meg is tudták magukat értetni a nyelvünkön.

– A KMKSZ-alapszervezet miként fogja össze a helyi magyarságot?

– Megünnepeljük március 15-ét, karácsonyi, Mikulás-napi, húsvéti ünnepséget, ősszel Márton-napi rendezvényt szervezünk, melyeknek a magyar óvoda, illetve a vasárnapi iskola ad otthont, és az 1944 őszén a sztálini lágerekbe elhurcolt magyar férfiakról is megemlékezünk a római katolikus templom kertjében a deportáltak emlékére felállított emlékműnél. A gyerekeink is fellépnek a rendezvényeinken. Ezenkívül mi is részt veszünk a felső-Tisza-vidéki magyar rendezvényeken, augusztusban megjelentünk a Szent István-napi ünnepségen, szeptemberben a hagyományos szilvalekvárfőző rendezvényen, októberben honismereti kirándulást tettünk. Mindezen rendezvényeknek pedig összetartó erejük van, és segítik magyar identitásunk megőrzését.

Végezetül csak azt kívánhatjuk a magyarságintézményeknek, hogy minél jobban sikerüljön összefogniuk a kis terebesfejérpataki magyar szórványt, illetve azt, hogy minél jobban sikerüljön elsajátítaniuk nyelvünket, megismertetni kultúránkat, a magyar gyökereket a vegyes házasságokban nevelkedő gyermekekkel, hiszen ők jelenthetik e szórvány jövőjét.

Lajos Mihály