Sajtóértesülés: Ellenállás tapasztalható az EU-ban az Ukrajnát is érintő bővítési folyamattal szemben
Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének víziója egy jelentősen kibővített, Ukrajnát is magában foglaló Európai Unióról komoly akadályokba ütközik: számos tagállam nem akar beszélni róla – írta a Jevropejszka Pravda a Politico cikkét ismertetve.
Az amerikai kiadvány szerint a populistáknak adott esélytől való félelem, az új tagállamokról kiírt országos népszavazások, valamint a Magyarországgal való együttműködéstől 2004-es csatlakozása óta elszenvedett kollektív trauma mind hozzájárul ahhoz, hogy több fővárosban is vonakodnak az EU bővítésétől.
Az új tagok felvételének szerepelnie kellene a hónap végén Nicosiában megrendezésre kerülő EU-csúcstalálkozó napirendjén. Azonban az állam- és kormányfők eltérő hozzáállása e kérdéshez most valószínűtlenné teszi, hogy a téma napirendre kerüljön – állítja egy, az előkészületekben részt vevő magas rangú EU-tisztviselő.
„A bővítési folyamatnak továbbra is igényesnek és érdemeken alapulónak kell lennie a siker és a hitelesség biztosítása érdekében” – mondta Benjamin Haddad, Franciaország európai ügyekért felelős miniszterhelyettese a Politicónak.
A kiadvány forrásai szerint az uniós kormányok körében a legnagyobb aggodalmat az a politikai visszhang kelti, amelyet az új EU-tagok kérdése válthat ki minden olyan vezetővel szemben, aki azt országában vitára bocsátja.
Az európai fővárosokban attól is tartanak, hogy megismétlődik a vita a „lengyel vízvezeték-szerelőkről”, amely számos EU-tagállamra kiterjedt Varsó 2004-es csatlakozása előtt, amikor egyes politikusok azzal érveltek, hogy az olcsó lengyel munkaerő elfoglalja a jól fizetett állásokat Nyugat-Európában.
„Ugyanazokat a félig populista, félig xenofób érveket, amelyeket a lengyelek vonatkozásában hallottunk, valószínűleg az ukránokkal és bármely más jelölttel kapcsolatban is hallani fogjuk. Kik ezek az emberek? Mit fognak csinálni a klubunkban? Eljönnek-e, hogy elvegyék a munkahelyeinket?” – mutatott rá a kiadvány egyik forrása.
Ez az aggodalom különösen erős Franciaországban, amelynek a törvények szerint népszavazást kell tartania minden új tag felvételéről az EU-ba.
Ráadásul, az uniós diplomaták szerint, Németország, Hollandia és Olaszország azzal érvel, hogy az EU bővítésének összetett, „érdemalapú” folyamatához ragaszkodni kell – méghozzá geopolitikai érvekkel indokolt kivételek nélkül –, még akkor is, ha érthető, miért nehezedik nyomás a gyors csatlakozás vonatkozásában olyan országokra, mint Ukrajna és Moldova.
Emellett az új tagok felvétele magában hordozza újabb „trójai faló” fővárosok belépésének kockázatát, amelyek élhetnek vétójogukkal, ezért a Bizottság igyekszik megvédeni a bővítési folyamatot a „magyar hatástól” például azzal, hogy a csatlakozás után több évre megfosztaná az új tagokat vétójoguktól.
De még Montenegrónak is, amely szinte minden szükséges lépést megtett ahhoz, hogy az EU következő tagjává váljék, azzal kell szembesülnie, hogy a tagállamok nem tudnak megegyezni a következő lépésben: a csatlakozási szerződés kidolgozásának megkezdésére szóló mandátumban.
„Az egész még mindig tárgyalási szakaszban van” – vallotta be egy EU-diplomata.
Ez a patthelyzet az EU-tagságot a jövőbeni orosz agresszióval szembeni biztonsági garanciának tekintő Ukrajna számára is problémát jelent. Az uniós országok nem hajlandók befogadni Kijevet jövőre, és a nagykövetek egy március eleji találkozón határozottan ellenezték a csatlakozás radikális megközelítését, amely lehetővé tenné a tagság gyorsított elérését.
Ukrajna legnagyobb támogatói, köztük Svédország és Dánia, most azt szorgalmazzák, hogy a tárgyalások a jövő év végéig lezáruljanak. A csatlakozási szerződésről szóló tárgyalások megkezdéséhez azonban az EU főbb tagállamainak beleegyezése szükséges, amit nehéz feladat lesz megszerezni.
(zzz/eurointegration.com.ua)
