Hagyományőrző káposztasavanyítás Nagydobronyban
A „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány a Kárpátaljai Magyar Líceummal együttműködve immár harmadik alkalommal szervezett káposztasavanyító napot. A hagyományőrző és közösségépítő jelleggel bíró alkalmon a Kárpátaljai Magyar Líceum mindegyik részlegéből érkeztek diákok, akik elsajátíthatták a vitamindús káposzta téli elrakásához szükséges hasznos tudnivalókat, miközben egy szórakoztató napot tölthettek el együtt.
A Kárpátaljai Magyar Líceum-hálózat Kárpátalja-szerte jelenleg hét helyszínen működtet oktatási intézményeket, ahol a tanítás mellett nagy hangsúlyt fektetnek a helyi hagyományok őrzésére és átadására. Ennek érdekében rendszeresen szerveznek az itt tanulók számára különböző gyakorlati foglalkozásokat. A szokáshoz hűen minden elsősnek el kell sajátítania a káposzta hagyományos savanyítási technikáját, amelybe ezúttal is a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány gazdaasszonyainak vezetésével tekinthetett be a mintegy 170 résztvevő a líceum nagydobronyi képzési helyszínén.
„A Kárpátaljai Magyar Líceum-hálózat számára a magyar, vagyis az anyanyelvű oktatás mellett nagyon fontos a hagyományőrzés, a hagyományoknak az ápolása és a közösségépítés. Jelenleg hét tagozattal rendelkezünk, s ezeken a rendezvényeken mindig igyekszünk mind a hét részlegünket összegyűjteni, ezzel igazi közösséget teremteni és építeni. Ez a mai nap pont egy ilyen, amelyet immár harmadik alkalommal rendeztünk meg. A hagyományos káposztasavanyító napunkon a »Pro Agricultura Carpatika« biztosítja a káposztát, illetve a tudást, a diákjaink pedig megtanulják, hogy hogyan is készítik különböző településeken a savanyú káposztát” – mondta Kóré Dóra, a Kárpátaljai Magyar Líceum igazgatója.
A friss káposztát a településen vásárolta a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány, de a többi hozzávalót és a fűszereket is az alapítvány biztosította. „Az alapítvány számára nagyon fontos a kis, családi, kárpátaljai gazdaságok megmaradása, és ez nem működhet gyerekek nélkül. A gyerekeknek pedig meg kell tanulniuk azokat a hagyományokat, amelyeket nagyszüleinktől megörököltünk. Ilyen a savanyú káposzta elrakása is” – fogalmazott Varga István, az alapítvány munkatársa.
A diákok a savanyítás teljes folyamatát végigkísérték, azonban – mivel ipari mennyiségű káposztáról volt szó – a gyalulást, a zöldség közepének, azaz a torzsának az eltávolítása után egy helyi gazda végezte elektromos gyalun. A folyamat közben kiderült, hogy minden csapatban akadnak olyanok, akik már valamennyire értenek a káposzta savanyításához.
Ez alkalommal Hidi Ágnes, a „Pro Agricultura Carpatika” Jótékonysági Alapítvány Gazdaasszony Tagozata tagjának receptjét vették alapul. „Téli káposztát használunk hozzá, az tartós. Rétegesen rakjuk. Én úgy szoktam, hogy két nagy tál gyalult káposzta, arra egy jó fél marék só, bors, torma, babérlevél, pirospaprika és egy-két fej hagyma. Sok hagymát nem teszünk bele, mert az meglágyítja a káposztát. Lehet még sárgarépát, kaprot is tenni bele. Ezt így rétegesen rakjuk a hordóba, s megnyomkodjuk mindig egymás után. Ennyi az összes titka a káposztarakásnak. Addig kell nyomkodni, amíg a leve ki nem jön. Ezután nehezéket – rendszerint követ – teszünk rá, deszkával leszorítjuk, és hagyjuk négy-öt napig meleg helyen, hogy megsavanyodjon. Amikor már savanyú lesz, a habot leszedjük, majd kivisszük a hidegre, és egész télen van káposztánk” – foglalta össze Hidi Ágnes.
Vidékünkön a savanyú káposzta elkészítési módja tájegységenként meglehetősen különböző tud lenni, főleg a Tiszaháton és a Felső-Tisza-vidéken. „A káposztának a taposásában az a szép, hogy ahány ház, annyi szokás, és ezt szó szerint így is éljük meg: ahány ház, annyi ízvilág. Ki csípősebben szereti, ki kicsit édesebben, ki sósabban, ki fejesen, ki nem. Viszont mi, Nagyszőlős környékén azt is megtapasztaljuk, hogy nemcsak az ízvilág az, ami változik, hanem még a szín is. Itt, az etnikai határ szélén már annyira összemosódnak a kultúrák, hogy van egy külön falu – Szőlősvégardó –, ahol rózsaszín a savanyú káposzta. A sárgarépa náluk elmaradhatatlan elem, viszont itt nyers céklát is gyalulnak a káposztához, és ettől egy ilyen kellemes, rózsaszínes, kívánatos színe van. Egy kicsit az ízében is más, és ez egy ilyen helyi sajátosság” – fejtette ki Molnár Erika, a Kárpátaljai Magyar Líceum nagyszőlősi részlegének tanára. Ezzel szemben Visken egész alma és egész fej káposzta is kerül bele. Dancs Éva, a Kárpátaljai Magyar Líceum viski részlegének tanára elmondta, ő a nagymamájától úgy tanulta, hogy almát azért tesznek a hordó aljára, hogy semlegesítse kicsit a fahordó ízét.
A nap végére elkészült savanyú káposztával tele hordókat a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány a Kárpátaljai Magyar Líceum-hálózat konyháinak ajánlotta fel.
A program elmaradhatatlan részét képezte a szórakozás is: a jelenlévők megismerkedhettek a csuhéfonással, valamint íjjal célba lőhettek – ez esetben természetesen káposztákra. A napot pedig a Tulipán Tanoda oktatójának vezetésével táncház zárta.
TV21 Ungvár/lexi
