Összefogással készült könyv a Csapi Magyar Iskola történetéről

A Csapi Magyar Iskola 2023-ban volt 70 éves. A városban a magyar oktatás nem 70 éves múltra tekint vissza, Csapon természetesen korábban is volt magyar iskola, de 1953. szeptember 1-jén kezdte meg munkáját a Lembergi (Lvivi) Vonalfőnökség 26. Számú Hétosztályos Magyar Tannyelvű Általános Iskolája, amely 1955-ben költözött át a mai épületbe, majd 1961-ben került az Ungvári járás igazgatásába, s ekkor nevezték el Csapi 2. Számú Középiskolának. 2005-ben, amikor 50 éves lett a tanintézmény, felvette Széchenyi István nevét.

A tanintézmény fennállásának 70. évfordulója alkalmából 2023 októberében felavatták az iskola megújult múzeumát, mert úgy gondolták, hogy ebből az alkalomból létre kell hozni egy olyan emlékhelyet, ahol tárgyak, fotók örökítik meg az elmúlt évtizedeket. Sok egykori diák, tanár küldött fényképet, amelyeket Maha László iskolaigazgató rendszerezett és megosztott a közösségi oldalán. A fotók egyre gyűltek, és úgy érezték, megérett a történet arra, hogy egy könyvben jelentessék meg.

– Ez egy számomra megható, felkavaró dolog, amire őszintén szólva nem számítottam, hogy minden külső segítség nélkül, minden állami, pályázati segítség nélkül a talpraesett csapiak összefogtak, összefogtunk és elkészítettük, megírtuk a könyvünket. Ez a mi közös történetünk, amely mindenkinek a sajátja, úgy neveztük el Debreceni Anikóval, hogy szubjektív iskolatörténet, mert mindenki azt lát bele, amit szeretne. Az ötlet júniusban született meg, amikor egykori diákunkkal, Debreceni Kamillával összefogtunk és gondoltunk egy merészet, mertünk nagyot álmodni, és meglett az eredmény, ez a szép könyv – idézte fel az előzményeket Maha László.

Az igazgató elmondta: felhívást intéztek a közösségi oldalon az egykori és jelenlegi diákokhoz, pedagógusokhoz, fotókat, dokumentumokat, történeteket kértek. Akkor még kevesen hitték, hogy összegyűl a megfelelő összeg, és néhány hónap alatt könyv lesz belőle.

A Csapi Magyar Iskola – Szubjektív iskolatörténet képekben című, magyar–ukrán nyelvű kötetet a Csapi Kultúrház nagytermében csütörtökön mutatták be a nagyközönségnek.

Elsőként a líceum igazgatója, Maha László köszöntötte a megjelent egykori és jelenlegi diákokat, tanárokat, szülőket.

– Szeretnénk bemutatni a könyvünket, amely a csapi tanulók szeretetéből jelent meg, a csapi gyereknek az önzetlenségéből, mindenféle felekezettől, szervezettől függetlenül született meg. Ez a mi közös történetünk, és nem készült volna el, ha nincs egy csodálatos kollégám, Debreceni Anikó, aki a keresztanyja a könyvnek, ő nevezte így el – jegyezte meg, és közreműködéséért a Csapi Széchenyi István Líceum nevében köszönetet mondott az iskola nyugalmazott magyar nyelv és irodalom szakos pedagógusának, a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetettjének, aki gyűjtötte, gondozta, rendezte a szövegeket Maha Lászlóval és az eszenyi származású, egykori csapi diák, Kovács Sándor szerkesztővel közösen.

– Az 50. évfordulóra is összefogott Csap lakossága, akkor csináltattuk meg a Széchenyi-iskolatáblát, és ez a hagyomány folytatódik most. A volt tanítványok, akik szeretettel gondolnak az alma materükre, „összedobták” azt az összeget, ami a könyv kiadásához kellett. Ez hatalmas eredmény! Manapság ez egy nagyon szép dolog, hogy a csapiak ennyire szívükön viselték az iskola és a könyv sorsát. A másik dolog pedig, hogy olyan gyerekeink vannak az iskolában, akikért érdemes, hogy ezt továbbvigyük, s a tanulók lássák, hogy mi is volt régen, és hogyan fejlődik az iskola, hogyan fejlődött és mi lesz belőle – mondta Debreceni Anikó.

