A gyermekét egyedül nevelő apáról

„Lenne néhány elméleti kérdésem. Tegyük fel, hogy a férj 26, a feleség 24, közös gyermekük pedig 4 éves. Tegyük fel továbbá, hogy a házastársak elválnak. 1. Van-e rá esély, hogy a bíróság a gyermeket az apának ítéli, s nem az anyának? 2. Be lehet-e bizonyítani a bíróságon, hogy az anya nem alkalmas szülői kötelezettségeinek ellátására? 3. Ha a gyermek az apánál marad, s ő lesz az egyedüli nevelője, kaphat-e ezen az alapon halasztást a katonai szolgálat alól, s utazhat-e külföldre a gyerekkel?”

– A rövid válasz a feltett kérdésekre, hogy elvben mindez lehetséges, a gyakorlatban azonban komoly akadályai vannak. Most lássuk sorban a kérdéseket!

1. A Családi törvénykönyv (Сімейний кодекс України – a továbbiakban: Cstk.) 161. cikkelyének 1. pontja kimondja: ha a külön élő anya és apa nem állapodtak meg arról, hogy kiskorú gyermekük melyikükkel éljen, vitájukat a gyámhatóság vagy a bíróság rendezheti.

A Cstk. 19. cikkelyének 4. pontja szerint a gyermekelhelyezéssel kapcsolatos viták bíróság általi elbírálásában a gyámhatóság részvétele kötelező.

A különélő szülők közötti gyermekelhelyezési viták rendezésekor a bíróságnak, figyelembe véve az apa és az anya gyermekhez fűződő jogainak és kötelezettségeinek egyenlőségét, olyan döntést kell hoznia, amely a kiskorú érdekeit szolgálja. Ezenkívül a gyermek elhelyezése az apánál nem fosztja meg az anyát a gyermekkel való személyes kommunikáció és a nevelésében való részvétel jogától.

2. Ami azt illeti, bizonyítható-e a bíróságon, hogy az anya nem alkalmas szülői kötelezettségeinek ellátására, a válasz természetesen igen. Ilyenkor is érvényes a Polgári perrendtartási törvénykönyv (Цивільний процесуальний кодекс України) 76. cikkelyének 1. pontjában szereplő meghatározás, mely szerint bizonyítéknak minősül minden olyan adat, amely alapján a bíróság megállapítja az ügyben résztvevők állításait és kifogásait alátámasztó körülmények (tények) meglétét vagy hiányát, valamint az ügy elbírálása szempontjából fontos egyéb körülményeket. Hozzátenném, a bíró valószínűleg ragaszkodni fog hozzá, hogy minden kétséget kizáróan bizonyítsák az anya „alkalmatlanságát”.

3. A mozgósítási felkészülésről és a mozgósításról szóló törvény (Закон України «Про мобілізаційну підготовку та мобілізацію») 23. cikkelye értelmében mások mellett a következő személyek kaphatnak halasztást a katonai szolgálat alól mozgósítás idején: azok a nők és férfiak, akiknek 18 év alatti gyermekük van, ha ennek a gyermeknek a másik szülője meghalt, megfosztották szülői jogaitól, eltűntnek vagy halottnak nyilvánították, börtönbüntetését tölti, valamint ha a személy bírósági határozat alapján önállóan neveli és tartja el a gyermeket, vagy ha a gyermek apjáról az anyakönyvbe a Családi törvénykönyv 135. cikkelyének első pontja alapján történt bejegyzés. A felsorolt tényállásokat kivétel nélkül alá kell támasztani a megfelelő hivatalos dokumentummal (lásd: Постанова КМУ від 16. 05. 2024 року №560 «Порядок проведення призову громадян на військову службу під час мобілізації, на особливий період»!).

Lényegében tehát a halasztás megszerzéséhez a férjnek vagy meg kell fosztatnia az anyát a szülői jogaitól, vagy bírósági határozatot kell szereznie arról, hogy önállóan/egyedül neveli és tartja el gyermekét.

A Cstk. 164. cikkelye értelmében a szülő megfosztható szülői jogaitól, ha:

1. méltányolható ok nélkül nem vette magához a gyermeket a szülészeti osztályról vagy más egészségügyi intézményből, és hat hónapon belül nem adta tanújelét vonatkozásában a szülői gondoskodásnak;
2. kibújik a gyermek nevelésével kapcsolatos feladatainak ellátása alól;
3. kegyetlenül bánik a gyermekkel;
4. krónikus alkoholista vagy drogfüggő;
5. bármilyen formában a gyermek kizsákmányolásához folyamodik, koldulásra, csavargásra kényszeríti;
6. jogerősen elítélték gyermek ellen elkövetett szándékos bűncselekményért.

Ami a bírósági határozatot illeti, mely szerint a szülő egyedül neveli gyermekét, az eljárás röviden összefoglalva a következő: az apa válókeresetet nyújt be, kéri, hogy a gyermeket a házasság felbontása után nála helyezzék el. Kéri továbbá a bíróságtól egy úgynevezett jogi jelentőséggel bíró tény megállapítását, miszerint önállóan/egyedül neveli kiskorú gyermekét.

Ilyen esetben az alperes általában kérvényezi, hogy az ügyet távollétében bírálják el, és nem kifogásolja a keresetben megfogalmazott követelések teljesítését. A keresethez rendszerint csatolják az alperes írásbeli magyarázatát a gyermekkel való hosszú különélésről, esetleg a közjegyző által hitelesített megállapodást, amely kimondja, hogy a gyermek eltartását és a nevelését az apa önállóan végzi, és néha a gyámhatóságok megállapítását is, amely kimondja, hogy az apával való együttélés a gyermek érdekeit szolgálja.

A bíróság mindezeket figyelembe véve egy eljáráson belül felbontja a házasságot, s megállapítja, hogy az apa egyedül tartja el és neveli gyermekét. Számos ilyen ügyben született már bírósági határozat, s a bírák rendszerint helyt adnak a felperes követeléseinek. Vannak azonban olyan esetek is, amikor a bíró elutasítja a gyermek apa általi önálló nevelésének kimondását, mivel nem látja megfelelően bizonyítottnak, hogy az anya nem tett eleget szülői kötelezettségeinek.

Amennyiben az apa a gyermekét egyedül nevelő szülőként halasztást kapott a katonai szolgálatra való behívás alól, lehetősége nyílik gyermekével külföldre utazni.

hk