Magyarságőrzés nagyon nehéz helyzetben

Királyházai magyarság: fényes múlt, kérdőjeles jövő

Nagyszőlőstől 9 kilométerre, a Tisza bal partján, egy ősi vár csekély omladékai koronáznak egy magányos dombot, melynek lábainál Királyháza épületeinek és kertjeinek tengere terül el. A döntően ukrán többségű nagyközségben pedig egy kis magyar közösség is található, melynek jelenlegi helyzete sajnos eléggé hasonlít a várroméhoz. Pedig Királyháza a magyar kultúrtörténetbe is beírta magát, s egykor sokkal szebb napokat látott mind a vára, mind a magyarsága.

A településről elsőként egy 1262-ből származó okmányban olvashatunk, nevét pedig arról a későbbi vár helyén álló királyi házról kapta, mely a XIII. században a leendő Ugocsa vármegye területén fekvő királyi erdőuradalom központja volt. Az 1200-as években a Királyháza név mellett – szász telepesei után – Felszász néven is említették, a XVI. századra azonban a szászok elmagyarosodtak. Erőssége, a Nyalábvár ugyancsak a XIII. században épült királyi várként, és a máramarosi sóbányáktól a Tisza mentén Magyarország belseje felé futó, stratégiai jelentőségű sóutat őrizte. Az 1300-as évek elején, amikor az Árpád-ház fiági kihalása után egy időre hazánk a feudális anarchia állapotába került, a tiszántúli kiskirály, Borsa Kopasz famíliája kaparintotta meg. A tartományurakat leverő és Magyarország egységét helyreállító Károly Róbert királyunk azonban 1312-ben megostromolta és bevette a Borsa Beke által védett erősséget, mely ezt követően évtizedekig kincstári tulajdonban maradt, míg csak 1378-ban oda nem adományozták a Drágffy főúri családnak, 1405-ben viszont Luxemburgi Zsigmond királyunk elvette tőlük, és egy, a magyar történelemben jelentős szerepet játszó másik főúri családnak, a Perényieknek adományozta.

1514-ben Királyháza jobbágyai is bekapcsolódtak a Dózsa György vezette parasztháborúba, s meg is ostromolták a várat, de nem tudták bevenni azt. Magyarország három részre szakadása (1541) után az Erdélyi Fejedelemségé lett, ám I. Ferdinánd hadai hamarosan elfoglalták, így a Királyi Magyarországhoz kapcsolták. Báthory István erdélyi fejedelem azonban a XVI. század utolsó harmadában bevette és visszacsatolta az Erdélyi Fejedelemséghez. Időközben, az 1530-as évek elején Perényiné Frangepán Katalin fia nevelőjéül a Nyalábvárba hívta Komjáti Benedek pozsonyi kanonokot, aki itt fordította le Pál apostol leveleit, melyeket 1533-ban Krakkóban nyomtattak ki. Ez volt a levelek első, nyomtatásban megjelent magyar nyelvű szövege. Később pedig Ilosvai Selymes Péter lantos, énekmondó is élete egy részét a Nyalábvárban élte le, s az ő Toldy Györgyről írt krónikás éneke alapján írta meg Arany János egyik legnagyobb művét, a Toldy-trilógiát. 1661-ben török vazallus és krími tatár csapatok dúlták fel Királyházát, s a Nyalábvárat is megostromolták, ám a várőrség megvédte az erősséget. 1672-ben azonban, a Habsburg-ellenes Wesselényi-összeesküvés leleplezése és felszámolása után I. Lipót császár (nagyon mellékesen magyar király) parancsára lerombolták, s azóta omladozik. A várrom egyik sarkán lekerekített, szabálytalan négyszög alaprajzú, falainak vastagsága több mint 2 méter. A domboldal délkeleti részén pedig egy háromszögletű alaprajzú őrtorony maradványai találhatók.

A várrom mellett Királyháza látnivalói közé tartozik a XIII. században eredetileg gótikus stílusban épült, ám később többször átépített, jelenlegi formájában barokk stílusú római katolikus templom, valamint az 1911-ben eklektikus stílusban emelt református templom, mely a XVIII. században épült korábbi szent hajlék helyén áll.

– Az 1910-es népszámlálás adatai szerint akkor 3167 fő alkotta Királyháza lakosságát, köztük 2224 magyar és 932 ruszin. De mi a helyzet most?

– A nagyközségnek jelenleg tízezer lakosa van (akiknek a 45 százaléka roma.) A helyi magyarok nagy része már több mint tíz éve kitelepült, a KMKSZ-alapszervezet pedig jelenleg száz tagot számlál – tájékoztat Lévy Kárin, a KMKSZ-alapszervezet elnöke. – Sajnos színmagyar család már alig van, tudomásom szerint tíz-tizenöt, ha maradt, a vegyes családokban pedig az ukrán nyelv dominál.

– Működik-e magyar nyelvű óvoda, és folyik-e fakultatív magyar nyelvoktatás a településen?

– Működik a P. Frangepán Katalin Gimnázium Beregszászi Bázisóvoda óvodahálózatának a királyházai óvodája, melyet Radvánszki Anikó igazgató vezet. Tizenegy vegyes családban nevelkedett gyerek jár az intézménybe, akik közül egy beszél folyékonyan magyarul. Emellett fakultatív magyar nyelvoktatás is folyik a Királyházai I. Számú Középiskolában, ahol szintén Radvánszki Anikó foglalkozik a gyerekekkel, összesen száztízzel, akik vegyes vagy ukrán családokból származnak, és közülük tizenketten beszélik folyékonyan a nyelvünket. Az Erzsébet-táborokban rendszeresen részt vesznek.

– Milyen programokat szervez a KMKSZ-alapszervezet?

– Kirándulásokat szervezünk a Szinevéri-tóhoz, a Sipot-vízeséshez, a munkácsi és az ungvári várba, illetve a beregszentmiklósi várkastélyba. A háború előtt karácsonykor felkerestük az időseket, kántáltunk nekik, és szétosztottuk köztük a karácsonyi ajándékokat, s ugyancsak a harcok kitörése előtt szüreti bálokat is szerveztünk, ám a háború miatt ezek az utóbbi években elmaradtak.

– Mit fűzhetünk hozzá mindehhez? A királyházai Nyalábvár már sohasem épül újjá. De megújul-e a királyházai magyarság? A KMKSZ-alapszervezet igyekszik összefogni a helyi magyar közösséget, a jövő zálogai viszont a gyermekek. Sikerül-e a szórványmagyarság megőrzését célul kitűző említett óvodahálózat itteni gyermekintézményének magyarul megtanítani, a magyar kultúra világába gyerekszinten bevezetni, a magyarsághoz vonzani a félig magyar gyerekeket? Jó lenne hinni, hogy igen, mert csak így lehet Királyházán magyar jövő.

Lajos Mihály