Kovács Sándor betegség miatt nem tudott jelen lenni a könyvbemutatón.

A rendezvényen külön köszöntötték Halász Ella nyugalmazott pedagógust, aki angol és német nyelvet oktatott.

– Amikor 10 éves koromban átléptem a csapi magyar iskola küszöbét, azóta az én sorsom egybefonódott az iskola sorsával. Nagyon szerettem iskolába járni, és később tanítani ebben az iskolában. Ez a kötet számomra is szép, személyes emlék. Büszke vagyok az iskolámra, az iskolánkra, és biztos vagyok benne, hogy a jövő nemzedékek is mindent meg fognak tenni, hogy öregbítsék iskolánk hírnevét – emelte ki rövid visszaemlékezésében.

Valerij Szamardak, a város polgármestere és Halina Car titkár is elismerően szólt az iskola gazdag történelméről, eredményeiről, hiszen a végzősök szerte a nagyvilágban Csap büszkeségei.

Borisz Maruhnics, a Csapi 1. Számú Középiskola egykori igazgatója már kiadott egy könyvet a tanintézmény történetéről, innen kapott ihletet Maha László.

– A két iskola egy vasúti iskolából vette kezdetét. Csapon a helyiek soha nem nevezték 1. és 2. számú iskolának a tanintézményeket, hanem volt orosz (most ukrán) és magyar iskola. Van egy nagy álmom, és remélem, hogy teljesül. Szeretném, ha az 1. számú, ukrán tannyelvű iskolában is oktatnák a magyar nyelvet. Erre már voltak próbálkozások, de káderhiány alakult ki. Nekünk ismernünk kell egymás nyelvét, s jó gondolatokkal kell este nyugovóra térnünk és reggelente ébrednünk a két szomszédos országot illetően – mondta Borisz Maruhnics.

A köszöntők után Faggyas Dajana elénekelte az iskola himnuszát, majd elhangzott Kótyuk István Petike meg nagyanyó című verse Galambos Anna és Galambos István előadásában.

Maha László „becsengetett” egy rendhagyó történelemórára, ahol a csapi magyar iskola története volt a téma, a tanulók részleteket olvastak a könyvből, s amiről meséltek, arról közben a vetítővásznon régi fényképek pörögtek. Felidézték az iskola alapításának történetét, a háború utáni első éveket, a magyar nyelvű oktatás önállósodását. Szó volt azokról az igazgatókról és tanárokról, akik a szovjet érában becsülettel tették dolgukat, szakköröket tartottak, megtudtuk, Sütő Ottó igazgatónak köszönhetően hogyan bővült az épület új osztálytermekkel, tornateremmel, étkezdével. Megelevenedtek a hagyományok, az ünnepségek, köztük a felvonulások, az első karácsonyi műsor Palkó Éva szervezésében, s a fotók nemcsak e sorok írójának, az iskola egykori végzősének szemébe csaltak könnyeket. Jó volt emlékezni!

A történelemórák közti „szünetekben” a Harmónia csapat Melynik Enikő vezetésével Bródy János Szabadnak születtél című dalát énekelte el, s különös jelentést kaptak az „Itt születtél ezen a tájon, itt ringatott az édesanyád. Itt indultál el az útra, s itt jártad ki az iskolát …” sorok.

Élvezettel táncoltak Szabó Tibor koreográfus neveltjei, a Kis Ritmus együttes, majd egy sajátos „szülői értekezlet” következett, ahol az anyukák csapata, a Kökény együttes lépett fel.

Komonyi Barbara és Somogyi Zsófia Csézy Itthon a legjobb... Minden élménnyel több leszel! című dalát adta elő, s mintha a csapi iskoláról szólt volna a dal, mert „Volt itt mindig, aki bátran szólt, mindig voltak nagyot álmodók, a nincsből is várat építők, az el nem csüggedők.”

A felső osztályosok meglepetéstánca után Maha László igazgató köszönetet mondott az esemény szervezésében segédkezőknek. 

Rehó Viktória