„Erős torony az Úr neve”

Elballagtak a Nagyberegi Református Líceum végzősei

„A mai nappal egy fejezet lezárul az életetekben. Befejeztétek a líceumi tanulmányaitokat, kikerültetek a líceum biztonságot nyújtó falai közül. Az eddigi életetek egyik biztos pontja volt ez az intézmény, de most új utakra vezet titeket Isten. Nem azt mondja, hogy könnyű lesz, hanem azt, hogy »Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rólad. Nem engedi sohasem, hogy ingadozzék az igaz« (Zsoltárok 55,23). Ezzel a tudattal ballagjatok el és ezt mindig tartsátok szem előtt” – ezekkel a bátorító szavakkal kezdődött a Nagyberegi Református Líceum ballagási ünnepsége, amelyet a község református templomában tartottak meg május 30-án.

Az alkalom kezdetén Tóth László esperes, a líceum lelkész-igazgatója hirdette Isten igéjét Ézsaiás próféta könyve 55. részének 6. verse alapján: „Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok segítségül, amíg közel van!”

Tóth László az igehirdetésben a végzősök által választott osztályigére is kitért, amely a Példabeszédek könyve 18. részének 10. verse: „Erős torony az Úr neve, oda fut az igaz, és védelmet talál.” Hangsúlyozta, hogy az ember legnagyobb hálaadása Isten felé az, ha figyel arra, amit az Úr mond neki. A lelkész-igazgató arra biztatta a végzősöket, hogy életük további szakaszában is ebből az igéből merítsenek erőt és útmutatást. Kiemelte továbbá, hogy az ember előtt mindig két út áll – vagy Istenbe veti bizalmát, vagy másban keresi a biztonságot. Mint fogalmazott, az Úrnál minden élethelyzetre van megoldás, ezért hozzá bármikor lehet fordulni segítségért és tanácsért.

Az ünnepségen köszöntőt mondott Jusztin Miklós, Magyarország beregszászi konzulja, aki beszédében a ballagást egy életszakasz lezárásaként és egy új kezdetként jellemezte. Rámutatott, hogy a Nagyberegi Református Líceum nem csupán tudást közvetít, hanem olyan lelki és közösségi értékeket is átad, amelyek egész életük során elkísérik a fiatalokat. A végzősökhöz szólva a diplomata hangsúlyozta: „Nem könnyű időszakban kellett helyt állniuk, mégis bizonyították kitartásukat és szorgalmukat. Ez különösen fontos itt, Kárpátalján, ahol a magyar közösség jövője a fiatalokban él tovább. Bízom benne, hogy bármerre is viszi önöket az élet, mindig büszkén gondolnak majd vissza iskolájukra.”

Hadnagy István, a Kárpátaljai Református Egyház Bereg megyei főgondnoka beszédében a tudás, az intelligencia és a bölcsesség közötti különbséget szemléltette. Kifejtette, hogy a tudás a megszerzett ismeretek mennyiségét jelenti, az intelligencia azok feldolgozásának, a logikának a képességét, míg a bölcsesség a tanultak helyes és szeretetteljes alkalmazásában mutatkozik meg. „Tehát attól, hogy valaki sokat tud, még nem bölcs, s ti bizonyára tudjátok, hogy honnan jön ez a bölcsesség” – hívta fel a figyelmet, majd gondolatait a Példabeszédek könyvéből vett igével zárta: „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme” (Példabeszédek 9:10).

A köszöntőket követően a tizedik osztály tanulói búcsúztak el végzős diáktársaiktól.  Ezután a hagyományoknak megfelelően a ballagók a Nagyberegi Református Líceum diákjaiként az útravaló tarisznya, a reményt jelző zöld szalag és az érettséget szimbolizáló piros szalag birtokában utoljára hallgatták meg osztályuk névsorát és a szívükre helyezett igét.

Az ünnepség részeként sor került a staféta átadására is, melyet a végzősök nevében Biró Alexa Izabella és Cibla Tibor adtak át a tizedikes Strom Edinának és Székely Kristófnak. Ez a mozzanat rendszerint azt jelképezi, hogy a következő tanévben már az alsóbb évfolyamra hárul a példamutatás és a közösségért vállalt felelősség.

Ezután a ballagó diákok verses-zenés-énekes búcsúműsora következett, melyben őszinte gondolatok hangzottak el az Istenbe vetett hitükről, az Úr és általa az életükbe rendelt személyek iránt érzett hálájukról, valamint a jövőbeni céljaik megvalósulásával kapcsolatban táplált reményeikről. Megható gondolatokkal idézték fel az intézményben eltöltött éveket, köszönetet mondtak szüleiknek, tanáraiknak és mindazoknak, akik tanulmányaik során mellettük álltak. A műsorban helyet kaptak az otthonhoz, a hazához, a barátsághoz és a családhoz fűződő érzések is.

Ionika-Antal Viktória, a Nagyberegi Református Líceum oktatási igazgatója személyes hangvételű beszéddel búcsúzott a tanulóktól. Elmondta, hogy a búcsú egyszerre jelent most számára szomorúságot és örömöt: nehéz elengedni egy olyan közösséget, amelyet az évek során szoros kötelékek formáltak, ugyanakkor örömmel tölti el, hogy a diákok készen állnak álmaik és céljaik megvalósítására. Arra biztatta őket, hogy életük további szakaszában is ragaszkodjanak Istenhez, és olyan emberekkel vegyék körül magukat, akik építik és támogatják őket. Útravalóul a 25. zsoltár szavait idézte: „Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem.”

Zsoldos Miklós, a végzősök osztályfőnöke beszédében felidézte az együtt töltött évek emlékezetes pillanatait, és megköszönte tanítványainak a bizalmat és a szeretetet. Arra ösztönözte őket, hogy a jövőben is merítsenek erőt a közösen szerzett pozitív tapasztalatokból, és hitükben megerősödve járják saját útjukat. „Világítsatok, ragyogjatok, vessétek a magot, és ne felejtsétek el soha, hogy Isten minden felett áll, kezében tart mindent, semmi sincs az ő akaratán kívül” – hangsúlyozta, majd gondolatait Máté evangéliumának szavaival zárta: „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”

A szülők nevében Molnár Erika mondott köszönetet az intézmény pedagógusainak, nevelőinek és valamennyi munkatársának az évek során végzett áldozatos munkáért. Beszédében kiemelte, hogy a líceumban eltöltött idő nemcsak tudással, hanem maradandó lelki értékekkel is gazdagította gyermekeiket. Útravalóként az 1Mózes 28:15-ben olvasható igét idézte: „Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy, és visszahozlak erre a földre. Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked.”

A ballagási ünnepség zárásaként Tóth László lelkész-igazgató mondott köszönetet a végzősök őszinte szavaiért és visszajelzéseiért. Mint fogalmazott, különösen sokat jelent az intézmény közössége számára, hogy a diákok szeretettel és hálával tekintenek vissza az itt eltöltött évekre. Hangsúlyozta, hogy ezek a gondolatok megerősítést és ösztönzést jelentenek a pedagógusok számára abban, hogy továbbra is ugyanazzal az elhivatottsággal végezzék szolgálatukat az iskola falai között.

lexi