Zsebők Csaba: Belépsz, kilépsz

2026. január 18., 12:09 , 1295. szám

Magyar szívem van,

és balkáni lelkem

 

(Azért a gorál

Podhale is otthon)

 

Páran legyintenek,

röhögnek

Néhányan értik,

inkább érzik

 

Egyszer a naplementét

Melnik homokpiramisaival szemben

az egyik bolgár, görög kápolnánál,

paraklisznél nézd!

 

Énekeld, dúdold egymás után

a Makedonszko devojcsét,

majd az Indulj el egy útont...

 

Sztrumának, Szeretnek

egy a hangja,

a szeretet s az élet,

és sok kis, nagy halál

 

Belépsz, kilépsz –

Első kapu,

majd a következő

 

Hiszem,

voltak és

lesznek is még

 

Mindegy is, mit jársz

(persze, nem teljesen,

az anyanyelv fontos,

megtart)

kalotaszegi legényest,

horót, kólót, polkát,

bármit

 

Járd, mutasd meg,

mi a tiéd,

és tiszteld a másikat

 

Merülj el bennük,

a mindenség atyamestere

lüktet mindegyikben,

s a teljességre törekvés

 

 

Dr. Zsebők Csaba történész, író, költő, igric, zeneszerző, újságíró. Már évek óta ismerem, mégis csak idén találkoztunk először személyesen. Nyáron meghívtam a Magyar Múzsa Baráti Társaság egyik rendezvényére zenélni, október végén pedig már alanyi jogon volt a vendégem Rákospalotán a Mitracsek Presszó! című kulturális rendezvénysorozat keretében. Sokoldalú gondolkodó, korunk kevés magyar polihisztorainak egyike. Olyan hazafi, aki a magyarságát nem más népek ellenében éli meg.

Nemrég jelent meg a negyedik kötete – mindet a Püski Kiadó gondozta – egy válogatás Lelki-kóló címmel, amely 84 verset és kisprózát tartalmaz. Ebből a kötetből választottam ki a Belépsz, kilépsz című verset.

Zsebők Csaba tizenöt évig dolgozott újságíróként, megfordult a Magyar Nemzetnél, a Demokratánál, a Reformnál, de a Hír TV-ben és az Echo TV-ben is láthattuk. Kedvenc témája volt a határon túli magyarság sorsa. Több ízben járt Kárpátalján is. Tehát nem idegen a számára a szűkebb hazánk.

A délszláv kultúra nagy szerelmese, ez a versből is kiderül. Leginkább a bolgárokat érzi a legközelebb magához, természetesen a magyarok után. Közeli barátság fűzi Bence Lajoshoz és Szabó Palócz Attilához, mindketten délvidéki magyar költők. Külön öröm a számomra, hogy a közbenjárásomra mutatkozott be a Magyar Múzsa című kulturális folyóiratban.

Lengyel János