150 éve született gróf Klebelsberg Kunó

Az egyik legnagyobb magyar művelődéspolitikus volt

Az Arad vármegyei Magyarpécskán 1875. november 13-án látta meg a napvilágot Klebelsberg Kunó. Apja, gróf Klebelsberg Jakab osztrák huszárszázadosként szolgált a császári-királyi hadseregben, anyja, Farkas Aurélia Aranka pedig dunántúli köznemesi családból származott. A családfő korai halála után az özvegy a gyermekeivel hazaköltözött Székesfehérvárra, a családjához. Klebelsberg Kunó Székesfehérvárott, a Ciszterci Szent István Gimnáziumban fejezte be középiskolai tanulmányait, majd jogi tanulmányokat folytatott a budapesti, a müncheni, a berlini egyetemeken, valamint a párizsi Sorbonne-on, s 1898-ban államtudományi doktori oklevelet szerzett a budapesti egyetemen.

Tanulmányai befejezése után állami szolgálatba lépett. 1914 januárjában kinevezték a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium adminisztratív államtitkárává, s ebben a minőségében sok tapasztalatot szerzett az oktatási és művelődési intézmények megszervezésében. A világháború, az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság időszaka után pedig tárcavezetői tisztségeket töltött be az egymást váltó kormányzatokban. Az 1921-ben hivatalba lépő első Bethlen-kormányban belügyminiszterként tevékenykedett, majd miután az 1922-es választásokat a Bethlen és Nagyatádi Szabó István vezette Egységes Párt nyerte meg, Bethlen pedig ismét kormányt alakíthatott, abban már a vallás- és közoktatásügyi tárcát kapta meg, s mivel a kormánypárt az 1926-os, majd pedig az 1931-es választásokból is győztesként került ki, tovább vezethette a minisztériumot.

A nagymértékű alföldi analfabetizmus felszámolása végett már az első világháború alatt kidolgozta a tanyasi népiskolai hálózat kiépítésének a programját, melyet tárcavezetőként meg is valósított. 1926-ban törvénycikk született az elemi iskolák új típusának, a tanyavilágban kialakított körzetekben létrehozandó érdekeltségi népiskoláknak a megteremtéséről. Három év alatt aztán 5748 népiskola épült, méghozzá téglából, vörösfenyő padlózattal, palatetővel, hatalmas ablakokkal. Felszereltségük a kor szintjén igen modern volt: gramofonokkal és filmvetítőgépekkel is ellátták őket, s háromszobás tanítói lakás is tartozott az oktatási intézményekhez, melyek olvasó-, gazda- és iparos-körök összejöveteleinek is otthont adtak, így a tanyavilág oktatási, művelődési és társasági központjai lettek. A tanyasi oktatás mellett a falusi oktatással is foglalkozott, törvénnyel szabályozta a tehetséges községi gyerekek felkutatását, felkarolásukat. Az iskolán kívüli népművelés fejlesztésére pedig 1555 népkönyvtárat létesítettek.

Ugyancsak nagy figyelmet fordított a középfokú oktatásra. Sort kerített a középiskolák, a polgári iskolák, a középfokú lányoktatás, a tanárképzés reformjára, korszerűsítette a középiskolák tananyagát. Reformjaival megteremtette az egységes jogosítású, de háromágúvá tagolt középiskola-rendszert – a reáliskola és a gimnázium mellett létrehozta a reálgimnáziumot, melynek tantervében a természettudományokra helyezte a hangsúlyt –, önálló középfokú tanintézeti státuszt adott a polgári iskolának, és sort kerített a középiskolák tananyagának a korszerűsítésére. Mindezzel egy európai szintű, művelt, erős középosztályt akart létrehozni, valamint elősegíteni a hatalomra jutását, ugyanis úgy vélte, hogy a tehetséges vezetők megtalálásában és kiválasztásukban a középiskolák játsszák a meghatározó szerepet. S ugyancsak a művelt középosztály létrehozása céljából hívta életre a Napkelet c. irodalmi folyóiratot.

