B. Horváth István: Ágyúkból öntött
– Invokáció Gábor Áronhoz –
„S dübörögnek a hídfőn a székely harangok”
Kányádi Sándor
A tudatban idegen fájl van.
A hír önmagán is túl ér el.
Múltad transzilván tájban,
De székely szívben magyar vérrel
Való legyél, ne emlék, álom!
Ébredj, s adj példát, Gábor Áron!
Nemzetek vannak, és nincs haza,
Idő után is üt az óra,
Bár minden történés önmaga.
Ágyúzaj helyett harangszóra
Ébredj, s adj példát, Gábor Áron!
Való legyél, ne emlék, álom!
Legyen fény, akár Nap, akár Hold,
És mindegy, hogy ég zeng, vagy hó lesz!
Petőfi verse árnyékából
Keljen fel, és vele Bem József!
Való legyél, ne emlék, álom!
Ébredj, s adj példát, Gábor Áron!
A jövő gügyög, karon ül még.
A lényeg ringjon, ne a rang ma,
Hazára, példára van szükség:
Ágyúból öntött szent harangra.
Ébredj, s adj példát, Gábor Áron!
Való legyél, ne emlék, álom!
Nem ismerem a szerzőt, a nevével és magával a verssel akkor találkoztam először, amikor a minap a Magyar Múzsa eddig megjelent számait olvasgattam. Először Gábor Áron nevén akadt meg a szemem. Talán nem kell bemutatnom a kedves olvasóknak, ki is volt ő. A biztonság kedvéért megosztok egy részletet Kerkayné Maczky Emese Gábor Áronról írt cikkéből, amely az Amerikai Magyar Múzeum oldalán jelent meg: „1848 őszén az osztrák csapatok elfoglalták Erdélyt. November végére a magyar haderő szinte teljesen kiszorult Erdélyből. A Székelyföldet is hatalmukba kerítették az osztrákok, csak Háromszék maradt magyar kézen. Nem hódolt meg, tartotta magát rendületlenül. Azonban döntő sikert nem értek el, mert nem volt ágyújuk. Egész nyáron hiába könyörögtek ágyúkért. Nagy volt az elkeseredés a fegyver- és lőszerhiány miatt. Ezek nélkül azonban Háromszék népe sem tudta sikerrel képviselni a magyar nemzeti önvédelem ügyét. 1848. november 11–12-én népgyűlést tartottak. A reménytelen helyzet miatt már az osztrákok által követelt teljes megadásról beszéltek, amikor Gábor Áron, egyszerű zekeposztóba öltözött izmos, kerekképű barna székely férfi, szólásra emelkedett, és elhangzottak legendás szavai: »Uraim! Hallom, hogy a főtiszt urak azt mondják, meg kell hajolnunk az ellenség előtt, mivel nincs muníció, nincs ágyú. Uraim, ha csak ez a baj, úgy én mondom, hogy két hét alatt lesz ágyú, lesz muníció, amennyi kell. Semmi mást nem kérek, mint felhatalmazást arra, hogy a fülei hámorhoz utazhassak, ott dolgozhassak és dolgoztathassak, s ha mához két hétre Sepsiszentgyörgy piacán hat ágyú nem lesz felállítva, és ha azokkal a próbalövésnél célt nem találok, magam állok tíz lépésnyire az ágyú elejébe céltáblának.« A rengeteg áldozat ellenére a magyar szabadság elveszett, újra. Az 1849. július 2-án az Uzonnál vívott csatában Gábor Áron tüzér őrnagy hősi halált halt, ha egyáltalán létezik olyan. Azért mégsem veszett el minden, az ő és kortársai áldozata példát mutat a későbbi korok magyarjainak.”
Adós maradtam még a költő, B. Horváth István életrajzi adataival. 1953-ban született Baján. Főiskolán tanult, de nem fejezte be a tanulmányait, előbb matrózként dolgozott, majd postásnak állt. 2018-ban Sükösdön élt.
Lengyel János
