Megemlékezés a Rákóczi-szabadságharc zászlóbontása tiszteletére Mezőváriban és Beregszászban

A Rákóczi-szabadságharc kezdetének 323. évfordulóján, május 21-én csendes főhajtással adóztak a múlt hőseinek emléke előtt Kárpátalján. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és a Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet közös kezdeményezésére a vidék két történelmi pontján is felidézték a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságküzdelmek kezdetét. A KMKSZ központi vezetését mindkét helyszínen Sin József és Kulin Zoltán alelnökök képviselték.

A megemlékezéssorozat első állomása Mezővári volt, ahol a KMKSZ szervezésében gyűltek össze az emlékezők a református templomkertben. A megjelenteket elsőként Mester András, a KMKSZ gazdasági-önkormányzati titkára köszöntötte. „1703. május 21-én Tarpán, aztán itt, Mezőváriban a piactéren, majd a borzsovai letérőnél és utána Beregszászban a római katolikus templom előtt Esze Tamás vezetésével megtörtént a Rákóczi-szabadságharc zászlóbontása. Azt lehet mondani, a magyar történelemnek ez az egyetlen olyan eseménye, amely innen a vidékünkről indult, az egész országot megmozgatta, és a vidékünkön zárult is le” – hangsúlyozta.

Ezt követően a jelenlévők elhelyezték az emlékezés koszorúit a történelmi eseményeket őrző Rákóczi-emléktáblánál.

Sin József, a KMKSZ alelnöke a sajtó képviselőinek a helyszínen adott nyilatkozatában kiemelte II. Rákóczi Ferenc történelmi alakját és örökségét: „Nemrég ünnepeltük Rákóczi Ferenc születésének 350. évfordulóját, és úgy gondolom, hogy ebben a nagyvilágban, ahol magyarok is élnek, nincs olyan ember, aki ne ismerné vagy ne hallott volna II. Rákóczi Ferencről. Ugyanis őt a tenni akarás vágya a kor történelmének a középpontjába állította.”

Sin József hozzátette: „Rákóczi példája évszázadok óta a szabadságra vágyó és azért tenni is akaró és tudó magyar nép, magyar emberek jelképe lett. Rákóczi szabadságeszméje évszázadokon át megtartotta és kifejezte a magyar nép szabadságszeretetét. És az ő önzetlen hazaszeretete is nagy szerepet játszik abban, hogy mi, magyarok ma is egyre inkább hiszünk a határok feletti egységes magyar nemzetben.”

A mezővári eseményeket követően a megemlékezés Beregszászban, Esze Tamás szobránál folytatódott a Pro Cultura Subcarpathica koordinálásával. A korhű viseletbe öltözött hagyományőrzők jelenléte és a nagyságos fejedelem lobogójának felvonása mellett ünnepélyesen felolvasták a történelmi brezáni kiáltványt.

Ezt követően Molnár Krisztina, a PCS koordinátora köszöntötte az egybegyűlteket, hangsúlyozva a nap történelmi súlyát: „II. Rákóczi Ferenc fejedelem nevében 1703. május 21-én Esze Tamás hadba szólította a magyar nemzetet az elnyomás ellen. A brezáni kiáltvány szavaival reményt és hitet adott mindazoknak, akik készek voltak harcolni »Istennel a hazáért és szabadságért«.”

Beszédében emlékeztetett arra, hogy Esze Tamás kurucai 323 évvel ezelőtt Tarpa és Mezővári mellett Beregszászban is kibontották a Rákóczi-szabadságharc zászlóit. „A kuruc seregek fellépése nem csupán fegyveres ellenállás volt, hanem a szabadság, az összefogás és a nemzeti önrendelkezés örök példája is. A magyar kormány támogatásának köszönhetően ma ismét együtt emlékezhetünk és együtt lengethetjük meg Rákóczi hadba hívó zászlaját – azt a lobogót, amely évszázadok múltán is összeköt bennünket múltunkkal és nemzeti örökségünkkel” – fogalmazott, majd koszorúzásra hívta a jelenlévőket.

A csendes főhajtás és koszorúzás zenei kíséreteként Holozsai Imre, a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola oktatója tárogatón szólaltatott meg kuruc dallamokat, méltóképpen megidézve az ősök bátorságát és szabadságvágyát.

A helyszínen Szakál Imre, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem rektorhelyettese osztotta meg gondolatait a sajtó képviselőivel.

„Mint minden megemlékezésnek, én úgy gondolom, ennek is nagyon fontos funkciója az, hogy a közösséget megismertesse a saját múltjával. [...] Ha van egy képünk a közös múltunkról, az természetesen a közösségnek a kohézióját, az összetartását erősíti, segíti, illetőleg tájékozódási pontként is szolgál. Ezért is fontos, hogy ezeket az emlékhelyeket fenntartsuk, és igyekezzünk a köztudatban is megtartani” – mutatott rá a rektorhelyettese.

A csendes megemlékezés megerősítette, hogy a múlt hőseinek példája ma is erőt ad a kárpátaljai magyaroknak a kitartáshoz.

Kun Viktória