Kárpátaljai magyar fiatalok, avagy megmaradásunk zálogai

Boldogulás szülőföldön (44. rész)

Sokan nagyon bízunk, reménykedünk abban, hogy mielőbb rendeződik végre a helyzet az országban, szülőföldünkön, Kárpátalján, és véget ér a bizonytalanság. Talán már a jövőt is tervezgetjük, honfitársaink pedig a hazajövetelt, a hazatérést. De mit gondol minderről egy tizenéves fiatal kárpátaljai, aki még az elkövetkezendő években lép ki csak igazán a nagybetűs életbe? Van-e félelem benne, mennyire szilárd az otthon talaja alatta, merre induljon, milyen szakmát válasszon, mire lenne szükség az itthon való boldoguláshoz? Mindezekről olvashatnak a Csákány Gergővel készült interjúban.

– Mesélj egy kicsit magadról!

– Csákány Gergő vagyok, Csongoron születtem, decemberben töltöttem be a 17. életévemet. Jelenleg a Nagydobronyi Líceum végzős diákja vagyok. Szabadidőmben sokat segítek otthon a házimunkában, és már régóta érdekel a fotózás világa.

– Mi volt a legfőbb ok – felsorolhatsz többet is –, hogy itthon, Kárpátalján maradtál? Miért marad itthon egy kárpátaljai fiatal, hogyan látod ezt?

– Egy Kárpátalján elő ember számára mindig fontos lesz az, hogy honnan származik. Ez nálam sincs másképp. Azért vagyok itthon, mert számomra ez az a hely, ami a lehetőségeket biztosítja, és az itt élő emberek azok, akiket ismerek. Sokan így gondolják, s úgyszintén ezért maradnak itt, mert itt látják a jövőt.

– Jelenleg mivel foglalkozol a tanulás mellett? Hobbi, munka?

– A tanulás mellett leginkább a fotózás az, ami a szívem csücske, ha fogalmazhatok így. Lényegében ez hobbiként indult 9 éves koromban, amikor édesapám megvette számomra az első fényképezőgépem. Azóta komolyabban kezdtem el foglalkozni vele, és már a mai napra az életem egyik kiemelkedő részévé vált. Mellette pedig próbálok olyan dolgokat kitalálni, amik érdeklik az embereket, hogy történjen valami érdekes is.

– Hol, milyen szakmában szeretnél majd elhelyezkedni?

– Ez egy rendkívül fontos döntés az életemben. Igazság szerint még nem tudtam szakmát választani. De ha nagyon elgondolkodom rajta, akkor azt tudom mondani, hogy pszichológia szak, és valami olyan, ami a fényképezés vagy videózás témakörrel foglalkozik. Szeretek az emberekkel foglalkozni, és segíteni annak, akinek szüksége van rá.

– Hogyan lehetne itthon tartani a fiatalokat? Milyen új ötletekre volna szükség?

– Elsősorban az, ha látnák, hogy itt is van számukra jövő, és érdemes hosszú távra tervezniük. De ehhez kellene még több munkahely, olyanok, amik érdeklik a fiatalokat is, és amik megadják azt az anyagi hátteret, amire szükségük lehet. Illetve még az is, hogy több támogatást kapjon az a fiatal, aki itthon szeretne elhelyezkedni.

– Milyen módon lehet Kárpátalján sikeres egy pályakezdő fiatal? Mi a véleményed erről?

– Elsősorban az a legfontosabb, hogy sohasem szabad feladni. Minden út nehéz. De szerintem a legnehezebb az elindulás. Nyitottnak kell lenni az új dolgokra, a tanulásra, és nem szabad félni más területek kipróbálásától sem. Szerintem itt is lehet sikeres egy fiatal, csak a körülményeket saját magának kell megteremteni, és új kapcsolatokat építeni.

– Hogyan látod: milyen változások kellenének az országban, hogy hatékonyabbá, inspirálóbbá váljon Kárpátalja, annak munkaerőpiaca a fiatalok számára?

– Egy modern környezet lenne az, ami nagyon sok embernek segítene. Ahol nemcsak dolgozni tudna az ember, hanem kikapcsolódni és fejlődni is. Nagyon fontos lenne a megfelelő munkabér, és egy olyan környezet, ahol mindenki „egy létrán” mozog, nincs olyan, hogy jobb vagy rosszabb, ahol mindenki egyenlő bánásmódban részesül.

– Hogyan éled meg kárpátaljai magyar fiatalként az itthoni mindennapokat?

– Nem vagyok még túlságosan tapasztalt az életben, de azt el tudom mondani, hogy nem könnyű, de nem is annyira nehéz. Nyilván vannak olyan pontok, amikor azt mondom én is magamban: „Kész, vége, én ezt már nem bírom tovább, és mire kell ez nekem?” De végül mindig ott lyukadok ki, hogy az élet valamelyik területén fontos lesz az, amit a felnőttek átadnak nekem. Fotózás terén is vannak mélypontok, de vannak támogató emberek, akik arra ösztönöznek, hogy van értelme annak, amit csinálok, soha ne adjam fel, és én nem is fogom.

– Mit ajánlanál más fiataloknak? Milyen megoldásokat eszközöljenek, milyen irányba mozduljanak el az itthon boldogulás reményében? Mit tegyenek és mit ne?

– Mindenki csinálja azt, amit szeretne. Soha ne menjen el olyan irányba, amit ő nem szeretne csinálni, mert később meg fogja bánni. Válasszon olyan területet az életében, amit teljes mértékben szeret. De sosem szabad tétlenül ülni, és a csodára várni. Amit el akarunk érni, azért tenni is kell, és idővel minden megadatik, amire szüksége lesz.

– Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

– Még jobban szeretném elsajátítani a fotós szakmát, és egy türelmesebb emberré szeretnék válni. Szeretnék saját céget alapítani (fotózással kapcsolatosan), és saját magam főnöke lenni. Illetve, ha a régi kerékvágásba kerül minden, akkor talán nyitni egy kis éttermet is.

B. TH.