A felsőfokú oktatással is kiemelten foglalkozott. Az egyetemeket az oktatás csatahajóinak tekintette, s nem úgy képzelte el őket, hogy oda csak a leggazdagabb, legkiváltságosabb családok sarjai járjanak, hanem úgy, hogy az ifjúság legtehetségesebb képviselői képezzék ott magukat. Nagy érdeme, hogy a trianoni országcsonkítás után Pécsett helyezte el a pozsonyi, Szegeden pedig a kolozsvári tudományegyetemet, de a debreceni egyetemet is nagymértékben fejlesztette. Fontosnak tartotta, hogy bizonyos tudományterületekre szakosodjanak. Például már a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium adminisztratív titkáraként szorgalmazta, hogy a kolozsvári egyetem behatóan foglalkozzon az Erdélyi Fejedelemség történetével, Szegedre költözése után pedig azt javasolta, hogy a természettudományokra helyezze a hangsúlyt. Emellett pedig nem egyedül az oktatás, hanem a tudományos kutatások fellegvárainak is tekintette az univerzitásokat. Oktatáspolitikusként a decentralizálás és a vidéket helyzetbe hozni akarás jellemezte. Négyfajta, négyfokú közművelődési gócpontot képzelt el. Budapestet tekintette az egész ország oktatásügyét összefogó központnak. Az egyetemi városokat tartotta a magas kultúrának az ország egész területén tervszerűen szétosztott központjainak. Középiskolai városoknak tekintette a törvényhatósági városokat és a megyei székhelyeket, a járási székhelyeken pedig mindenütt polgári iskolákat képzelt el. Főiskolákat is alapított: a testnevelésit Budapesten, az erdészetit Sopronban, s megjegyzendő, hogy a felnövekvő nemzedék testnevelésére is nagy hangsúlyt fektetett.     

Magyarországon elsőként ő dolgozott ki tudománypolitikai koncepciót. Azt vallotta, hogy a tudományos intézményeknek négy típusuk van: a Magyar Tudományos Akadémia (melynek működését miniszteri kinevezésétől kezdve mindvégig támogatta, politikai függetlenségét pedig törvénnyel biztosította), a tudományos kutatások első számú bázisát jelentő tudományegyetemek, a közgyűjtemények (nagymértékben támogatta a múzeumok fejlődését, a vidékiekét is, létrehozta az Országos Magyar Gyűjteményegyetemet), valamint az önálló kutatóintézetek. Külföldön – Rómában, Paviában, Bécsben, Berlinben, Münsterben, Zürichben, Genfben, Nagy-Britanniában, Franciaországban – Collegium Hungaricumokat nyitott a tudósutánpótlás biztosítására. A nyugati kutatóintézetekben elhelyezkedett magyar tudósokat pedig igyekezett hazahívni – így került pl. Szent-Györgyi Albert Cambridge-ből Szegedre –, s ezt a célt szolgálta a Tihanyi Biológiai Kutatóintézet megalapítása is. A kutatások összehangolt fejlesztésére létrehozta az Országos Természettudományi Tanácsot, s nagy érdeme, hogy figyelmet fordított a természet- és a műszaki tudományok fejlesztésére, így születhettek meg a korszak reálértelmiségének kimagasló eredményei a villamossági és a gépiparban, a vegyi- és a gyógyszeriparban.

Mindezek mellett a közegészségügyre is nagy figyelmet fordított, mindhárom vidéki egyetemen klinikákat alapított, fő hangsúlyt fektetve a szülészetre, hogy csökkentse a gyermekhalandóságot. A sportok ügyét is felkarolta, minisztersége idején Budapest világversenyeket rendezett, emellett megépíttette a Margit-szigeti Nemzeti Sportuszodát. S ugyanő építtette fel Szegeden a Fogadalmi templomot, melynek altemplomában helyezték örök nyugalomra 1932. október 11-én bekövetkezett elhunyta után.

Lajos Mihály